Hogyan rabolj bankot (2026) - Kritika

 "Hogyan készíts semmitmondó akciófilmet!" Nagyon szomorú vagyok, de akár ez is lehetne a címe David Leitch legújabb alkotásának. A rendező korábban olyan produkciókat tett le a zsánerben, mint az Atomszőke, a Deadpool 2., a Hobbs és Shaw vagy éppen A gyilkos járat és ezek egytől egyig jól sikerült műfaji darabok lettek, melyek bőven teljesítették azt, amit vállaltak, azaz minőségi szórakozást nyújtottak a kétórás játékidejük alatt. Ehhez képest a Hogyan rabolj bankot nem több, mint egy rendkívül üres lufi, ami nagyon hamar kipukkan. De ne szaladjunk ennyire előre!

A történet középpontjában egy rablóbanda áll, akik előszeretettel töltik fel akcióikról készült felvételeiket az online térbe és közben még tanácsokat is adnak nézőiknek, hogyan érdemes bankot rabolni. Innen a frappáns cím, mily szellemes! Utánuk ott lohol persze a törvény emberét képviselő kötelező FBI-nyomozó, aki már hosszú ideje próbálja fülön csípni a brigádot, de eddig még nem járt sikerrel. Végső reménysugárként egy "rosszéletű" hacker-nőhöz fordul segítségért és ez a kényszerből született duó végül egyre közelebb kerül a megoldáshoz, miközben a banda tagjai is érzik, hogy innentől kezdve fel kell kötniük a gatyát, ha véghez akarják vinni a nagy balhéjukat. 



Ez a felütés még kellően ígéretesnek is tűnhet, főleg ha hozzávesszük a fent már emlegetett Leitch eddigi munkásságát és akkor még vegyük ide a tehetséges színészekből összeverbuvált szereplőgárdát is: Nicholas Hoult, Zoe Kravitz, Anna Sawai, John C. Reilly, Pete Davidson, csak hogy pár nevet említsek. Papíron tehát minden adott volt egy emlékezetes rabló-pandúr kalandhoz, de útközben bizony valami nagyon félrement! Az okokat pedig a forgatókönyvben érdemes keresni.

Kezdjük ott, hogy a film tónusa rendkívül csapongó. A felütés egy dinamikus, a mai generációhoz igazított, youtube-videók stílusában összeállított akciót vetít előre, ami a humort se mellőzi, sőt, helyenként még a negyedik falat is ledönti, azzal, hogy a főszereplő néha-néha tippeket ad a nézőnek, az adott helyzetben mit érdemes cselekedni. Alapvetően már itt is rezgett a léc, mivel ez a modern megközelítés inkább érződött erőltetettnek, mintsem tényleg fiatalosnak, de ezen még túl tudtam lendülni. 

Az igazi probléma az, hogy a felvezetést követően átcsap a sztori egy rém felületes kapitalizmus-kritikába, aminek már a poénok se képzik részét. Ez azt jelenti, hogy tokkal-vonóval megkapjuk a szokásos sablonokat: a bankok kisemmizik az átlagembereket, igazából csak apró láncszemek vagyunk a gazdagok játszmáiban és ezt a rendszert csak anarchiával lehet felbontani. Ez mind szép és jó, de az elmúlt 10 év filmes terméséből számtalan más olyan címet fel lehetne hozni, ami ezt az üzenetet sokkal erőteljesebben és egyedibben járta körbe. Más kávéház, de például ott a Joker vagy az Élősködők. 


Itt lehet feltenni a kérdést, hogy egy akciófilmnek ennél mélyebbre kéne ásnia? A válasz az, hogy nem, legalábbis akkor, ha készítők tisztában vannak azzal, hogy milyen zsánerben akarnak mozogni és a nagy mondanivaló helyett a látványra, esetleg a humorra (vagy éppen mindkettőre) helyezik a hangsúlyt. 

Leitch azonban teljesen arányt téveszt és hol a felszínes drámai szálakra helyezi a hangsúlyt, hol a laza beszólásokra, miközben a fentebb vázolt nagy "odamondást" is mindenfajta irónia nélkül próbálja lenyomni a torkunkon. A szerencse az, hogy a fentebb már emlegetett színészek képesek arra, hogy valamennyi életet leheljenek vázlatos figuráikba. A bankrablók között akad itt gyermekét elvesztő házaspár (Hoult és Sawai) vagy éppen rákkal küzdő családfő (Pete Davidson), de ezek a motivációk szinte már szappanoperákba illő módon kerülnek bemutatásra. A giccses beállítások és a nyálas dalbetétek émelyítő terhe alól a színészek képesek valamelyest a felszínre rángatni a produkciót.


Különösen igaz ez a nyomozóra (Reilly) és a hackerre (Kravitz), a forgatókönyv az ő párosukat még valamelyest meg is próbálja árnyalni. Előbbi tisztában van a rendszer hibáival, mégis, ragaszkodik a törvényekhez, utóbbi pedig megérti azt, mi motiválja a rablókat, de mégis érzi, hogy az ő módszereik sem vezethetnek megoldáshoz. Ez a két figura még egész szórakoztató buddy-movie pillanatokat is szolgáltat, hogy aztán a játékidő második felében partvonalra szoruljanak.

De térjünk vissza kicsit a főszereplő bandára, akik úgy tekintenek magukra, mint egyfajta modern igazságosztókra és miközben megosztják a követőikkel a "praktikákat", próbálnak rávilágítani arra is, hogy a gazdagok szemében a kisemberek nem jelentenek többet egy lenullázható bankkártyánál, amit aztán gond nélkül félre lehet dobni.

Ez mind érthető is, de végül ugyanott lyukadunk ki, hogy "hőseink" se többek elvetemült rablóknál, akikben ugyan dolgozik az, hogy lehetőleg ne bántsanak senkit akció közben, de ha beüt a baj, azért csak fegyvert rántanak! Ezt a kettőséget érdemes lett volna kifejteni, sőt, ezt kellett volna a fókuszba állítani, de egy rövid jelenetet leszámítva ez a kérdéskör fel sem merül a játékidő során. 

És ha már játékidő, sikerült ezt a végtelenül sablonos és csapongó történetet elnyújtani két órára! Leitch-től ez a megoldás nem áll távol, korábbi filmjeire is jellemző volt, hogy a kelleténél kissé tovább engedte a gyeplőt, de amíg a látványos akciókon és a vicces poénokon hagyta a fókuszt, addig ezt bőven meglehetett bocsátani. 


Jelen esetünkben már kevésbé, hiszen egy félresikerült rablást és a végső nagy melót leszámítva itt nincs más látnivaló. Persze, ez a két nagy jelenet legalább technikailag nem okoz csalódást, de akik már láttak legalább egy hasonló darabot a műfajban, itt semmi újdonságra nem számíthatnak.

Lehetne még csűrni-csavarni a dolgokat, de a Hogyan rabolj bankot sajnos nem érdemli meg a hosszabb szócséplést, ez bizony nem sikerült jól! A tónus folyamatosan csapong, a fő mondanivaló az elmúlt években csontig lett rágva, a sztori pedig annak ellenére lett elnyújtva, hogy nem ad többet egy vasárnap délutáni tévé-kriminél. A színészek visznek némi életet az összképbe, sőt, az a kevés mozgalmasabb képsor, ami akad, korrekt módon van levezényelve, de ez bizony egy gyenge közepes szinthez elég. 


Reméljük, Leitch a következő projektjével már nem okoz csalódást!

(A Hogyan rabolj bankot november 19-től a hazai mozikban! )

5
★★★★★★★★★★

0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés