Sam Raimi és egyetemista haverjai a '80-as évek elején gondoltak egyet, kimentek az Isten háta mögé egy erdei házikóba és röhejesen alacsony költségvetésből leforgatták a korszak egyik leghatásosabb horrorfilmjét. Ez volt a Gonosz halott (1981), ami azóta már a műfaj abszolút klasszikusai közé tartozik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy kisebb nagyobb kihagyásokkal, még mind a mai napig bővül a széria.
Sőt, a következő epizód, a magyar keresztségben Gonosz halott: Égj! címet kapó produkció végre a haza vásznakra is eljut, a tervek szerint július 10-én lesz esedékes a magyar premier. Ezt már csak azért is akartam kiemelni, hiszen a 2013-as remake csak lakossági forgalmazásban jelent meg nálunk, jelen irományom alanya, Az ébredés pedig rögtön csak streamingen debütált.
A széria és a zsáner rajongói tehát piros betűvel felírhatják a dátumot és ezek után vissza is ugorhatunk abba a bizonyos erdei házikóba!
A 81-es eredeti sikerét követően 87-ben érkezett meg a folytatás, ami az elődjéhez hasonlóan hamar megtalálta a közönségét és rövid időn belül a legjobb folytatások közé is sikerült felvételt nyernie.
A második résszel kapcsolatban azt még muszáj megjegyezni, hogy Raimi és stábja nem a megszokott módon fűzték tovább a történetet: ehelyett a felvezetésben kb. újra elmesélték az első film lényegi részét, majd ezt követően a pokol legmélyebb bugyraiba taszították le a főszereplő Asht (Bruce Campbell), mindezt pedig rengeteg poénnal dúsították fel.
92-ben aztán érkezett a trilógia lezárása, ahol a készítők még távolabb merészkedtek a horrortól és egyfajta fantasy-vígjátékba csomagolták az eddig felépített Gonosz halott mítoszt.
A sötétség serege már elég vaskos költségvetést emésztett fel, viszont az anyagi siker már elmaradt és visszajelzések is jóval megosztóbbak voltak, mint a korábbi epizódok esetében.
Ennek fényében nem is csoda, hogy 2013-ig kellett várni arra, hogy a Holtak könyvéből megidézett démonok visszatérjenek a vászonra.
Raimi és alkotótársai már csak a produceri teendőket látták el, a rendezést pedig az a Fede Alvarez vezényelte le, aki később a modern horror egyik új fenegyerekének lett kikiáltva.
A szimplán Gonosz halottra keresztelt alkotás visszatért az alapokhoz, félresöpörte a humort, a fantasyt, sőt, még a Sam Raimi védjegyeinek számító stílust is parkolópályára helyezte és ezek helyett átadta a helyet a nyers nihilizmusnak. Az egyszerű alapsztori megmaradt, tehát ismét fiatalok vándoroltak egy erdei kabinba. Az ő céljuk azonban már nem a féktelen bulizás volt, hanem az, hogy egyik drogfüggő barátjukat jó útra térítsék.
Ez a kissé sötét és drámai felütés már szépen megalapozta azt, hogy itt bizony nem lesznek szellemes humorbonbonok a darabolások között.
Alvarez azonban a komolyabb témák felvetése ellenére egy pillanatig nem felejtette el azt, hogy mi is a célja: elképesztően extrém brutalitást borítani a nézőkre, a lehető legigényesebb módon.
A '13-as Gonosz halott így nálam abszolút a széria csúcsa, hiszen az összkép egy rendkívül feszes, hátborzongató és egyben gyomorforgató őrület, ami egy határozott rúgással új életet lehelt a szériába.
Legalábbis minden ebbe az irányba mutatott, hiszen a pénztáraknál jól teljesített a produkció és a pozitív kritikák sem maradtak el.
Ehhez képest 10 évet kellett várni az Ébredésre.
A köztes időszakban azért kaptunk egy televíziós sorozatot Ash vs. Evil Dead címen, ami kreatív módon folytatta az alap trilógiát, viszont az erős kezdést követően (1. és 2. évad) sajnos kifulladt a 3. szezonra. Ennek ellenére ezt is erősen tudom ajánlani a rajongóknak, hiszen Bruce Campbell olyan elánnal csöppent vissza Ash Williams karakterébe, mintha egy percre nem tette volna le a láncfűrészt a Sötétség serege óta.
A szokás szerint bő lére eresztett bevezető után végre rátérhetünk Lee Cronin 2023-as alkotására!
A történet ezúttal szakít a megszokott erdei faházas helyszínnel és egy los angelesi panelház falai közé helyezi a cselekményt. Főhősnőnk, a zeneipar felé kacsintgató Beth egy turnéról érkezik haza nővéréhez, Ellie-hez és az ő három gyermekéhez.
A kis család élete alapból nem fenékig tejfel, hiszen az apuka elhagyta őket és lassacskán lakásukból is kénytelen lesznek kiköltözni. Ezt a közel sem idilli helyzetet aztán Beth látogatása is felforgatja, de az igazán nagy gondok akkor kezdődnek el, amikor az egyik rosszcsont fiatal fellapozza a Holtak könyvét!
A helyzet az, hogy számomra kisebb csalódást jelentett a végeredmény és az újabb megtekintés során is azt éreztem, hogy valami nincs rendben Cronin filmjével. Pedig a recept megmaradt a 2013-as verzióból: drogos barátjukért aggódó fiatalok helyett most egy család kerül a középpontba, akiknek alapból viharos kapcsolatát borzolják tovább a pokol kegyetlen szörnyetegei.
Sőt, mivel a démonok célkeresztjébe ezennel fiatal gyerekek kerülnek, még merészebb a koncepció, mint a korábbiakban.
A probléma az, hogy Cronin nem igazán építi fel a karaktereket, a jól ismert sablonok mentén haladnak a figurák, így a film megbotránkoztató része kifullad abban, hogy a kiskorú szereplők néha elég durva dolgokat élnek át.
Félreértés ne essék, nem hiányzik innen a tengermély dráma, ahogy a '13-as verzióból sem, viszont ez a "családi tortúra" így nem több, mint, felszínes sokkolás.
Akkor működhetett volna ez a koncepció, ha Cronin valamelyest jobban megalapozza a figuráit és picit árnyaltabbá teszi a közöttük húzódó kapcsolatokat, mert ebben a formában csak a felszínt kapargatta.
Az mindenképp pozitívum, hogy még ennek ellenére sincs finomkodás a filmben és akik az elképesztően brutális kaszabolások miatt szeretik a szériát, itt is megtalálhatják a számításaikat: emberi végtagok meghámozása sajtreszelővel, üvegrágcsálás, élve elégetés, van itt minden, ami kell!
Igen ám, de még ezen a szinten se borul el annyira az Ébredés, mint a már sokszor emlegetett '13-as verzióban. Alvarez ott néha már kényelmetlenül hosszan kitartotta az ehhez hasonló képsorokat, míg Cronin többször is a gyors vágásokkal igyekszik elfedni a kendőzetlen erőszakot.
Erre valószínűleg azért is volt szükség, mert többször gyerekek kerülnek kényes szituációkba és így valószínűleg rövidebb ideig mutathatta premier plánban azt, ahogy a lurkókat megkóstolják a démoni jövevények.
Viszont a cselekmény töredezettségére ez se szolgál magyarázattal. A kötelező felvezetést követően ugyan hamar elszabadulnak a szörnyűségek, de az erőszakos jelenetek többsége indokolatlanul hosszú felvezetést kap, hogy aztán hamar rövidre legyenek zárva.
A filmnek így nincs egy egységes tempója, a dinamika folyamatosan hullámzik és ezen még az is sokat ront, hogy a kissé csendesebb szakaszokat néhol kínosan gyenge dialógusokkal sikerült feltölteni.
És itt még mindig nem értem a végére a negatívumoknak: Cronin ugyan a '13-as feldolgozáshoz hasonlóan a komoly atmoszférára törekszik és ugyan nem erőlteti a vicces beszólásokat és a csetlő-botló karaktereket (mint az eredeti trilógia) , viszont a vizuális humor felé már próbált kacsintgatni.
Ezek a jelenetek alapvetően működnek, mint szellemes kikacsintások Raimi irányába, de a film szövetéből sajnos erősen kilógnak, hiszen a háttérben egy szerető család esik darabjaira (szó szerint), miközben azt nézhetjük, hogy valakinek kiharapják a szemét és egy másik szerencsétlen szájába köpik azt.
De mielőtt úgy tűnne, hogy leírnám az Ébredést, hozzátenném, ez nem egy rossz film. Sőt, ha valaki ezzel kezdi az ismerkedést a szériával, akkor nem jár pórul, hiszen kap egy másfél órás, kellően véres és sötét alkotást, melynek hiányosságai azért érezhetők, de nem kimondottan zavarók.
A remake és az eredeti trilógia ismeretében viszont már jobban kibuknak a hibák.
Ennek ellenére Cronin hozta kötelezőt, az új helyszínnel és a család tematikájával sikerült némi friss ízt vinnie a megszokott formulába és bizony technikai szempontból is meggyőzően összerántotta a végeredményt. A praktikus effektek jól néznek ki, az operatőri munka kellően ötletes és a sötét helyszínek és ütős kontrasztban állnak a vértől vöröslő szobabelsőkkel. A CGI persze nem mindig a legjobb és ahogy fentebb már említettem, a vágás is kissé kapkodó bizonyos esetekben, de az Ébredés külsőségeiben abszolút szállítja azt, amit elvárhatunk egy Gonosz halott epizódtól.
A szájíz leginkább csak az elődök ismeretében keserű kissé.
Ezek után bízom abban, hogy az idén érkező epizód közelebb kerül majd a '13-as remake szintjéhez, de ha csak a Cronin által támasztott mércét ugorják meg a készítők, akkor sem lesz komolyabb baj. De hadd ÉGJEN csak a remény tüze!
Streamingstar: 6 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése