A 2025-ös év eddig kedvez a horror műfaj rajongóinak. Januárban már meg is érkezett Robert Eggers ( A boszorkány, A világítótorony) Nosferatu feldolgozása, májusban megkaptuk a Végső állomás 6. epizódját, a kifejezetten szórakoztatóra sikeredett Vérvonalakat, pár hete pedig berobbant az A24 stúdió gondozásában a Hozd vissza őt, ami egy igazán sötét, lélektani pokoljárás lett.
Erre már itt is van a következő nagy durranás, a Fegyverek!
Zach Cregger rendező 2022-ben tette le a névjegyét a zsánerben a Barbárral, ami azóta elég combos rajongótábort épített ki magának és sokan az elmúlt időszak egyik legjobb horrorjaként hivatkoznak rá.
Én ennyire messzire nem merészkednék a dicséretekkel, de a végeredmény alapvetően üde színfoltja volt az akkori felhozatalnak és hiába bicsaklott meg itt-ott a története, a hiányosságokon könnyen átsegítette a produkciót az aprólékosan felépített hangulatvilága, a jól ütemezett fordulatai, az éjfekete humora és úgy összességében Cregger biztos kezű rendezői munkája.
A sikert követően aztán jött a feszült várakozás, hogy vajon mi is lesz a tehetséges alkotó legújabb dobása és azzal vajon felül tudja e múlni legutóbbi szösszenetét?
Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, muszáj említést tennem arról, hogy a Fegyverek forgatókönyvéért a stúdiók komoly licitháborút folytattak, még maga Jordan Peele (Tűnj el, Mi, Nem) is szerette volna megszerezni magának a megfilmesítési jogokat. Végül aztán a New Line Cinema jött ki győztesen a dologból, akik nem adták idegen kézbe Cregger agyszüleményét, ehelyett őt magát ültették a rendezői székbe.
Ez számomra már garancia volt a minőségi szórakozásra, de azért az erős marketingkampány és a tehetséges színészgárda is arra engedett következtetni, hogy a Fegyverekkel nagyon nem lőhettek mellé!
Manapság egyre többször írom ezt, de ismételten nem szeretnék sokat elárulni a történetről, hiszen már az előzetesek is leginkább arra játszottak rá, hogy minél jobban eltitkolják a konkrét információkat, ezzel is erősítve a misztikumot.
A cselekmény egy álmos amerikai kertvárosban játszódik, ahol az egyik éjjel nyoma vész 17 általános iskolás gyermeknek, egy kivételével. A rendőrség, a feldúlt szülők és persze a média is erőteljesen rászáll az ügyre, melynek középpontjába a diákok osztályfőnöke kerül, aki hiába állítja, hogy semmit nem tud az esetről, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Végül a tanárnő nyomozásba kezd, melyhez aztán csatlakozik egy fiát kereső apuka és a hátra maradt gyerkőc is.
Ahogy a Barbár, úgy a Fegyverek is erősen épít a különböző rejtélyekre, kérdőjelekre. A különbség az, hogy az előbbi film végül egy rendkívül egyszerű, letisztult megoldóképletet nyújtott át a nézők felé, amit nagyon nem kellett túlgondolni. Ehhez képest Cregger új filmje már jóval nagyobb ambíciókra tör, viszont pont ebbe törik bele valamelyest a bicskája.
Nem akarok túlozni, de a játékidő első fele közel tökéletes: aprólékosan épül a feszültség, működik a központi rejtély, érdekesek a karakterek és az egyre nagyobb szerephez jutó, éjsötét humor is kiválóan működik.
És hiába beszélünk egy nagy stúdió által finanszírozott horrorról, a műfaj unalomig ismert megoldásait is próbálja a háttérbe szorítani a rendező. Akad néhány tipikusnak mondható sokk-effekt, de ezek nincsenek túlhasználva, emellett még jól is működnek, hiszen nem a semmiből zúdulnak ránk, mindegyiket sikerült kellő mértékben megalapozni.
A főszereplő karakterek is kellő teret kapnak a kibontakozáshoz, sőt, már azt rendkívül szórakoztató nézni, ahogy a különböző figuráknak szép lassan összefonódik a sorsa. Ez elsősorban a forgatókönyv érdeme, de a színészeket (Josh Brolin, Julie Garner, Benedict Wong, Alden Ehrenreich) is külön dicséret illeti, hiszen az ő alakításuk kellett ahhoz, hogy ezek a szereplők igazi egyéniségekké váljanak.
Az első órában az információk adagolásával sincs baj, sőt, egyre izgalmasabb és érdekesebb az, ahogy egyre jobban elmerülünk a rejtélyekben, hogy aztán szép lassan elszabaduljon a pokol.
A gond az, hogy amikor már végképp felpörög a tempó, akkor megbicsaklik a dinamika és pont ebben a szakaszban kapjuk meg az eddig felmerülő kérdések többségére a választ. Ez a második szakasz kellett volna hogy igazán nagyot üssön, amikor végre összeáll a kép, a helyükre kerülnek a puzzle-darabjai, de ehelyett egy kifejezetten terjengős magyarázkodást kapunk, ami bizony felsérti a korábban biztos alapokra helyezett sztorit.
Ahogy összeáll a kép, úgy köddé válik az igazi feszültség és bizony a szép fokozatosan gyorsuló tempó is lelassul.
De a legnagyobb gond az, hogy a befejezést követően a nagy egész nem igazán áll össze egy koherens egésszé.
Persze, a film kellő alapot ad ahhoz, hogy a vetítőtermet elhagyva is elmélkedjünk a látottakon és bizonyos motívumokra magunknak keressünk válaszokat, de az az érzésem, ez a történet összességében nem igényelte volna ezt a többletet. Vagy legalábbis nem ebben a formában.
Érthető, hogy Jordan Peele miért akarta megszerezni magának a forgatókönyvet, hiszen az ő pályafutása könnyen párhuzamba állítható Cregger eddigi alkotásaival. A Tűnj el és a Barbár is képes volt arra, hogy egyszerű, már-már ponyvába illő történetüket aktuális témákkal és problematikákkal töltsék fel, mindezt úgy, hogy az egyszerű néző is könnyen kibogozhassa a felszín alatt megbúvó "rejtett" tartalmat.
A Mi esetében azonban már az volt az érzésem, hogy Peele egyszerűen túl sok mindent akart beletuszkolni egy szórakoztató horror köntös alá, így azzal a produkcióval mind a mai napig nem igazán tudtam mit kezdeni.
Most a Fegyverek esetében is hasonló a helyzet. Kétségtelen, hogy Cregger rendezése is magabiztos, szerzői látásmódja és egyedi humora a játékidő teljes egészét lefedi, de ebbe a sztoriba talán neki is kevesebb "többletet" kellett volna beletöltenie, hiszen ezek a sötét foltok azok, amik végül helyenként felsértik a logikát és végül meggátolják azt, hogy egy igazán átütő horror-őrületben teljesedjen ki a végeredmény.
De emiatt még nem kell leírni a produkciót, sőt!
A nagy ambíciókat szimplán nem sikerült teljes egészében kiaknázni, de ezt leszámítva ez még így is egy rendkívül igényes (az operatőri és vágási munka pazar, ahogy a zenei aláfestés is), ötletes, véres és szórakoztató alkotás, ami minden hibája ellenére könnyűszerrel leiskolázza a megszokott panelekből építkező popcorn-horror felhozatalt.
Ezek után szívesen fogok beülni a rendező következő filmjére is, de remélem, ott azért visszatér a Barbár letisztultabb stílusához.
( A Fegyverek augusztus 7.-től a hazai mozik műsorán!)
Streamingstar: 7 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése