A filmipar mai állása mellett égető hiányt érzünk a klasszikus, egyedi arcú akciófilmsztárok terén. Míg a kilencvenes években gondolkodás nélkül soroltuk fel a nagy neveket – Sly Stallone, Arnold Schwarzenegger, Jean-Claude Van Damme Bruce Willis, Jackie Chan, Steven Seagal, Wesley Snipes, Dolph Lundgren de akár Nicolas Cage vagy John Travolta is megcsillant a műfajban –, ma már komoly fejtörést okoz egyetlen, több filmben is bizonyított új arcot találni.
Ebben a generációban talán Jason Statham az utolsó mohikán, aki még hű maradt a "kemény, öntörvényű fickó" archetípushoz, vagy esetleg megemlíthetjük Chris Hemsworth-t, de ő is inkább a Netflix-es Extraction trilógia miatt került be a számításba, nem pedig egy egész karrierívet felölelő, töretlen sorozat miatt, és még az ő esetében is felmerül a képregényes háttér kérdése.
A jelenség elemzése során ki kell emelni, hogy a képregényfilmek teljes mértékben kiszívták az oxigént a hagyományos akciófilmek szobájából. Az a költségvetés, amely korábban egy nagy, önálló akcióhős köré épülő filmre jutott, ma már szinte teljes egészében a szuperhős-univerzumok (a DCU és a MCU) filmjeibe áramlik. Ezekben a produkciókban a hangsúly a márkanéven és a digitális látványon van, nem pedig egy színész karizmáján.
A klasszikus akciófilmekben a sztár, a maga egyedi gesztusaival és humorával adta el a filmet; ma a CGI a valódi főszereplő. A modern akciófilm, ha nem szuperhősös, akkor is inkább a koreográfiára fókuszál (gondoljunk a John Wick-szériára), ahol a főszereplő technikája fontosabb, mint a személyisége. A kilencvenes években a vászonhősök nagyobbak voltak az életnél; ma már a sztárok beilleszkednek a szürkébb, realisztikusabb vagy éppen a digitálisan túlzó világba.
Továbbá, a stúdiók kockázatkerülése is hozzájárul a hiányhoz. Egy új Statham vagy Schwarzenegger felépítése rengeteg időt, marketinget és pénzt igényel, ráadásul meg kell találni azt a színészt, aki több, nem kapcsolódó filmben is bizonyítani tudja, hogy el tudja vinni a hátán a műfajt. Mivel a biztos kasszasiker ma már a bejáratott szuperhős-névhez vagy a nosztalgiához (például a Top Gun folytatásához) kötődik, a stúdiók nem fektetnek pénzt az új akció-brandek kialakításába. Az igazi, kiemelkedő akciófilmsztár hiányzik, mert a mai franchise-központú filmgyártásban a hős már nem az arc, hanem a logó.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése