A filmrajongók nosztalgiával gondolnak vissza a kilencvenes évekre, arra az időszakra, amikor a mozik tele voltak Jim Carrey-féle, bátran vállalt, néha pofátlan, de utánozhatatlan komédiákkal. Manapság, 2025-ben, azonban komolyan hiányoznak a vérbeli vígjátékok, és ennek legfőbb oka a modern társadalmi érzékenység fokozódása, ami gyakorlatilag gúzsba köti az írók és komikusok kezét.
A humor határa, amely korábban széles volt, ma már olyannyira összeszűkült, hogy egy rossz szó, egy rossz poén, vagy egy „nem PC” (politikailag nem korrekt) ábrázolás azonnali, lavinaszerű reakciót és gyakran néplázadást indíthat el.
A régi idők komédiáinak alapját gyakran képezték azok a poénok, amelyek ma már tabunak számítanak: a faji, etnikai vagy nemi sztereotípiákon alapuló viccek. Jennifer Aniston pontosan erre mutatott rá egy interjúban, amikor elmondta, hogy a mai fiatal generáció gyakran nem érti a Jóbarátok humorát, mert az túlságosan építkezik faji és nemi alapokra.
Ugyanezért lehetetlen ma már hitelesen felidézni a Csúcsformában (Rush Hour) egyik legviccesebb jelenetét, ahol Jackie Chan karaktere feketék által üzemelt bárban állt be és a „Mi a helyzet, nigger?” kérdéssel fordult a bároshoz, vagy azt, amikor a Die Hard 3-ban Bruce Willis karaktere az egyik fekete negyed sarkán állt egy táblával, amelyen az „Utálom a niggereket” felirat szerepelt. Ezek a poénok a saját korukban működtek, éppen azért, mert a nézők felismerték a helytelen helyzet abszurditását, ami teret engedett a humornak, és ez a kontextus tette őket ütőssé.
A legutolsó, igazán kultikus és gátlástalan komédiának a Trópusi vihar tekinthető. Ez a film egyfajta határvonalat húzott: a vihar lecsapott, és ezzel ki is haltak a vérbő vígjátékok. Míg a korábbi generációk tudták kezelni az ilyen fajta, éles humort, és a poénok születhettek abból, hogy a szereplők tudták, hogy valami nem helyes, addig a mai világ annyira direkt és szándékosan érzékeny, hogy az ilyen ábrázolások azonnali bíróági ügyeket vagy sztárkarrierek összeomlását vonhatják maguk után.
Gondoljunk csak egy ártatlan, filmbe szánt karlendítésre, vagy bármilyen más, gyűlölt gesztusra, amely régen kiváló alapanyaga lehetett volna egy komikus jelenetnek. A stúdiók és a producerek teljes mértékben kerülik a kockázatot. Az igazi, bátor Jim Carrey-féle komédiák helyét egyre inkább a sokkal konszolidáltabb, gyakran romantikus vígjátékok (rom-comok) vették át, amelyek sokkal biztonságosabb terepen mozognak, de ez már egy másik, a humorban szegényebb filmes éra.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése