Dominic Toretto és népes családja immár 10. alkalommal ülnek volán mögé, hogy újabb lehetetlen küldetésekben vegyenek részt. A tét azonban most nem a világ sorsa, hanem saját kis közösségük biztonsága, hiszen aktuális gazfickónk bosszúra szomjazik és csak az motiválja, hogy romba döntse a Toretto-klánt.
Szerencsére a stúdió elég hamar megtalálta a távozó direktor utódját Louis Leterrier (A szállító 2., A hihetetlen Hulk, Titánok harca, Szemfényvesztők) személyében, viszont a helyzetet tovább súlyosbította az is, hogy a költségvetés szinte már röhejes magasságokba ugrott (300 millió dollár fölé).
Elég nagy súly szakadt így a 10. rész vállaira, hiszen egy kiábrándító előzmény után kellett visszanyernie a nézők bizalmát, miközben anyagilag is óriási összegeket kéne leszakítania ahhoz, hogy a franchise jövője ne kerüljön veszélybe.
Jelenleg még nincsenek pontos adatok a bevételekről (a producerek valószínűleg még ebben a pillanatban is feszülten figyelik a box office adatokat), de azt már biztosan állíthatom, az új rendező (Leterrier) nem végzett rossz munkát, így a sorozat rajongói megnyugodhatnak, a Halálos iramban 10. nem lett rossz.
A történet újfent rendkívül egyszerű. A Toretto család próbálja élvezni az életet (grillezés közben sörözgetnek a hátsókertben, néha bevállalnak rizikós küldetéseket az Ügynökség számára, csak a szokásos), de a semmiből feltűnik Dante Reyes (az Ötödik sebesség ellenlábasának a fia), aki főszereplőink vérére szomjazik.
A forgatókönyv azt a szintet hozza, amit már megszokhattunk a szériától: tele van sablonos megoldásokkal, égbekiáltó marhaságokkal és persze a logika legapróbb morzsáit sem tartalmazza. Azt viszont el kell ismerni, hogy sokkal működőképesebb a sztori, mint a 9. rész esetében.
Chris Morgan hiánya (a Tokió hajszától kezdve a 8. részig ő felelt az írásért) itt már annyira nem szembetűnő, mint az előző mozi esetében, köszönhetően annak, hogy a 10. iram ismét jól eltalálta az arányokat.
A komolynak szánt életbölcsességeket jól kiegészítik a humoros beszólások, a már-már ötletesnek is mondható kikacsintások, miközben az akciók sincsenek annyira túlpörgetve, mint az eggyel korábbi kalandban.
Ilyen téren mondjuk nehéz is lett volna tovább növelni a téteket, hiszen legutóbb már a világűrbe is kiutaztak hőseink. Ez persze nem azt jelenti, hogy Leterrier alkotása ne lubickolna az eszelős ötletekben (már rögtön az első fél órában egy gömb alakú bombával tarolják le Róma utcáit a főszereplők), viszont ezek kidolgozása közel sem annyira "elszállt", mint a 9. film esetében.
A fizika törvényeire fittyet hányó zúzások rendkívül kreatívak, látványosak és dinamikusak, minden pillanatukon látszik az, hogy a készítők itt már tényleg nem spóroltak semmin.
Azért akad néhány gyengébb effekt, de a fő attrakciók csont nélkül hozzák azt a színvonalat, amit alapesetben elvárhatunk a sorozattól.
Ahogy már említettem, arányok terén nincs gond, legalábbis sikerült úgy elosztani a "családi" gondolatokat, a komolynak szánt, de elképesztően röhejes fordulatokat és a tényleg poénosnak szánt képsorokat, hogy az összkép egy szórakoztató egészet adjon ki.
Ehhez a túltolt, de működőképes őrülethez a rendkívül népesre duzzadó sztárgárda is sokat hozzátesz. Első körben rögtön itt van Dante Reyes szerepében Jason Momoa, aki valami elképesztő ripacskodást nyom végig a játékidő során, de pont ezért is működik a figurája. Míg Dom egy komoly, érző szívű macsóként van ábrázolva, addig Dante egy harsány stílusú, páváskodó pszichopata, aki végig szórja az idióta poénokat.
Már a hős-gonosz közötti kontraszt nagyon sokat dob a produkción, de a mellékszereplőket is egész ügyesen mozgatja a sztori. Hiába dolgozik iszonyat sok karakterrel a cselekmény, majdhogynem mindenki kap legalább egy olyan jelenetet, ahol valami emlékezeteset tud villantani.
Cipher (az előző részek fontos antagonistája Charlize Theron megformálásában)) végre nem csak egy üvegkalitka mögött szövögeti a terveit, hanem az akciókból is kiveszi a részét, de Jakob Toretto-nak (John Cena) is sikerül kitörnie a jellegtelen "kistesó" szerepkörből.
Folytathatnám még a sort, de igazából a gárda összes tagja jól teljesít, legalábbis a széria szintjéhez mérten. Egyedül Han (Sung Kang) az, aki a feltámasztását követően még nem igazán találta meg a helyét a történetben. Bár, itt még így is jobban működik a figurája, mint az előző darabban.
Amiről még érdemes szót ejteni, az a cselekmény felépítése. Már régóta lehet tudni azt, hogy ez a 10. epizód egy nagy finálé első felvonásának tekinthető, ami majd a 11. fejezettel fog végleg lezárulni (vagy a 12.-el, ez a bevételektől függ). Ennek fényében számítottam arra, hogy az aktuális mozi befejezése nem lesz lekerekítve, ezzel is nyitva hagyva az ajtót az epikus záródarabnak.
Viszont még ennek tudtában sem voltam felkészülve arra, amit végül kaptam: a Halálos iramban 10. egy az egyben lenyúlja a Bosszúállók: Végtelen háború narratíváját!
Ezt akár negatívumként is említhetném, de nem teszem, mert a maga esetlen és bugyuta módján piszkosul működött ez a fajta elbeszélésmód. Nagy fordulatokat és meglepetéseket nem akarok elárulni, legyen elég annyi, hogy a film elég hamar elszakítja egymástól a családot, akiknek ezt követően külön-külön kell boldogulniuk, miközben ott lohol utánuk Reyes és az ő magánhadserege.
.jpg)
Mindez pedig egy iszonyatosan hatásvadász fináléban csúcsosodik ki, ami egyrészt nagyon látványos és szórakoztató, másrészt pedig a széria eddigi megoldásaihoz képest van annyira merész, hogy én már a stáblista legördülését követően néztem is volna a következő epizódot.
Ismerve a sorozatot, a folytatás nagyon egyszerűen fogja feloldani az aktuális finálé kérdéseit, de ettől függetlenül, korrekt módon működött ez a nyitott befejezés.
A pozitívumok után sajnos szót kell ejteni a negatívumokról is, hiszen azokból is akad néhány.
Alapvető dolog az Iram filmeknél (főleg a folytatásoknál), hogy csak kikapcsolt aggyal szabad leülni eléjük és semmi realitást nem érdemes számon kérni rajtuk. Ez igaz a 10. epizódra is, viszont még ennek tudtában is sikerült olyan fordulatokkal és megoldásokkal előállni, melyeket egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Több olyan jelenet is akad, ahol elég erőltetett módon, a kezdetektől elmesélik Dom történetét. Egy ilyen képsor még beleférne, akár kellemes nosztalgiabombaként is működne, de itt úton-útfélen előhozakodnak a "családi krónikával", melynek fontosabb állomásait még elképesztően hatásvadász módon vizualizálják is.
Aztán itt van Dante Reyes, szó se róla, ő egy szórakoztató, mi több, emlékezetes gazfickó (hála Momoa kiválóan működő ripacskodásának), viszont az ő behozatalával sikerült ismét megbolygatni az előző epizódok történetét. De rajta kívül is több olyan figura előkerül, aki valakinek a valakije (már minden sarkon valakinek a családtagja áll) és ezt a megoldást is túlhasználja a film, egy idő után már bele is lehet kavarodni a szövevényes rokoni kapcsolatokba.
Ezek azonban még olyan hibák, amiken túl lehet lendülni, viszont a Végtelen háborúhoz hasonlító narratívának is vannak hátulütői. Az egyik ilyen az, hogy párhuzamosan követünk egyszerre több főszereplőt, így a cselekmény ideje eléggé besűrűsödik. Ezzel az a probléma, hogy amíg bizonyos karakterek története jól érzékelhetően akár napokat is felölel, addig másoké szinte csak pár percet tesz ki. A probléma az, hogy ezek a szálak egymásra vannak vágva, így elég zavaros a film időkezelése.
Sőt, a vágás helyenként elképesztően kapkodó, bizonyos szekvenciákban ahogy véget ér az akció, már ugrunk is egy következő helyszínre, miközben még arra se volt időnk, hogy fellélegezzünk az előző csörtéből.
A Halálos iramban 10. tehát közel sem hibátlan, de ezek a negatívumok még így összeadódva se annyira súlyosak, mint azok, amik a 9. részben találhatók.
Összességében, azt gondolom, hogy sikerült visszaterelni a szériát a helyes útra. Végig pörög a cselekmény (helyenként talán túlságosan is), kellően ötletesek és látványosak az akciók, újra működik a humor, az önirónia és nem utolsósorban a színészek nagy része is kap elég időt ahhoz, hogy kibontakoztassák egyszerű figuráikat
A 10. családi menet nem fog új rajongókat szerezni a szériának, de akik eddig is szerették a Toretto-kalandokat, valószínűleg ebben a filmben sem fognak csalódni.
Egy jó arányérzékkel megszerkesztett, szórakoztató és akciódús marhaság lett a végeredmény, ami újra tartalmazza azt a varázst, ami elveszni látszott a 9. epizódban.
Jöhet az epikus finálé a 11. (vagy akár a 12.) résszel!
Streamingstar: 7 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése