A Universal stúdió egyik legnagyobb koronaékszere a Halálos iramban széria. Lehet ezen mosolyogni, esetleg mérgelődni, azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Vin Diesel családi őrülete rengeteg pénzt hoz a konyhára. Ha egy széria profitképes, akkor abból a producerek a legutolsó centeket is kisajtolják, így nem véletlen az, hogy május 18.-án be is gurul a hazai mozikba a sorozat 10. epizódja.
Ennek apropóján az az ötletem támadt, hogy egy maraton keretein belül újra megtekintem az eddigi részeket és megvizsgálom azt, honnan is indult Dominic Toretto krónikája és napjainkra hova jutott.
Azt már most szeretném leszögezni, hogy én sose voltam egy nagy Halálos iramban-rajongó, viszont bizonyos részeit kifejezetten kedvelem, de akadnak olyanok is, melyek már az én tetszésemet sem nyerték el. Ebből kifolyólag senki ne várja azt, hogy végletekben nyilatkozzak a filmekről, igyekszem minden egyes darab esetében egyaránt kiemelni a negatívumokat és a pozitívumokat is.
Azzal persze tisztában vagyok, hogy ez egy rendkívül megosztó franchise, köszönhetően annak, hogy az idők során rengeteget változott és úgymond mindig az aktuális látványfilmes trendeket követte. Bizonyos rajongók az első néhány epizódra esküdnek, míg mások pont az utóbbi pár részt kedvelik, de sokan a komplett szériát egy emberiség elleni bűntettként könyvelik el.
Én igazából mindegyik nézőpontot megtudom érteni, de erre majd még visszatérek azért a későbbiekben.
De ne húzzuk tovább az időt, inkább vágjunk is bele a "CSALÁD" kalandjaiba. Vagy ahogy Dom Toretto mondaná: "Csapassuk!"
Halálos iramban (2001)
Az első rész 2001-ben került bemutatásra és azt gondolhatnánk, már itt tisztában voltak a producerek azzal, hogy egy igazi filmes aranytojást tojó tyúkra tettek szert. Ehhez képest a fejesek eleinte hallani sem akartak egy utcai autóversenyzés köré írt akciómoziról. Rob Cohen (a rendező) volt az, aki kellő fantáziát látott a projektben és miután meggyőzte őt a forgatókönyv, meginvitálta a pénzembereket egy illegális versenyre, hátha az ott látottak miatt majd megváltozik a véleményük. Ez így is lett, a stúdió adott is 38 millió dollárt (ami a legutóbbi részekhez képest röhejesen alacsonynak tűnik) a filmre, a többi pedig már történelem.
A sztori főszereplője Brian O'Conner, egy los angelesi zsaru, aki azon van, hogy beépüljön egy tolvajbandába majd lebuktassa őket. A szálak Dominic Toretto-hoz vezetnek, aki egy illegális versenyzésben utazó társaság "családfője". Brian a nyomozás során egyre közelebbi kapcsolatba kerül a brigáddal és a féktelen száguldozással, emiatt pedig a morális iránytűje is meginogni látszik.
Ahogy a későbbi epizódok esetében, úgy az első résznél sem a történet az, amit a legnagyobb pozitívumok közé lehetne sorolni. De nincs is ezzel baj, hiszen alapvetően egy egyszerű vonalvezetésű akció-thrillerről van szó. A probléma az, hogy a forgatókönyv egy az egyben az 1991-es Holtpont című klasszikus átirata.
Ott Keanu Reeves nyomozott egy bankrabló brigád után és emiatt épült be egy gyanús szörfbandába.
Brian egy az egyben Johnny Utah (Reeves) kilúgozott másolata, míg Dominic Toretto karaktere Bodhi (Patrick Swayze) figurájával mutat kísérteties hasonlóságot.
Úgy tartja a mondás, "jótól lopni nem bűn", legalábbis addig a pontig, amíg a kölcsönvett elemek az új kontextusban is megállják a helyüket.
A probléma az, hogy a Halálos iramban egy az egyben lehozza a Holtpontban található fordulatokat és szereplőket, de ezeken igazából érdemben nem változtat semmit. Szimplán a bankrablós szál lett kicserélve dvd-lejátszók meglovasítására, a szörföt pedig leváltották a negyedmérföldes versenyek.
Ezen én a mai napig nem tudtam túllendülni. Félreértés ne essék, objektíve nézve nem egy rossz film az első Toretto-kaland, szimplán csak egy hatalmas koppintás az egész. És ebben az egészben az számomra a legidegesítőbb az, hogy a Holtpont egy mai szemmel nézve is zseniális akciómozi, tele remek karakterekkel, izgalmas megoldásokkal és a játékidő végéig kitartó feszültséggel. Ehhez képest a Halálos iramban egy rendkívül átlagos darab, ami szinte minden létező elemet átemelt a fentebb említett alkotásból, viszont azokon nem eszközölt lényeges változtatásokat.
De ahogy már említettem, ettől még nem rossz Rob Cohen rendezése.
Inkább az a zavaró, hogy a film se a karaktereket, se a történetet nem mélyíti el igazán. Persze, nem azt várnám el egy ilyen típusú szösszenettől, hogy újítsa meg a zsánert, elég lett volna annyi is, ha a készítők a kötelező körök lefutása mellett abba is fektetnek energiát, hogy némi plusz töltetet adjanak a látottaknak.
Viszont a biztos kezű rendezés végig egyben tartja a már ismert elemekből összelopkodott sztorit, mai szemmel nézve is korrekt a látvány (leszámítva az első verseny CGI-effektekben gazdag megvalósítását), Paul Walker és Vin Diesel pedig voltak annyira karizmatikusak, hogy élettel töltsék meg sablonos figuráikat.
Minden összevetve, korrekt kis darab az első rész, ami még egész földhözragadtnak is nevezhető a folytatások fényében. Ha kissé precízebben "lopták" volna szét a Holtpontot a készítők, akkor valószínűleg sokkal többre tartanám a végeredményt, de azért így is működik a Halálos iramban.
Streamingstar: 6 star
Halálosabb iramban (2003)
A második részre 2 évet kellett várniuk a rajongóknak és rögtön hidegzuhanyként érhette őket az, hogy a két főszereplő közül csak Paul Walker tért vissza Brian szerepében. Vin Dieselnek hiába ajánlott rekord magas fizetést a stúdió, ő itt még nem látott potenciált a szériában és inkább más utakon indult tovább.
Rob Cohen se tért vissza, így a rendezői feladatokat az a John Singleton látta el, aki korábban olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Fekete vidék, Rosewood vagy éppen a Shaft 2000-ben készült feldolgozása.
A történet gerincét itt is egy beépülés adja, viszont szimpla aszfaltbetyárok helyett most egy komoly drogdíler bizalmát kell elnyernie Brian-nek, aki mellé betársul egy régi cimborája, Roman Pearce (Tyrese Gibson).
A sztoriról többet felesleges itt elárulni, hiszen a Halálosabb iramban a folytatások elsődleges szabályát követi, azaz minden olyan elemet igyekszik a négyzetre emelni, ami miatt működött az első rész. Több akció, több kocsi, nagyobb tétek.
Ennek köszönhetően a forgatókönyv és ezzel együtt a szereplők is rendkívül sekélyesek, viszont ennek ellenére mégsem mondanám rossz darabnak ezt a második felvonást. Igazából már a Halálos iramban is egy koppintás volt, a Halálosabb iramban emiatt már a másolat másolata, de a végeredmény egy pillanatra se akar több lenni, mint ami: egy szórakoztató akciómozi.
Amíg az előzmény azért igyekezett arra, hogy Brian helyzetét kellően komolyan mutassa be, addig itt már a könnyed poénoké a főszerep. Persze, Singleton alkotása még nem engedi el a gyeplőt, tehát még itt is a realitás talaján mozog a cselekmény (legalábbis a későbbi folytatásokhoz képest), viszonylag komolyan van véve a sztori, azonban Roman és Brian kettőse ad egyfajta buddy-movie köntöst a filmnek.
A probléma az, hogy itt már közel 80 millió dollárra rúgott a költségvetés, mégis, elképesztően steril a látványvilág. Szó se róla, a legtöbb akció kellően dinamikus és ötletes, viszont a képivilág rendkívül ingerszegény, mintha nem is egy nagy költségvetésű alkotást nézne az ember, hanem egy 2000-es évek eleji zenei klipet.
És ahogy említettem,, nagyon egyszerű alapokra lett felhúzva a sztori, így hiába működik a főszereplő párosa és maga a sztori, annyira felszínes minden egyes momentum a játékidő során, hogy ember legyen a talpán, aki a stáblista legördülése után bármit is vissza tud idézni a látottakból.
Emiatt nagyon nehéz írni a Halálosabb iramban kapcsán, hiszen nincs semmi amibe érdemben bele lehetne kapaszkodni. Egy piszok felszínes autós csörte az egész, ami agykikapcsoló mókának simán megteszi, de ennél azért pár fokkal az első rész többet tudott felmutatni.
Sokan a mai napig ezt tartják a széria egyik leggyengébb darabjának, de ahogy már többször is említettem, szerintem nincs óriási probléma Singleton alkotásával. Ez szimplán csak egy ingerszegény folytatás, ami helyenként ugyan logikátlan és rendkívül buta, de ez igazából bármelyik másik epizódról is elmondható. A legnagyobb bűne inkább az, hogy nem sikerült elérnie az első epizód (betonközepes) szintjét, de még így is simán fogyasztható akció-limonádé.
( A film megtalálható a SkyShowtime kínálatában.)
Streamingstar: 5 star
Halálos iramban- Tokiói hajsza (2006)
A 3. résszel elérkeztünk a széria egyik másik vitatott darabjához. Manapság sokan a Tokiói hajszát tartják a franchise egyik legjobb darabjának (köszönhetően a későbbi folytatásokban tapasztalható stílusváltás miatt), viszont a maga idejében elég negatív fogadtatásban részesült Justin Lin alkotása, ami bevételek terén sem bizonyult nagy sikernek.
Érdekes, hogy első körben a Universal csak házimozis forgalmazásra szánta a produkciót, de aztán a költségvetés felugrott 85 millió dollárra, ami azért elég drága mulatság lett volna egy olyan mozira, ami csak a tékák polcaira kerül fel.
De térjünk rá a sztorira, ami jelen esetünkben se lesz valami bonyolult (kihangsúlyoznám, nincs is ezzel probléma).
Főszereplőnk Sean, a kocsiőrült tinédzser, aki előszeretettel keveredik bajba. Legutóbbi balhéja után a srác kénytelen Tokióba utazni apjához, ahol a fater hamar világossá teszi, itt bizony szigorú szabályoknak kell megfelelnie. Seant azonban hajtja a száguldás iránti vágy, így hamar az illegális autóversenyzés világában találja magát.
A történet itt is egyszerű, mint a bot, viszont az számomra nagy pozitívumot jelentett, hogy itt már nincs zsaruszál beépüléssel és hasonlókkal. Nem, itt megkapjuk a főhőst, akit egy mentorfigura a cselekmény során megtanít driftelni. Persze, az ellenlábas alakját hozzá lehet kötni a helyi maffiához (jakuzához), de ez igazából annyira nem lényeges.
Ahhoz képest, hogy annak idején egy rendkívül unalmas és semmitmondó szösszenetnek tartottam a Tokiói hajszát, most kifejezetten szórakoztatónak találtam. Elsősorban Justin Lin rendezése nyerte el a tetszésem, a fickó nagyon jól ráérzett az illegális versenyek hangulatára, jól áttudta adni a tokiói atmoszférát és egész stílusosan tálalta az akciókat. Nem mellesleg, nagyon jó iramban vezette végig a cselekményt, ami egy merő sablon, viszont egy pillanatig nem laposodik el.
Jelenlegi véleményem eléggé ellentmond régi meglátásaimnak, de amíg anno halálosan untam a filmet, addig most végig lekötötte a figyelmemet és korrekt módon elszórakoztatott. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy fiatalabb koromban egyáltalán nem kötöttek le az ehhez hasonló autós/versenyzős mozik, viszont az idők során egészen megbarátkoztam velük, erre jó példa a Tokiói hajsza is.
Azonban van egy óriási negatívuma a produkciónak, ez pedig nem más, mint maga a főszereplő. Lucas Black egy két lábon járó fekete lyuk! Egyrészt Sean karaktere is egy két dimenziós sablon, de a fickó annyira mentes mindenfajta karizmától, hogy az ég világon semmit nem tudott kezdeni a figurával. Hozzá képest Vin Diesel, Paul Walker de még Tyrese Gibson is igazi Oscar-díjas színművészek.
És az a probléma, hogy Sean karakterére van ráépítve az egész sztori, szinte nincs olyan jelenet, amiben ne szerepelne a srác és ezt a balta arcot azért elég megterhelő majd másfél órán át nézni.
Sajnos a mellékszereplők frontján se jobb a helyzet és ugyan Lucas Black teljesítményét (vagyis annak hiányát) nem múlja alul senki, de nagyon fölé se tudnak emelkedni színésztársai. Egyedül Sung Kang az (Han szerepében), aki képes letenni az asztalra egy értékelhető alakítást, őt tényleg nem érheti panasz.
Viszont Lin hozzáértő rendezése, a megkapó vizualitás és a remek zenei aláfestés (mind Brian Tyler dallamai, mind a betétdalok) sokat hozzátesznek ahhoz, hogy egy szórakoztató autós-akciózás legyen a végeredmény.
Ez persze nem bizonyult elégnek a sikerhez, viszont a 4. részre visszatért a rendező (Justin Lin), a forgatókönyvíró (Chris Morgan), a zeneszerző (Brian Tyler) és az operatőr is (Stephen F. Windon).
Streamingstar: 5 star
Halálos iram (2009)
Elérkeztünk ahhoz az epizódhoz, ami elindította a szériát abba az irányba, ahol jelenleg is tart.
Igaz, a 4. epizód még nem tartalmaz elképesztően őrült ötleteket (azért egy felboruló tartálykocsi alatt már elsuhan Dom járműve), viszont megágyazott annak a történetfolyamnak, ami az 5. résztől indul be igazán.
Toretto Dominikán éli a szökevény sofőrök mindennapi életét (különböző balhékban vesz részt barátnőjével, Lettyvel), míg Brian immár nyomozóként kajtat egy drogbáró után. A szálak aztán összeérnek és két főszereplőnk vált válnak vetve igyekszik beépülni a gengszter sofőrjei közé, hogy szépen lebuktassák.
Miután a 3. rész az új közeggel és a nevesincs főszereplővel elhasalt, a Halálos iram már nem bízta véletlenre a dolgot: visszahozta Vin Dieselt és Paul Walkert, ahogy a "remek" zsaruszálat is.
Hiába maradt meg a Tokiói hajsza stábja a kamerák mögött, a film jól láthatóan az első két rész ismert sablonjait igyekezett felmelegíteni, sőt, ha úgy vesszük, a 4. epizód az első felvonás újramelegítése.
Ezzel alapvetően nem lenne különösebb gond, viszont Chris Morgan forgatókönyve annyira egyszerű és sablonos, hogy itt a visszatérő szereplők egymásra találása mellett más értékelhető momentumot nem igazán találhatunk.
Megint van egy csúnya gonosz gengszter, akit le kell fülelni, ehhez pedig Dom-nak és Brian-nek le kell nyomnia néhány versenyt és autósüldözést. Mindezek mögé oda lett vetve egy kellően komornak szánt drámai szál (Letty halála), amivel igazából sok mindent nem lehet kezdeni.
Michelle Rodriguez hiába volt már jelen az első epizódban is, a közte és Vin Diesel között kialakuló románc igazából már ott is csak az átlagos szintet ütötte meg. Így itt hiába lett a cselekmény felhúzva az ő tragédiájukra, ez akkor működhetett volna, ha kapcsolatuk több teret kapott volna korábbiakban.
Amíg a 3. epizódnál dicsérni tudtam Lin rendezését, addig jelen esetünkben ezt sem tudom a pozitívumok közé sorolni. A film tempója többször megbicsaklik, az akciók jelentős része szinte követhetetlen a túlzott CGI alkalmazásának köszönhetően, a hangulat pedig már-már annyira sötét és komor, hogy inkább röhejessé teszi a végeredményt.
És itt aztán már logikailag sincs minden rendben, legalábbis a 2. rész figyelembe véve elég érdekes felütés az, hogy Brian immár FBI-ügynökként tevékenykedik. Persze, ez megint olyan dolog, hogy a későbbi részek fényében megbocsátható lenne, viszont a Halálos iram az első percektől arra hajt rá, hogy véresen komolyan vegye a néző.
Az a baj, ilyen gyenge, újrahasznosított történettel és átgondolatlan húzásokkal van tele az egész film.
Hazudnék, ha azt állítanám, nem szórakoztam a végeredményen, viszont a stáblistát követően már nem tudtam olyan elégedetten elmosolyodni, mint az első három felvonás esetében.
Van egyfajta primitív bája az összképnek, plusz a Diesel/Walker párost is jól esett újra látni, nem mellesleg Brian Tyler zenéjével sem voltak problémák, de ez az epizód már csak keservesen érte el nálam a közepes szintet.
Szerencsére az Ötödik sebesség már nem ezen az úton haladt tovább.
Streamingstar: 5 star
Halálos iramban: Ötödik sebesség (2011)
Amíg a 4. epizód végre összeterelte Dom-ot és Brian-t, addig az Ötödik sebesség megrajzolta azt a történetívet, amiről aztán a későbbiekben sem volt hajlandó letérni a széria. Hogy mi is ez? Kezdjük gyorsan a sztorival.
Miután Brian és Mia (Dom húga, egyben Brian régi/új bartánője) megszöktetik Dom-ot, Rióba menekülnek, ahol szökevényként próbálnak új életet kezdeni. Ez viszont nem megy egyszerűen, így bevállalnak egy illegális melót, ami aztán rosszul sül el és még a város leghatalmasabb gengszterét is sikerül magukra haragítaniuk. Hőseink azonban nem esnek kétségbe és elhatározzák, szembe szálnak az aktuális gazfickóval, mégpedig úgy, hogy kiforgatják a vagyonából. Ehhez azonban kell egy csapat, így összehívják a korábbi epizódok fontosabb mellékszereplőit és elkezdik kiagyalni a nagy balhé részleteit.
Míg a korábbi epizódok leginkább az autóversenyzésre és a különböző maffiózók brigádjába való beépülésre helyezték a hangsúlyt, addig az 5. rész egy huszárvágással a rablós-mozik műfajába helyezte a cselekményt. Ez a stílusváltás eredményezte azt, hogy sok rajongó elvesztette az érdeklődését a széria irányába, hiszen az eleinte nélkülözhetetlennek vélt kocsiőrület itt már a háttérbe került. Persze, a különböző verdák így se maradtak ki a sztoriból, de a versenyek szinte teljesen mellőzve lettek a későbbiekben.
Ennek ellenére (vagy éppen pont ezért) nekem ez az abszolút kedvencem a sorozatból. Akciók terén hiába lépett jóval magasabb szintre a film az előző részekhez képest, viszonylag még itt is komolyanvehető a sztori, működik a főszereplők között a csapatdinamika, Lin rendezése ismét remek és a tempó valami eszméletlen (mondhatnám azt is, hogy halálos) iramot diktál.
És ugyan ez az epizód kezdi el a "családi" vonal erőltetését, de amíg a folytatások szép lassan közröhej tárgyává tették Dom életfilozófiáját, addig itt még bőven fogyasztható, mi több, átélhető ez a drámai, érzelmes vonal.
Sőt, az Ötödik sebesség igazából minden szinten kitűnőre vizsgázik. Ez nem az a fajta látványfilm, ami azért szórakoztató, mert rendkívül buta. Nem, ez tényleg egy igényesen összerakott akciómozi, parádés zúzásokkal ( a finálé széfes mutatványát még Michael Bay is megirigyelné), kreatív vizualitással, adrenalinpumpáló zenei betétekkel és korrekt színészi alakításokkal.
Igen, jól olvastátok, ebben a filmben a színészekkel sincs baj. Vin Diesel és Paul Walker párosa talán itt működik a legjobban, de a csapat többi részét is csak dicsérni tudom. De Dwayne "The Rock" Johnson az, akit muszáj kiemelnem. Az ex-pankrátor személyében egy igazán tökös és fenyegető kommandós eredt hőseink nyomába, aki minden porcikájával beleillett a történet világába és a folytatásokban aztán szépen el is lopja majd a showt Diesel elől.
Dicsérhetném még agyba-főbe az 5. részt, de újat már nem tudok mondani. Szerintem ez az az epizód, amiben minden összeállt ahhoz, hogy a végeredmény egy kiváló akciómozi legyen: szimpatikus szereplők, remek humor, látványos akciók és könnyen átélhető drámai vonulat.
Az Ötödik sebességgel úgymond csúcsra ért a sorozat, de ezt a szintet vajon a későbbiekben is tudták tartani a készítők?
Streamingstar: 9 star
Halálos iramban 6. (2013)
A fentebb kérdésre rögtön meg is adnám a választ: sajnos nem. Azonban aggodalomra nincs ok, a Halálos iramban 6. egyáltalán nem sikerült rosszul, szimplán csak abba a hibába esett bele, mint a 2. epizód: minden ízében megpróbált megfelelni a folytatások szabályainak. Tehát azok az elemek, amik miatt működött az előző epizód, itt a négyzetre lettek emelve, a fő csapásirány azonban nem változott.
Luke Hobbs (The Rock) egy profi sofőrökből álló terrorista brigád után nyomoz és arra a rendkívül okos következtetésre jut, hogy "farkasokra csak farkasokkal lehet vadászni", így felveszi Dom-mal a kapcsolatot. Kedvenc kopaszunk rámondja az áment az akcióra, de csak azzal a feltétellel, ha az ő és a családja ellen felhozott vádak a kukában landolnak és a sikeres küldetés után újra hazatérhetnek. Az alku megköttetik, így újra összejön a szupercsapat és kezdődhet is az aktuális autós ámokfutás.
A történet igazából itt is végtelenül egyszerű, viszont a helyzet az, hogy a készítők már megkövetelik a nézőktől azt, hogy a realitásérzetüket felejtsék otthon. A Halálos iramban 6-al kezdődik el az, hogy az egykori tolvajbanda már nem csak hozzájuk hasonló bűnözőkkel veszi fel a harcot, hanem nemzetközi balhékba folynak bele és igazi profi bérgyilkosokkal és terroristákkal kerülnek szembe.
Ez így leírva elég drasztikusan hangzik, főleg akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a korábbi részek még viszonylag a komolyanvehetőség határain belül mozogtak.
A film azonban még ennek ellenére is működik. Chris Morgan ( a széria házi írója a 3. résztől) forgatókönyve képes arra, hogy a teljesen őrült ötleteket egyensúlyba hozza a sztori drámaibb vonulataival. Egyfelől kapjuk a lehetetlen akciókat, közben a mellékszereplők ész nélkül szórják a poénokat, mikor pedig megpihen a cselekmény, előtérbe kerül Dom családi bölcselkedése.
Ezek az elemek azonban nem oltják ki egymást, sőt, egy egész koherens összképet adnak ki.
De a felhőtlen szórakozáshoz tényleg elengedhetetlen az, hogy egy percre se vegyük komolyan a látottakat.
Ez persze nem nehéz, hiszen itt már tényleg egymást érik az épületes ostobaságok a röhejes alaphelyzettől kezdve a mindenfajta realitást nélkülöző akciójeleneteken át. Hőseink több emelet zuhannak, hatalmas karambolokból veszik ki a részüket, de szinte minden egyes helyzetet megúsznak egy karcolás nélkül. És ha már akciók, míg az Ötödik sebesség csúcspontját az jelentette, hogy egy széf segítségével romba döntötték fél Riót, itt már tankok és repülők ellen veszi fel a harcot a "család".
Nincs ezen mit szépíteni, amíg az 5. epizód szimplán csak stílust váltott, addig a 6. rész már az önfeledt idiotizmusban merül el és a befogadótól függ az, hogy ezt mennyire tudja tolerálni.
Én mindig is szerettem a földtől elrugaszkodott akciófilmeket, így nem esett nehezemre az, hogy értékelni tudjam a látottakat, de teljes mértékben megtudom érteni azokat is, akiknek ez már sok. A széria tényleg nem erről a szintről indult.
Viszont meg kell jegyeznem azt, hogy az eszement ötletekben dúskáló sztori itt még ügyesen ki van egyensúlyozva az érzelmesnek (szánt) képsorokkal és jól láthatóan a készítők se arra törekedtek, hogy halál komolyan tálalják a végeredményt. Rengeteg a kikacsintás a néző felé, melyekből süt, hogy itt az alkotók is poénra vették a figurát.
Tehát ha helyén kezeljük a dolgokat, akkor a Halálos iramban 6. is egy nagyon szórakoztató akció-móka, amit Justin Lin értő rendezése, a szimpatikus karakterek és az elképesztően látványos zúzások végig az élvezhetőség határán belül tartanak.
Ha az alapvetően buta és logikátlan történet mellett akarunk még negatívumokat találni, akkor Michelle Rodriguez (Letty) visszahozását lehet megemlíteni, ami egy rendkívül olcsó húzás és tényleg úgy sikerült előadni, mintha egy erőltetett szappanoperából cibálták volna elő az alkotók. Plusz, ezzel a mutatvánnyal sikerült utólag a 4. epizód sztoriját is felülírni.
Azonban ezt és a kissé önismétlő narratívát leszámítva még így is egy korrekt, látványos zúzás a végeredmény, ami ugyan nem tartozik a széria emlékezetes darabjai közé, viszont még így is bőven eleget tesz annak, amiért készült.
Streamingstar: 7 star
Halálos iramban 7. (2015)
A Halálos iramban 7. részéről nagyon nehéz olyan lényegre törő összefoglalást írni, mint a korábbi darabokról, de azért megpróbálom egyben tartani a gondolataim.
A 6. rész nagy sikerét követően nem volt kérdés, hogy készül e folytatás, viszont Justin Lin rendező erre már nem kívánt visszatérni. A helyét az a James Wan vette át, aki korábban olyan alacsonyköltségvetésű horrorokkal lopta be magát a nézők és a kritikusok szívébe, mint a Fűrész, Insidious vagy éppen a Démonok között.
Meg kell hagyni, elég merész döntés volt a producerek (és Vin Diesel) részéről, hogy egy, látványfilmek terén tapasztalatlan direktorra bízták a sorozat 7. felvonását.
De a biztos alapok, maradtak, hiszen ismét Chris Morgan körmölte a forgatókönyvet, Brian Tyler is visszatért komponistaként és még az operatőr (Stephen F. Windon) személye sem változott. A színészigárda pedig szintén adott volt.
El is kezdődött a forgatás, már a felvételek java része elkészült, mikor jött a tragédia híre, Paul Walker elhunyt egy autóbalesetben.
A munkálatok leálltak, a stábtagok lelkesedését pedig felváltotta a gyász. Mivel egy hatalmas összegeket felemésztő franchise-ról van szó, esélytelen volt az, hogy ne készüljön el a film, így hónapokkal a tragédiát követően átdolgozták a történetet, Paul Walker hiányzó jeleneteit pedig digitális utómunkával és dublőrök segítségével rögzítették.
Látszólag a készítők ügyesen vették az akadályt, de kérdés volt az, hogy egy alapvetően könnyed hangulatú akciófilm hogyan tud majd érvényesülni egy ilyen mértékű tragédia árnyékában. Arról nem is beszélve, hogy a rendezői székben egy kevésbé gyakorlott, tapasztalatlan "újonc" foglalt helyet, akinek hirtelen iszonyat mennyiségű probléma szakadt a nyakába.
Ebben a helyzetben az is megtörténhetett volna, hogy a 7. részből egy óriási kudarc születik, ami mind a szériát, mind Wan karrierjét a földbe állítja.
Ehelyett egy olyan filmet kaptunk, ami ha nem is tökéletes, de egyaránt működik élvezetes látványmoziként és szívfacsaró búcsóként is.
A történet persze most sem lett túlbonyolítva: a főszereplő családra egy bosszúszomjas ex-zsoldos feni a fogát (Jason STatham), akiről kiderül, hogy a 6. epizódban helybenhagyott gazfickó bátyja. Aktuális rossz arcunk galád módon meggyilkolja Han-t (aki a 4., 5. és 6. epizódból is kivette a részét, annak ellenére, hogy a Tokiói hajszában már elhalálozott, de hoppá, ez bizony egy csavaros széria!) majd egyenesen Torettoékat veszi célba. És ha ez még nem lenne elég, megjelenik egy kormányügynök, Mr. Senki, aki egy high-tech eszköz megszerzésével bízza meg szupercsapatunkat.
Lehet túloztam azzal, hogy nem lett túlbonyolítva a sztori, hiszen az előző részekhez képest a 7. felvonás meglepően sok szálat mozgat. Viszont ez elsősorban az újra dolgozott történetnek lehet köszönhető, amit Paul Walker tragédiája indukált.
Ez talán a film legnagyobb negatívuma, hiszen maga a történet még így is nagyon egyszerű és sablonos, mégis, annyira sok szálat mozgat, hogy az már kissé erőltetett. Nem elég az, hogy hőseinkre egy szuperbűnöző vadászik, még nekik is újabb megbízást kell teljesíteniük, melynek során egy másodlagos gazfickó is feltűnik a színen.
Ezt leszámítva azonban nem tudnék más hibát felhozni a produkcióval szemben. Sőt, ahhoz képest, hogy Wan-nak és a stábnak mennyi viszontagsággal kellett megküzdenie, még egész ügyesen gatyába rázták a végeredményt.
Az akciójelenetek itt is elképesztően őrültek és teli szájjal röhögik képen a fizikai törvényeit, ennek ellenére a megvalósításukba nem lehet belekötni. Legyen szó autósüldözésekről, bunyókról vagy tűzharcokról, egytől-egyig ötletesek és technikailag is magas minőséget képviselnek.
A szereplők közti dinamika továbbra is működik, a poénok mindig a legjobbkor érkeznek és hozzák azt a szintet, amit az 5. és 6. rész felállított.
De a dráma az, ami talán legjobban működik a filmben. A készítők kellő alázattal, tisztelettel és szeretettel rótták le búcsújukat Paul Walker előtt és olyan finálét tettek le az asztalra, ami még azok szívét is kifacsarhatta, akik alapvetően nem kedvelik a szériát.
Sose gondoltam volna, hogy egy limonádé-akciófilm sokadik epizódja egyszer majd megríkat, de nem tagadom, ez az alkotás engem se kímélt.
Ez lehet az oka annak, hogy a rengeteg probléma és nehézség ellenére a 7. rész nem hasalt el: az alkotók igazából nem csak a befejezésbe tették bele szívüket, lelküket, hanem az egész produkcióba és ezek az őszinte érzelmek eredményezhették azt, hogy egy jól működő, egyszerre harsány és mégis nagyon szomorú akciómozi lett a végeredmény, ami jóval túlmutat az elődökön.
Persze, ha figyelmen kívül hagyjuk Walker sajnálatos halálát, akkor az összkép egy szimpla látványparádé, ami nem üti meg azt a szintet, mint az Ötödik sebesség.
De azt gondolom, ebben az esetben a valóság annyira rátelepedett a fikcióra, hogy már nem lehet elválasztani egymástól a kettőt.
A Halálos iramban 7. nem tökéletes darab, viszont helyén van a szíve, és ez ebben az esetben talán a legnagyobb pozitívuma.
Streamingstar: 8 star
Halálos iramban 8. (2017)
James Wan filmje alapvetően szépen lezárta volna a sorozatot (egy kiskapu azért nyitva maradt), viszont a Halálos iramban 7. a széria legnagyobb sikerét érte el, úgyhogy elkerülhetetlen volt a 8. epizód.
A horrorok felől érkező rendezőt F. Gary Gray (Az olasz meló, Nincs alku) váltotta a direktori székben és fel lett neki adva a lecke: Paul Walker nélkül kellett csatasorba állítania a családot.
Szerencsére a forgatókönyvet ismét Chris Morgan hozta össze, így nagyjából sikerült úgy megoldani a sztorit, hogy Brian hiánya nagyjából magyarázatot kapjon a film világán belül.
De lássuk, miről is van szó! Dom végre ismét összemelegedne Lettyvel, azonban a sors összehozza egy cyber-terroristával, Cipher-rel, aki a hűséges főhősünket valami rejtélyes oknál fogva a csapata ellen fordítja. Legyen is elég ennyi, mert ha jobban belemegyünk a részletekbe, akkor kiderül, hogy egy hatalmas alibi az egész sztori.
Félreértés ne essék, szerintem a 8. Iram is bitang szórakoztató, azonban itt már több komoly logikai bakugrás is belefért a történetbe.
Kezdjük ott, hogy Brian távolmaradása hiába van kimagyarázva, azért ez elég gyenge lábakon áll, hiszen a film világában él és virul, csak éppen Mia-val nevelgetik a közös gyerekeiket. Ez mind szép és jó, viszont már korábban is volt példa arra (és még lesz is), hogy holmi gyermeknevelés nem akadályozza abban a család tagjait, hogy vérszomjas terroristákkal szálljanak szembe.
És ha ezen még túl is tettük magunkat, akkor ott van Dom pálfordulása. Nyilván az első pillanattól világos az, hogy aktuális gonoszunk (Charlize Theron) valami csúnyasággal szorította sarokba a családfőt, de mégis nehéz benyelni azt, hogy egyről a kettőre ilyen gyorsan vált térfelet kedvenc kopaszunk.
Ahogy a 6. résznél belettünk dobva az infantilis akciók közepébe, úgy itt az ilyen "hiteltelen" fordulatokat kell megemésztenünk. Ezekkel is az a helyzet, hogy aki eddig se vette véresen komolyan a szériát (mint például én), azok ezeket a megoldásokat is könnyen megemészthetik, viszont a keményvonalas rajongók torkán már fennakadhatnak ezek az elemek. Ezt pedig teljesen meg is tudom érteni.
Viszont hiába dobtam fentebb pár követ Chris Morgan forgatókönyvére, arányok tekintetében még mindig nem érheti panasz a munkáját. A csúcsra tekert idiotizmust jól kiegyensúlyozza Dom családi filozófiája, a mellékszereplők most is jól funkcionálnak, az akciók pedig szintén hozzák az elvárt szintet.
Sőt, a készítők az 5. epizód óta arra törekedtek, hogy még a legőrültebb zúzásokat is kaszkadőrökkel és igazi járművekkel valósítsák meg és azóta hiába nőttek egyre nagyobbra az aprítások, ezt a szellemiséget követte a 6.,7 és a 8. rész is.
Emiatt külön jár a dicséret az alkotóknak, mert itt már New Yorkot is porig rombolják hőseink, hogy aztán a fináléban egy tengeralattjáróval csapjanak össze, mégis, ahol lehetett, megmaradtak a praktikus megoldásoknál.
Persze, azért nem szabad tagadni, CGI effektekben is bővelkedtek a folytatások, ahogy ez a film is, de igazából ezeken is meglátszik a 100 millió dollár fölé rúgó költségvetés.
Ha már pozitívumok, akkor muszáj kiemelni még a biztos kezű rendezést, a remek zenei aláfestést (szokás szerint Brian Tyler) és a látvány terén tanúsított kreatív munkát.
Tény, hogy a 7. felvonás bevételén túl semmi más nem indokolta a 8. családi kalandot, meg is látszik történetén a rengeteg erőlködés, de összességében véve, szerintem sikerült hozni a a szériától elvárható minimumot. Igazi, látványos, agyatlan marhaság az egész, amin rengeteget dob még az igazi sztárokkal telezsúfolt színészgárda is (The Rock, Jason Statham, Kurt Russel, Charlize Theron, Scott Eastwood).
Sőt, The Rock és Statham külön említést érdemelnek, hiszen az ő párosuk vitán felül a film legnagyobb pozitívumai közé sorolandó.
Kaptak is aztán egy spin-offot.
Streamingstar: 8 star
Halálos iramban: Hobbs és Shaw (2019)
Minden sikeres franchise megéli azt előbb vagy utóbb, hogy az egyeneságú folytatásai mellé kapjon minimum egy spin-offot, ahol bizonyos mellékszereplők végre főhősökké avanzsálnak. A Halálos iramban esetében 2019-ig kellett várni, amikor is megkaptuk a Hobbs és Shawt, ahol The Rock és Jason Statham közönségkedvenc figurái végre vált válnak vetve menthették meg a világot.
A két betonkemény verőlegény közös zúzásához az anya-sorozat házi írója, Chris Morgan szolgáltatta a forgatókönyvet Drew Pearce közbenjárásával (Vasember 3.), a rendezői feladatokat pedig az a David Leitch vállalta el, aki korábban az Atomszőkét és a Deadpool 2. szállította le a nagyérdeműnek, de a 2014-es John Wick-ből is kivette a részét.
Akárhogy nézzük, ez egy elég "erős" alkotógárda, de vajon sikerült olyat alkotniuk, amire még Dom Toretto is elégedetten csettintene?
Csak magamat tudom ismételni, a sztori jelen esetünkben sem rengeti meg a világot (és ezzel még mindig nincs semmi probléma): egy elvetemült szuperkatona (értsd, konkrétan egy cyborg) azon dolgozik, hogy egy mesterségesen létrehozott intelligens vírussal megritkítsa az emberiséget. De itt van nekünk a két titán, Hobbs és Shaw, akik némi huzavona után elfogadják azt, hogy csak közös erőbedobással győzhetik le az új szupergonoszt.
Igazából itt sem érdemes feszegetni a történetet, a jól megszokott buddy-movie sablonokra lett felhúzva az egész cselekmény. Azonban itt már tényleg új szintre lép az őrület, hiszen az aktuális gazfickót megtestesítő Brixton (Idris Elba) személyében már egy mindenre elszánt sci-fi antagonistát kapunk, akit már egyáltalán nem kötnek a realitás talajához a fizika törvényei. A fickó ugyanis félig ember, félig gép!
Igen, ebben a filmben már végleg eltávolodtunk a széria első pár epizódjától, legalábbis ami a realitást illeti. És pont ezért megértem azokat, akik ettől a melléksztoritól már hülyét kaptak, hiszen ez a fajta őrület már a fő-sodor 8. részéhez képest is hatalmas túlzás.
Számomra azonban végig működött a Hobbs és Shaw!
Kezdjük azzal, hogy ez a darab a címet és a két főszereplő közös múltját leszámítva egyáltalán nem hozható összefüggésbe a korábbi epizódokkal. Ez tényleg egy mellékág, ahol a készítők gyógyszere végképp elgurult. De emiatt találtam annyira szórakoztatónak a végeredményt.
Egyrészt ez az elborult szuperügynökös, cyborg-terroristás vonal egész jól összeilleszthető Hobbs és Shaw figuráival, az ő közegükből annyira talán nem is lóg ki ez az agymenés. Mindenesetre hamarabb befogadja a gyomrom azt, hogy két profi katona szál szembe egy Terminátor-utánzattal, mint azt, hogy egykori hifi-tolvajok és sofőrök kapcsolnak le egy atomtengeralattjárót.
Ezzel nem akarom leszólni a korábbi Iram-mozikat, csak arra akarok rávilágítani, hogy David Leitch alkotása a két főhős miatt jóval befogadhatóbbá teszi ezt a kellően beteg alapfelállást.
De azt így is elismerem, hogy talán jobban működött volna a végeredmény, ha se a címében, se a karaktereiben nincs összekötve a Halálos iramban szériával. Egy különálló, szimpla Rock/Statham csörteként talán jobban megtalálta volna a közönségét, mert így azért jogosan érezhetik azt a rajongók, hogy ez bizony már a túlzás túlzása.
Azonban itt van az a módszer, amit már többször említettem a számozott folytatások esetében: ha szemet tudunk hunyni az alapvető butaságok fölött és a realitásérzetünket kb. 2 és fél órára jó mélyen eltemetjük az agyunk egy rejtett zugában, akkor bizony nagyszerűen szórakozhatunk ezen a produkción is.
A tempó végig pörög, az akciók amennyire elborultak, annyira látványosak és ötletesek, megállás nélkül dübörögnek a jobbnál jobb betétdalok a főszereplő kopasz duó pedig jelenetről jelenetre szállítják a viccesebbnél viccesebb egysorosokat.
Jól láthatóan itt sem az íróknak, sem a rendezőnek nem kellett megfelelnie a széria alapvető elvárásainak (ebben a darabban nincsenek mélynek szánt gondolatok a családról) és önfeledten megvalósíthattak mindent, ami csak eszükbe jutott. Emiatt a film végig nagyon humoros, igazából az összkép olyan, mintha fogták volna a '80-as,'90-es évek akció-vígjátékainak a legnagyobb sablonjait és azokat modern köntösbe öltöztették volna. Így persze nincsenek nagy káromkodások és brutális erőszakorgiák, viszont ez az egész zúzás még a PG-13-as besorolás keretei közé szorítva is kifogástalanul működik.
Ezért majd lehet kapok a fejemre, de Rock és Statham talán itt hozzák a legjobb formájukat, hiszen kőkemény fizikumuk villogtatásán felül még arra is van idejük, hogy a nézők rekeszizmait megdolgoztassák. Minden rezdülésükön érződik, hogy a forgatáson is baromi jól érezhették magukat és ez a lelkesedés igazából átsüt minden egyes jelenetükön.
Megértem azokat, akiknek a Hobbs és Shaw már nem fér bele, de én egyszerűen nem tudtam betelni ezzel az agyatlan kalanddal.
Az első perctől kezdve pörög a cselekmény, repkednek a pofonok és a poénok, a főszereplők mellett a mellékkarakterek is jól működnek, az akciók pedig végképp csúcsra járatják a szórakoztató idiotizmust.
Félreértés ne essék, nem egy műfaj újító klasszikusról van szó, szimplán csak egy látványos popcorn-parádéról, ami teljes mértékben teljesíti azt, amiért készült.
Ja, és majd elfejtettem, ugyan nincs a filmben családi mélyfilozófia, azért a fő mondanivaló itt is arra fut ki, hogy mennyire meg kell becsülni a szeretteinket és a barátainkat. Csak ez az egész "többlet" jóval organikusabban lett beleépítve a sztoriba, mint a fő-sodor epizódjaiban.
Mindenesetre, én bízok abban, hogy Rock és Statham még összefutnak a későbbiekben egy hasonló agymenés erejéig.
Streamingstar: 9 star
Halálos iramban 9. (2021)
Hosszú volt az út, de elérkeztünk jelen cikkem utolsó állomásához, a 9. részhez. Erre a felvonásra már visszatért Justin Lin rendező, a forgatókönyvírói posztot azonban Chris Morgan már maga mögött hagyta, így a sztorit már maga Lin körmölte le némi segítséggel.
A főszereplő brigád is átesett némi változáson, hiszen Rock ebből a buliból már kimaradt (köszönhetően annak, hogy a 8. rész forgatásán csúnyán összebalhézott Diesel urasággal), ahogy Statham is (vagy mégsem?). Viszont a két kieső izompacsirta helyére érkezett John Cena, hogy azért ne maradjunk kellő tesztoszteron adag nélkül.
Igazából nem akarom húzni az időt, így gyorsan túl is esnék a nagy vallomásomon: a Halálos iramban 9. szerintem a széria leggyengébb darabja.
Történet, mint olyan, itt már nem is nagyon létezik. Dom és Letty egy farmon nevelgetik a kicsi Briant (ő Dom fia egy előző kapcsolatból, ami akkor virágzott ki, mikor még halottnak hitte Letty-t), amikor Romanék befutnak egy aggasztó hírrel: Mr. Senki repülőjét lelőtték valahol az Isten háta mögött, úgyhogy a segítségére kéne sietni.
Na, hőseinknek nem is kell több, szerencsétlen gyereket le is passzolják, majd útnak is indulnak az újabb kalandra, melynek során feltűnik Dom gonosz kistesója (John Cena személyében), aki egy gazdag ficsúr segítségével szeretne világuralomra törni. A háttérben persze ott rejtőzik a 8. rész ellenlábasa, Cipher is, de ha ez még nem lenne elég, egy halottnak hitt szereplő is visszatér az élők sorába.
Nem akarom Chris Morgan-t túlságosan felmagasztalni, de ő képes volt arra, hogy az égbekiáltó baromságokat jó poénokkal és működőképes csapatdinamikával ellensúlyozza ki. Ez a mértékletesség viszont vele együtt távozott az ajtón, hiszen a Halálosabb iramban 9. sztorija egy akkora hülyeség cunami, ami a szérián belül is új távlatokat nyit.
Nem akarok a logikán rugózni, de Jakob Toretto figurája még Letty feltámasztásánál is jobban felrúgja a korábbi epizódok cselekményét, a halottnak hitt családtag visszatérése meg aztán pláne bicskanyitogató. Főleg annak a fényében, hogy az ő múltját már az előző részek is többször megbolygatták, de a kegyelemdöfést itt viszik be.
És ha ez még nem lenne elég, maga a sztori is egy összeizzadt maszlag, ami annyira se nevezhető koherens egésznek, mint például a 8. felvonás története, pedig azért már ott is akadtak problémák.
Itt már a karakterek is csak félgőzzel működnek, Vin Diesel mintha rá is unt volna Dom figurájára, de igazából az összes szereplő a fásultság jeleit mutatja. Egyedül John Cena az, aki képes valami pluszt hozzáadni ehhez a káoszhoz, de ő meg annyira a háttérbe szorul, hogy simán ki is hagyhatták volna a filmből.
És az akciók, te jó ég! Az egy dolog, hogy itt már az űrbe is kilátogatunk (ennyit arról, hogy a Hobbs és Shaw tartalmazza a legtöbb idióta ötletet). A probléma az, hogy két autósüldözést leszámítva a zúzások rendkívül ötlettelenek. A kreativitás hiányát persze megpróbálták a készítők lehetetlen mutatványokkal pótolni, de a kretén ötleteket nem sikerült jó poénokkal kiegyensúlyozni. Az egyre komolytalanabbá váló folytatások sorában ez a rész úgy viselkedik, mintha tényleg egy rendkívül mély és átélhető családi drámát tartalmazna, miközben itt tobzódunk csak igazán a hülyeségekben.
És itt már a humor se működik, hogy valamelyest helyre billentse a mérleg nyelvét.
Nagyon sokáig rugdoshatnám még a 9. részt, de ennek azért se látom értelmét, mert a végeredményt így se nevezném rossznak.
Hiába fáradt el látványosan a koncepció, hiába a sok negatívum, az összképet még így is egyben tartja Lin rendezése, a technikailag jól kivitelezett akciók és a pörgős cselekményvezetés.
Persze, a rengeteg logikátlan megoldáson, az olcsó szappanoperákat idéző fordulatokon és a kreativitás hiányán nem lehet (és nem is szabad szemet hunyni), viszont még ilyen, kifulladás közeli állapotban is eldöcög a film a "nézhető" kategóriáig.
Na, meg annyira sok képtelenséget próbál itt fapofával előadni Diesel és csapata, amit már képtelenség nevetés nélkül kibírni. Viszont itt már nézőként nem a készítőkkel mosolyogtam együtt, hanem magán a produkció esetlenségén.
Mindent összevetve, a Halálos iramban 9. a maga alantas módján még ebben a formájában is képes volt lekötni és szórakoztatni, de már közel sem azon a szinten, mint a korábbi epizódok.
Remélem, a készítők ebbe az üresjáratba csak azért futottak bele, mert rosszul kezelték a sebváltót, nem pedig azért, mert kifogyott az üzemanyag.
Streamingstar: 5 star
Záró gondolatok:
Elérkeztünk az út (és a maraton) végére. Nem hittem volna, de ettől a szélsebes kalandtól még én is tanultam valamit, persze a család fontosságán kívül. Mégpedig azt,hogy kifejezetten szeretem ezt a franchise-t, annak ellenére is, hogy nem tartom vaskalapos rajongónak magam. Látom a hibáit, a hiányosságait, bizonyos epizódok azt is jól prezentálták (az 5. és a 7.) hogy ebből akár emlékezetesebb, mi több, érettebb dolgokat is ki lehetett volna hozni, de ebben a formájában is eléri azt a legtöbb rész, hogy kellemes, agyatlan látványparádéként funkcionáljanak.
Akik elsősorban a vagány verdák és a hajmeresztő versenyek miatt szerették meg a Toretto-családot, nyilván lemorzsolódhattak a folytatások során, hiszen az 5. epizódtól kezdve a széria szép lassan átment egy őrült Mission:Impossible utánérzésbe, de én még ezzel a stílusváltással is könnyen megtudtam barátkozni.
Szellemi táplálékként persze senkinek nem ajánlanám a Halálos iramban-sorozatot, de egy nehéz nap utáni laza kikapcsolódásnak igazából bármelyik epizód megteszi. Oké, a 4. és 9. felvonásnál kissé rezeg a léc, de ennyi még talán belefér.
Ezek fényében én izgatottan várom a soron következő 10. kalandot, mely a franchise eddigi legdrágább darabja lesz a maga 300 millió dolláros költségvetésével és újfent izgalmas sztárparádéval kecsegtet: Jason Momoa, Charlize Theron, Brie Larson, John Cena, Jason Statham és még sorolhatnám.
Justin Lin már nem tér vissza a rendezői székbe (állítólag a forgatás kezdetekor annyira összebalhézott Diesel urasággal, hogy rögtön fel is mondott), a helyét az a Louis Leterrier vette át, aki szintén járatos már a könnyed popcorn-mozik világában (A szállító 2., Titánok harca, A hihetetlen Hulk, Szemfényvesztők). Bízok benne, hogy az ő vezényletével ismét visszatérünk ahhoz a minőséghez, amit a 9. epizód előtt képviselt a széria.
Mindenesetre, már hűlnek a Corona sörök a frigóban, a fehér trikóm már kivasalva pihen a szekrényben, a nyakbavaló kereszt pedig már csak azt várja, hogy magamra öltsem. Jöhet a 10. menet!
A végére pedig egy örökbecsű Toretto-bölcsesség:
"Nekem nincsenek barátaim. Nekem családom van!"
"Nekem nincsenek barátaim. Nekem családom van!"
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése