Amikor Neve Campbell arról beszél, hogy nem tudott volna együtt élni azzal, ha elfogadja a Scream 6 ajánlatát, valójában nem egy fizetésről beszél. Hanem arról a huszonöt évről, amely alatt Sidney Prescott nemcsak egy horrorhős lett, hanem egy generáció kollektív túlélési metaforája. Te is érzed, hogy a Scream soha nem csupán egy slasher volt, hanem egy korszak lenyomata, amelyben a horror végre kapott egy olyan főszereplőt, aki nem menekült, nem omlott össze, hanem felállt, és újra meg újra szembenézett a saját démonjaival.
Neve Campbell mindig is úgy beszélt a franchise‑ról, mintha egy hosszú, bonyolult, mégis szeretettel teli kapcsolat lenne. A Scream 6‑ból való távozása pedig olyan döntés volt, amely mögött ott volt minden év, minden forgatás, minden interjú, minden rajongói találkozó. Amikor azt mondta, hogy nem tudott volna belépni a forgatásra úgy, hogy tudja: alulárazták, valójában azt mondta ki, amit Hollywoodban sok nő érez, de kevesen mernek kimondani. A saját érték felismerése néha fájdalmasabb, mint bármilyen szakítás.
A Scream 6 első forgatási napja volt az a pillanat, amikor a döntés súlya igazán ránehezedett. A stáb ott volt, a kamera forogni kezdett, a Ghostface maszk mögött új színészek készültek a jelenetekre, és ő nem volt ott. A franchise, amelyet ő tett ikonikus franchise‑zá, nélküle indult tovább. Mégis, amikor visszanézett, tudta, hogy ez volt az a pont, ahol a saját önbecsülése fontosabb lett, mint a nosztalgia.
A nosztalgia azonban nem tűnik el. A Scream mindig is egy generációs élmény volt, és Sidney Prescott karaktere olyan mélyen ivódott bele a popkultúrába, hogy nélküle a franchise mindig kicsit üresnek tűnt. Te is érezted, amikor a hatodik részben nem volt ott: mintha egy szoba egyik fala hiányzott volna. A történet ment tovább, a Ghostface új áldozatokat keresett, a meta‑horror újabb rétegeket húzott magára, de Sidney hiánya ott vibrált minden jelenetben.
Neve Campbell visszatérése a Scream 7‑re ezért nem egyszerű castinghír. Ez egy érzelmi kör bezárulása. Egy olyan pillanat, amikor a franchise visszanéz a saját múltjára, és azt mondja: igen, szükségünk van rád. A hetedik részben újra együtt láthatod majd David Arquette örökségét, Matthew Lillard energiáját, Courteney Cox ikonikus jelenlétét, és mindezt Kevin Williamson irányítása alatt, aki az első Scream óta tudja, hogyan kell a horror és az önreflexió határán táncolni.
A Scream története mindig is arról szólt, hogy a trauma nem tűnik el, de kezelhető. Sidney Prescott pedig ennek a popkulturális arca lett. Neve Campbell döntése, hogy nemet mondott a Scream 6‑ra, majd igent a Scream 7‑re, valójában ugyanazt a történetet meséli el, amelyet a filmek is: felismered a saját értékedet, megküzdesz érte, és akkor térsz vissza, amikor már nem kell kompromisszumot kötnöd.
A Scream 7 így egy olyan újabb folytatás lesz, egy visszatérés, amely mögött ott van minden év, minden rajongói üzenet, minden Ghostface‑hívás, minden sikoly, amelyet a franchise valaha felvett. És ott lesz benne az a felismerés is, hogy a horror történetében kevés olyan karakter létezik, aki ennyire mélyen, ennyire tartósan és ennyire emberien kötődött a közönségéhez.
Neve Campbell visszatérése valójában egy sikeres castingdöntés, egy kulturális pillanat. Egy olyan pillanat, amelyben a Scream újra önmaga lehet.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése