2019 egyik meglepetéssikere volt a Shazam!, ami a jól bejáratott szuperhős-toposzokat vegyítette a családi kalandmozik elemeivel.
A film kellően pozitív kritikai és nézői fogadtatásban részesült, nem mellesleg anyagilag is jól teljesített, ez a siker pedig ráfért az akkori Warner stúdióra. Ez volt az az időszak, amikor a producerek még nem mondtak le az egységes DC-univerzumról, viszont a korábbi botlások miatt inkább a saját lábukon is megálló eredetsztorikra próbálták helyezni a hangsúlyt.
Mivel a Shazam! minden tekintetben túlszárnyalta az elvárásokat, nagyon gyorsan zöld utat kapott a folytatás.
Pörgessük fel picit az idő kerekét és szaladjunk előre 2023 márciusához.
A Shazam! Az istenek haragja az elmúlt évek legcsúnyább anyagi bukását hozza össze, hazájában még 60 millió dollárig sem tudott eljutni. Egy alapvetően jól sikerült első rész után hogy lehetséges belefutni egy ekkora lebőgésbe? Ennyit csökkent volna a színvonal az előzményhez képest? Vagy valami más áll a háttérben?
Mindjárt kiderül!
A történet középpontjában ismét Billy Batson és az ő mostohatestvérei állnak, akik szabadidejükben egyfajta kétbalkezes szuperhőscsapatként tevékenykednek. A rendhagyó családi biznisz nem alakul valami fényesen, hiszen Billy vezetői képességei nem a legjobbak, erre pedig az is rátesz egy lapáttal, hogy hősünk közeledve a 18. születésnapjához, folyamatosan azon idegeskedik, nevelőszülei vajon mikor teszik ki a szűrét otthonról. A problémákat már csak tovább tetőzi az, hogy feltűnnek a színen Atlasz istenség lányai, akik azon dolgoznak, hogy minél előbb elpusztítsák világunkat.
Annak ellenére, hogy a sztori semmi egyediséget nem képes felmutatni, még működhetett volna úgy a film, mint a 2019-es darab. Az is hasonló alapokra lett felhúzva, viszont ott jól láthatóan az írók még képesek voltak arra, hogy élettel töltsék fel a karaktereket és kellemes humorral kövezzék ki a tipikus műfaji elemeket. Az istenek haragja azonban már meg sem próbál semmiféle pluszt hozzáadni a felütéshez.
Itt vannak a szuperhősök, kissé esetlenek, majd jönnek a gonosztevők, akiket csak úgy tudnak legyűrni, ha előbb összekapják magukat. Ennyi, ezen felül kapunk még mondvacsinált konfliktusokat, de ezek nagyon kilógnak a narratívából, olyan, mintha az utómunka folyamán vették volna észre a készítők, hogy innen még bizony hiányzik valami.
Billy félelme, hogy a 18. születésnapja után utcára teszik a fogadott szülei, teljesen alaptalan, de erre nem is igazán épít a cselekmény. Az első félórában elénk szórják az infókat, hogy aztán a befejezéshez közelítve teljesen súlytalan módon fel is oldódjon az egész helyzet.
A legszomorúbb az egészben az, hogy az előzmény ennél jóval árnyaltabb drámai vonallal bírt és ott érezhetően a készítők is nagyobb érdeklődést mutattak mind a karakterek, mind a forgatókönyv irányába.
A mellékszereplők már ott is igazi kétdimenziós sablonfigurák voltak, de egy-egy megszólalásukkal vagy cselekedetükkel képesek voltak elérni azt, hogy nézőként szimpatizálhassunk velük. Jelen esetünkben még ennyit se kapunk, Billy mostohatesói csak kötelező jelleggel vannak jelen, nagy részüket észrevétlenül ki lehetne radírozni a sztoriból.
Pedig a film egyik üzenete pont az, hogy mennyire fontos a család, az egymás iránt érzett feltétlen szeretet, ehhez képest ezek a már rengetegszer elsütött bölcseletek egyáltalán nincsenek épkézláb módon prezentálva. Ezerrel dübörögnek az akciók, komplett városrészeket gyalulnak le mitikus szörnyek, hogy aztán a fináléhoz érve a semmiből minden egyes tanulságot az arcunkba okádjanak a jellemtelen szereplők.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az első rész sem dolgozott ennél bonyolultabb mondanivalóval, de ott azt sikerült épkézláb módon beleépíteni a forgatókönyvbe és már az első jelenetek megalapozták a később kifejtésre kerülő érzelmi konfliktusokat, hogy azok aztán végig vonuljanak a cselekményen és szépen betetőzzenek a fináléban. Nem olyan nagy dolog ez, az számít, hogyan találják. A 2019-es film okosan dolgozta fel a témát, szép nagy siker is lett. Az istenek haragja azonban rendkívül lusta módon csak elénk löki a morzsákat, aztán azt vagy felcsipegetjük vagy nem, a lényeg úgyis az akció, nem?
Sajnos nem.
Épkézláb figurák és átélhető konfliktusok nélkül csak tobzódunk a CGI-várospusztításban, az egész csak egy súlytalan, tétnélküli massza.
Viszont a Shazam! folytatása még véletlenül sem emiatt bukott nagyot. Elég szétnézni a mai szuperhőspalettán, számtalan hasonló produkciót találhatunk, melyek nem többek, mint lélektelen ipari termékek, mégis, iszonyat nagyot hasítottak a pénztáraknál.
Az istenek haragja az időzítésnek köszönheti a vesztét. Márciusban már rég tudni lehetett azt, hogy az eddig ismert DC-univerzumnak lőttek, a stúdió pedig arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egy nyilatkozatban tisztázza, mi lesz a címszereplő sorsa a későbbiekben. Ehhez aztán jött még a szegényes marketing is, melynek során az előzetesek és a tv-reklámok már a premier előtt lelőtték a komplett sztorit.
Ezek után nem kell csodálkozni a siralmas bevételeken. Ki akarna megnézni egy olyan produkciót, ami egy haldokló univerzum egyik utolsó alkotása, melynek összes fordulatát már jóval a bemutató előtt nyilvánosságra hozta a stúdió? A válasz az, hogy nagyon kevesen.
Fentebb elég szigorú voltam a filmmel, de muszáj árnyalnom a helyzetet: Az istenek haragja nem egy rossz szuperhőstörténet. A forgatókönyv esetlensége miatt jóval gyengébb, mint az elődje, viszont így is hoz egy erős közepes szintet.
Technikailag nincs gond, az operatőri munka teljességgel vállalható (Pados Gyula érdeme), a zenei aláfestés pedig olyan, mint maga a kész mű, teljességgel súlytalan. Az élményt egyik sem csorbítja.
A magasabb büdzsé miatt az akciók korrekt színvonalon mozognak, sőt, a fináléban látható szörnyes ámokfutás még kreatív szempontból is teljesen rendben van. David F. Sandberg (a rendező) horrorfilmes tapasztalatait is ügyesen tudta hasznosítani bizonyos jelenetekben, de alapvetően biztos kézzel vezényelte le a faékegyszerűségű sztorit. Az események végig pörögnek, nagyjából üresjáratok nélkül pörög le a cselekmény.
Az első részből átemelt humor többé-kevésbé működik, ahogy a színészek is hoznak egy elfogadható szintet. Ez persze nem elég az üdvösséghez, főleg azt figyelembe éve, hogy a film olyan neveket pazarol el, mint Helen Mirren vagy Lucy Liu.
A címszerepben azonban Zachary Levi még mindig képes helyt állni, még annak ellenére is, hogy Billy és az ő szuperhős-alteregójaként funkcionáló Shazam között óriási a kontraszt. Az előbbi figura egy egész életképes tinédzserként funkcionál, de ahogy átváltozik bohókás igazságosztóvá, úgy kezd viselkedni, mint egy túlpörgött kisiskolás.
Ez a kettőség már az első részben is jelen volt, itt viszont jobban kibukik, hiszen a Billy-t alakító Asher Angel nagyon kevés játékidőt kap, szinte minden jelenetében Shazamként van jelen. Jack Dylan Glazer már jóval több teret kap Freddy szerepében és az ő játéka abszolút a pozitívumok táborát erősíti.
Neki még egy egész kidolgozott mellékszálat is sikerült írni, ami a befejezéshez írva kissé kínos fordulatot vesz, viszont addig, amíg odáig eljutunk, azért egész épkézláb módon funkcionál.
Ahhoz képest, mennyire negatív irányba indultam el mondandóm elején, az összegzésnél már nem tudok annyira szigorú lenne a Shazam! második részével. Az első epizódhoz mérve bizony nagyot esett a minőség, de ha ettől eltudunk vonatkoztatni, akkor is egy fogyasztható, mi több, szórakoztató popcorn-matinét kapunk.
Számtalan másik szuperhősfilmet feltudnék sorolni, ami jócskán Az istenek haragja alatt helyezkedik el színvonalban, de elég csak a korábbi DC produkciókra visszatekinteni. A 2016-os Öngyilkos osztaghoz vagy a 2017-es Az igazság ligájához képest a Shazam 2. egy igazi Oscar-díjas műalkotás.
Mindenesetre, a kétbalkezes szuperhős-család második kalandja nem azért vérzett el ennyire látványosan, mert egy nézhetetlen vacak lenne. Az istenek haragja a körülmények áldozata lett, amin persze az sem segíttet, hogy az előzmény szerethető stílusát feláldozta egy tucat-folytatás oltárán.
De még így is egy teljesen korrekt iparosmunka a végeredmény, ami bőven ideális egy délutáni családi matiné gyanánt.
(Május 23-tól az HBO Max kínálatában!)
Streamingstar: 6 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése