A Michael Jackson életrajzi film képében valószínűleg meg is kaptuk az idei év legmegosztóbb produkcióját!
A kritikusok már ízekre is szedték a végeredményt, viszont a nézői visszajelzések kifejezetten pozitív képet festenek az alkotásról, miközben a stúdió számításai szerint a bevételek akár még az 1 milliárd dolláros álomhatárt is átléphetik.
Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy én mit gondolok Antoine Fuqua alkotásáról, muszáj kitérni még pár dologra.
Kezdve azzal, hogy miért is volt nagy vállalás a gyöngyvásznakra költöztetni a pop királyának életét?
Michael Jackson tehetsége vitathatatlan és amit elért a zenei világban, az szinte páratlan. Viszont magánélete már közel sem ekkora sikersztori, főleg ami pályafutásának második szakaszát illeti. Kései botrányai bizony beárnyékolták a személyét és még mind a mai napig akadnak olyan kérdőjelek, melyek miatt nehéz objektív nézőpontból szemlélni az MJ-jelenséget.
Hollywood persze szeret ráharapni a hozzá hasonló zenészek/művészek életére, de már többször láthattuk azt, hogy a szimplán megbotránkoztató figurák is fejtörést okozhatnak a filmesek számára. A valóság ferdítése, botrányok szőnyeg alá seprése és durva traumák cukormázzal való átitatása, ezek azok az eszközök, melyeket előszeretettel alkalmaznak az ilyen típusú darabok. Jó példa erre a Bohém Rapszódia, ami a Queen zenekar és Freddy Mercury közel sem családbarát sztoriját préselte bele egy rendkívül színpompás, hatásvadász hollywoodi giccsbe.
Az idei Michael mögött pedig az előbb említett film producerei álltak, ami már sokak számára intő jelként bizonyult.
A másik fontos aspektusa az életrajzi történeteknek az, hogy a készítők mit is akarnak kezdeni az adott illető hagyatékával?
Szimplán elmesélni a felemelkedését és megmutatni azt, mekkora tehetség volt, vagy belesni a színfalak mögé és esetleg feltárni az adott ikon gyengeségeit, ezáltal közelebb hozva őt a közönséghez. Az előbbi törekvésekből születnek általában a kissé semmitmondó, könnyen felejthető, de szórakoztató sablon darabok, míg utóbbiak többször képesek túlnőni műfajukon és igazán bátor és kreatív perspektívából tudják bemutatni kiemelt hősüket.
Ezek után lehet tippelni, hogy a biztonsági játékra törekvő producerek ( a Jackson család jóváhagyásával) milyen irányba is terelték Jacko közel sem átlagos életének megfilmesítését.
Ezen a ponton már ideje lenne kitérni magára a kész produkcióra. Jelen esetünkben nem fecsérelnék különösebben sok karaktert a szinopszis ismertetésére, hiszen egy klasszikus vonalvezetésű életrajzi alkotásról van szó, ami a címszereplő gyerekkorától veszi fel a fonalat és onnan kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal mutatja be az ő és a családja sorsának alakulását. Amit talán fontos lehet leszögezni az az, hogy a sztori nem követi le teljes mértékben a pop legenda pályafutását és a stáblista előtt elég erőteljesen érzékeltetve van, hogy még számíthatunk egy folytatásra, ami majd szépen lekerekíti az MJ-mítoszt.
Ezt a megoldást a készítők nem hangsúlyozták ki a marketing során, de már a film elkészítése során többször említették az alkotók, hogy nem egy két órás moziba fogják belesűríteni a főhős nem mindennapi útját.
Sőt, a forgatás során több problémába is ütköztek, hiszen a producerek és a család elvileg külön szerződésben kötötte ki, milyen események és karakterek jelenhetnek meg a végeredményben, de erről az alkotók már csak akkor értesültek, mikor a forgatás végére értek.
Az említett feltételeket így nem teljesítették, emiatt plusz munkát igényelt az, hogy befejezhessék a produkciót úgy, hogy annak zöld utat adjanak a fejesek. Ez a baki azonban inkább érintheti majd az esetleges második, egyben befejező részt, hiszen a most mozikba került etap ha nem is mélyül el igazán Jacko botrányaiban, a legtöbb későbbi botránynak már megágyaz. A kérdés csak az, ezek milyen formában kerülnek majd később kibontásra.
De térjünk vissza az egyik fontos kérdésre: a Michael egy megalkuvó film lett? A válasz kissé összetett, hiszen a címszereplő abszolút pozitív hősként jelenik meg, akinek a legrosszabb tulajdonsága annyi, hogy nem mer szembe szállni az apjával. Ez a konfliktus végigvonul a filmen. sőt, ez adja a történet gerincét és ennek kibontása folyamán azért akadnak komorabb, feszültebb képsorok.
De senki ne számítson arra, hogy itt majd Jacko gyerekkorának sötétebb foltjai teljes mértékben a felszínre kerülnek, hiszen az összes családi perpatvart, vagy az abból kialakuló feszültebb helyzetet nagyon felületesen tálalják a készítők.
Sőt, a történet minden aspektusa rendkívül felszínes, itt érződik igazán a kockáztatás hiánya. Fuqua a megszokott iparos stílusában végigszáguld a forgatókönyvön, tisztességesen levezényli a könnyes, drámai képsorokat, de ha arról van szó, a látványosabb koncertjeleneteket is biztos kézzel tartja egyben.
A külsőségekre tehát nem lehet panasz, mind az operatőri munka, mind a vágás a helyén van, a klasszikus Jackson dalok pedig parádésan szólnak, mint mindig.
A színészek alakítását se érheti panasz, igaz, a helyenként kissé gagyi parókák és maszkok alatt senkinek sem kellett megerőltetnie magát.
Kivéve Jaafar Jackson-t, aki magát a pop királyát keltette életre ( és a valóságban ő tényleg Jacko unokaöccse).
A következő Oscar-gálán biztos nem fog a legjobb színész díjáért versenyezni, de első fontosabb szerepként azért nem kevés felelősség zúdult a nyakába ezzel a produkcióval, de teljes mértékben sikerült felnőnie a feladathoz.
A forgatókönyv hibája az, hogy itt van egy tehetséges srác, aki ügyesen lehozza MJ leghíresebb mozdulatait és az érzelmesebb részeknél is helyt áll, viszont ezen felül nem igazán kap teret, hogy elmélyítse a címszereplő figuráját.
Mindent összevetve, a Michael egy rendkívül átlagos életrajzi dráma, ami a műfaj összes sablonját felvonultatja. Ennek ellenére mégis nézeti magát, hiszen mégiscsak egy rendkívüli ember életét, legalábbis annak egy szakaszát öleli fel. És persze Fuqua is van annyira megbízható filmes, hogy a szórakoztató kategóriába emelje fel a sekélyesen megírt sztorit.
Akik nagy rajongói Jacko-nak és az ő dalainak, semmiképp se hagyják ki a Michael-t, mindenki más azonban óvatosan közelítsen, mert a végeredmény azért nem több egy közepes produkciónál.
Ettől függetlenül én azért kíváncsi vagyok a folytatásra (már ha elkészül), hiszen ott a készítőknek már muszáj lenne bátrabban közelíteniük a címszereplő karakteréhez.
De ez már a jövő zenéje.
( A Michael című film április 22.-től a hazai mozikban! )
Streamingstar: 6 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése