Érdekes helyzetben találom magam a Witcher negyedik évadával. Ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint a harmadik után: visszasírom az előzőt. Akkor a második évad tűnt elveszett aranykornak, most pedig a harmadik válik hirtelen értékes emlékké. Pedig akkoriban gyengének láttam, most viszont a negyedik fényében az egyik legjobb évadnak hat. Ez a furcsa paradoxon nem egyszerű nosztalgia, hanem egyfajta ismétlődő reflex, amely minden újabb csalódással erősebbé válik.
A második évad idején még úgy éreztem, hogy a sorozat képes tartani a lendületet, képes építeni a világot és a karaktereket. A harmadiknál már megingott ez a hit, és akkor azt mondtam: bárcsak visszatérhetnék a másodikhoz. Most, a negyedik évad után, a harmadik is felértékelődik. A szétesett ritmus, a bizonytalan dramaturgia, a karakterek közti távolság mind-mind kisebb hibának tűnik, mert legalább volt bennük valami szándék, valami súly, ami most hiányzik.
Ez a folyamat olyan, mint egy spirál. Minden újabb évad lefelé húz, és közben a múlt egyre fényesebbnek látszik. A gyengeségek erénnyé változnak, a hibák kísérletező lendületként jelennek meg. A harmadik évad, amelyet akkoriban kritizáltam, most már az utolsó pillanatnak tűnik, amikor a sorozat még hordozott valamiféle mélységet. A negyedik évad ezzel szemben inkább provokációs kísérlet, mint fantasy történet.
A deja vu érzése itt válik igazán erőssé. Újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülök: csalódás után visszavágyom a korábbi szakaszba, amelyet akkoriban nem becsültem eléggé. Ez a körforgás nem a történet ismétlődése miatt alakul ki, hanem a csalódás ismétlődése miatt. A Netflix minden újabb évaddal nem előre visz, hanem visszafelé lök, és ezzel a múlt válik értékesebbé, a jelen pedig üresebbé.
A Witcher negyedik évada így nemcsak a történetben, hanem az emlékeinkben is újrarendezi a sorozatot. A nosztalgia spirálja bezárul, és mi újra ott találjuk magunkat, ahol már egyszer voltunk: visszasírjuk a múltat, amelyet akkoriban kritizáltunk – főleg a harmadik évadot. Ez a deja vu életérzés a legnagyobb árulás, mert ahelyett, hogy építene, minden újabb fejezet csak a múltat fényesíti (az első két évadot), a jelent pedig fakítja.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése