James Gunn Superman filmje végre berepült a mozik vásznaira, ezzel pedig élőszereplős fronton is elindult a megújult DCU!
Korábban már rengetegszer értekeztem arról, hogy a Warner milyen inkompetens módon kezelte a saját szuperhőseit, így miután végleg lezárult a Zack Snyder által elindított éra, a rajongók tekintete Gunn-ra (rendező, forgatókönyvíró, producer) és Peter Safran-ra (producer) szegeződött, akik arra vállalkoztak, hogy az alapoktól kezdve építik újra a DC-hősök világát.
Valószínűleg az utóbbi évek legmegosztóbb darabja lesz az új Superman, köszönhetően annak, hogy a korábbi, sötétebb és drámai tónust megütő alkotások rajongói már a premiert megelőzően elkezdték a háborgást és úton-útfélen belerúgtak Gunn mozijába.
Ebben az a legviccesebb, hogy pár éve a rendezőt még keblére ölelte a szélesközönség, köszönhetően a Galaxis őrzői trilógiának, a The Suicide Squid-nak és A békeharcosnak.
Ahogy beletenyerelt az acélember történetébe és Henry Cavill közreműködése nélkül indult neki a projektnek, már el is indult a hőbörgés bizonyos körökben, pedig Gunn ajánlólevele abszolút tökéletesen festett ahhoz, hogy ő gondolja újra a korábban teljesen vakvágányra vezetett DC-t.
Nem fogok hazudni, így most gyorsan a sarokba is dobom az objektivitásom: én nagyon szerettem Snyder filmjeit, de az ő víziója nem igazán passzolt össze a rajongói elvárásokkal (legalábbis annak idején), erre aztán rátett még egy lapáttal a stúdió szerencsétlenkedése. Így visszagondolva, egyáltalán már az is csoda, hogy ebben a közegben 10 évig tudott futni az ekkor még DCEU-ra keresztelt univerzum.
De hagyjuk a múltat, térjünk rá arra, milyen is lett Krypton utolsó fiának a legújabb interpretációja!
A történet mellőzi a jól ismert eredetsztorit, rögtön az események középpontjába kerülünk: a címszereplő már évek óta aktívan hősködik, amikor sikerül beletenyerelnie egy kényes háborús konfliktusba. Hamar kiderül, hogy az események mögött a dúsgazdag Lex Luthor áll, akinek egyetlen fő motivációja az, hogy földbe döngölje Supermant.
Kár lenne félrebeszélni, a film középpontjában a jól ismert konfliktus áll, tehát Kal-El és Luthor szembenállása. Ezen felül pedig szintén már sokszor bejáratott szuperhős-motívumokra épül a cselekmény, melyek önmagukban egyáltalán nem eredetiek vagy formabontóak.
Itt jön viszont egy nagy DE! James Gunn nagyon ért ahhoz, hogy a már létező paneleket elképesztően szórakoztatóan, egyben nagyon érzelmesen pakolgassa egymásra.
Nem is húznám tovább feleslegesen az időt, a 2025-s Superman egy rendkívül dinamikus, vicces és egyben csupaszív látványmozi, ami egy pillanatig nem akar elszakadni a képregényes alapoktól. Itt nincsenek komor, sötét jelenetek, ezek helyett a cselekmény azért képes kellően drámai momentumokkal szolgálni.
Igazából Gunn ugyanazokat a témákat érinti a picivel több, mint két órás játékidő alatt, mint anno Snyder: a címszereplő identitásában próbál elmerülni és az elé kerülő akadályok során igyekszik megtalálni a választ, mit is jelenthet Superman személye a világ számára. Egy rendíthetetlen hőst vagy egy kétes szándékú, pusztító idegen lényt?
Ezeket a felvetéseket viszont a film egy teljesen másik végletből vizsgálja, mint annak idején Snyder: Clark Kent világa itt egy színes, harsány, egyben nagyon vidám hangulatú közeg. Ennek ellenére akadnak drámai konfliktusok, magas tétek és kellően megindító pillanatok, de ezek a már említett könnyed hangulathoz lettek igazítva.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az MCU-formula lett átültetve a DC-térfelére.
Nem, Gunn a saját egyedi vízióját húzta rá Superman történetére, miközben kellő tisztelettel idézi meg a korábbi adaptációk megoldásait, legyen szó a zenehasználatról, képi beállításokról vagy éppen karakter motivációkról.
Ami szintén dicséretes dolog, hogy a film nem akar kényszeresen univerzumot építeni. Nekem végig az volt az érzésem, mintha egy Superman képregénysorozatból kiragadtam volna véletlenszerűen egy kötetet, melynek értelmezéséhez nincs szükség arra, hogy kívülről fújjam az összes előzményt.
A történet egyszerű, könnyen érthető, de egy percig nem buta és primitív, szépen építgeti a szereplők hátterét és még a legutolsó mellékalakot is profin helyezi el az események láncolatában.
Itt nincsenek meg a szokásos, sehová se vezető mellékszálak és a jövőre kikacsintó utalások, minden egyes momentumnak, poénnak vagy éppen főhajtásnak megvan a saját helye a forgatókönyvben.
Viszont a sztori által felvázolt világ van annyira gazdag, hogy a későbbiekben remek alapot jelenthet az univerzum bővítésére.
Ennyi ömlengést követően ideje vissza szállni a földre és szót ejteni a negatívumokról/hiányosságokról.
A film első 20 perce kissé nehézkes, pont annak köszönhetően, hogy rögtön az események középpontjában találjuk magunkat. Alapvetően még nem is lenne baj azzal, ha az akciók alapoznák meg a későbbi eseményeket és a főszereplő figurák hátterét. A probléma az, hogy miközben pörögnek az események, egymást érik a túlmagyarázott expozíciós betétek, melyek egyrészt elég töményen adagolják az információkat, másrészt sikerült őket kissé bugyuta dialógok mögé bújtatni.
De ahogy ténylegesen beindul a cselekmény és kitárul ez a friss DC-világ, rögtön szintet lép a film és mellőzésre kerülnek a hasonló megoldások.
És hát itt a látvány, ami abszolút fontos eleme egy modern szuperhősmozinak. Sajnos a CGI-effektek nem mindig a legjobbak, de alapvetően rossznak se nevezhetőek. Henry Braham operatőr néha annyira merész beállításokkal próbálkozik, hogy helyenként bizony kiütköznek a technika határai. Viszont az akciók dinamikusak és tele vannak kreatív megoldásokkal, így szerintem bőven belefér néhány kellemetlenebb snitt.
Hasonló megosztó maga a film tónusa is, hiszen eleinte meglehetősen tolakodónak éreztem James Gunn megszokott humorát (amit alapból nagyon szeretek) egy Superman kalandban, de ahogy jobban kibontakozott a cselekmény és kirajzolódtak a figurák, már nem tudtam nem nagyokat nevetni az elszórt poénokon.
Talán ilyen téren verhet majd a végeredmény éket a rajongók közé, hiszen az író-rendező egyedi stílusa (a gyors, mondatonként több viccet tartalmazó párbeszédek, karikatúra szerűen felfestett karakterek) végigvonul a játékidőn.
Ez a fajta humorizálás már az első perctől jól állt például a The Suicide Squad-nak, de itt azért szokni kellett egy kicsit. De ahogy sikerül elkapni ezt a fonalat, onnantól piszok szórakoztatóvá válik a pizsamás hős legújabb kalandja.
A film magas minőségéhez a színészek is sokat hozzáadnak, kezdve például David Corenswet-el. Az ő Clark Kent-je/Superman-je eléggé más, mint a korábbi verziók, hiszen nem egy sérthetetlen istenségként magasodik az emberiség fölé. Jóval sebezhetőbb és érzékenyebb, mint az előző verziókban láthatók, de pont ezért remekül passzol az itt felvázolt eseményekbe.
Lex Luthor szerepében Nicholas Hoult brillírozik hatalmasat, aki eleinte a szokásos, minden hájjal megkent gonosznak érződik, de ahogy halad a cselekmény, azért több árnyalattal is gazdagodik a figura, hogy aztán egy kifejezetten szerethető ellenlábassá alakuljon.
Corenswet és Hoult kettőse végig nagyszerű kontrasztban áll egymással, így alkotva nagyon emlékezetes hős-gazfickó duót.
A mellékszereplők szintén kiválóak, legyen szó Lois Lane-ről (Rachel Brosnahan), Guy Gardner-ről (Nathan Fillion) vagy éppen Jimmy Olsen-ről (Skyler Gisondo).
Talán a zene az, ami igazán nagy hiányérzetet hagyott bennem, hiszen John Williams és Hans Zimmer fantasztikus tételeit követően John Murphy (28 nappal később, The Suicide Squad) nem igazán talált kellően egyedi hangot a saját szerzeményeinek. Ettől függetlenül kiválóan működnek a jelenetek alatt a különböző dallamok, de közel sincsenek olyan erősek, mint az előbb említett komponisták munkái.
Mindent összevetve, James Gunn összerakott egy újabb remek szuperhősmozit, ami erős alapot nyújthat az univerzumnak (de önmagában is kiválóan működik). A legfontosabb mégis az, hogy sikerült egy, a címszereplő múltjához és az ő általa képviselt értékekhez méltó, igényes alkotást összehozni.
A végeredmény nem hibátlan, de ez bizony még így is az utóbbi évek egyik legjobb képregényfilmje!
( A Superman július 10.-től a hazai mozik műsorán!)
Streamingstar: 8 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése