A Philippou testvérpáros 2022-ben robbant be igazán a köztudatba, mikor is bemutatásra került az A24 stúdió gondozásában az első egész estés horrorfilmjük, a Beszélj hozzám!.
Debütáló alkotásukkal hamar magukra vonták a figyelmet, hiszen a rendező-duó a youtube-videók világából dobbantott át a filmvásznakra és rögtön egy rendkívül magabiztos produkciót raktak le az asztalra, ami gond nélkül beleillet a kortárs szerzői horrorok zsánerébe.
Hogy ez mit is jelent? Olcsó ijesztgetések helyett a gondos atmoszférateremtésre és a komoly témákat érintő történetre fektették a hangsúlyt, a siker pedig nem is maradt el.
Az igazság az, hogy hozzám különösebben nem került közel a Beszélj hozzám!. Hiába tartalmazott izgalmas vizuális megoldásokat és érdekes ötleteket, számomra végül nem állt össze egy igazán koherens egésszé a végeredmény, de még így is azt éreztem, hogy erre a párosra érdemes lesz odafigyelni a későbbiekben.
Legújabb filmjük kapcsán tudatosan nem is néztem utána semminek, nekem elég volt az ő jelenlétük és az, hogy ismét a horror mezejére lépnek egy misztikus sztori keretein belül.
Sejtettem, hogy a Hozd vissza őt sem fogja nélkülözni az olyan fajsúlyos tematikákat, mint a gyász vagy éppenséggel a gyerekkori traumák, hiszen ezek már bemutatkozó filmjükben is fontos szerepet kaptak. Sőt, abban is biztos voltam, hogy az érzelmes történet itt is egy elképesztően kegyetlen és nyomasztó légkörrel lesz körül ölelve, tehát közel sem egy popcorn-matiné ígéretével léptem be a hűvös vetítőterembe.
De még így is felmosta velem a padlót ez a 104 perces pokoljárás!
Igazából már a nyitójelenet bedobja a nézőket a mélyvízbe, hiszen az itt látható (még) kontextus nélküli rémképek olyan mértékű szörnyűségeket tárnak elénk, melyeket az elmúlt pár év nagy stúdió-horrorjai összesen képtelenek lennének felmutatni.
A hirtelen jött sokkhatás után aztán belecsöppenünk a sztoriba, melynek főszereplője egy árván maradt (mostoha)testvérpár, Andy és Piper. Apjuk tragikus halálát követően a két fiatal egy jóhírű szociális munkás gyámsága alá kerül, akihez gyorsan be is költöznek. Laura eleinte egy közvetlen és nyitott nőnek tűnik, de hamar világossá válik, hogy bizony az ő múltjában is akadnak sötét foltok, melyek az idő előrehaladtával egyre erőteljesebben buknak a felszínre.
Erre az alapra gond nélkül fel lehetett volna húzni egy újabb sablonos ijesztgetést, de a készítők most sem elégedtek meg ennyivel!
Kezdjük ott, hogy hiába tűnhet tipikusnak az alaphelyzet, a rendezők elképesztően profin forgatják ki a lapjaikat és nagyon sokáig nem lehetünk biztosak abban, hová is fognak vezetni a történet szálai.
A misztikum, azaz Laura éjsötét titka nagyon sokáig homályos, pedig Mi, nézők folyamatosan kapjuk a kisebb információmorzsákat, de még így is csak egy tyúklépéssel araszolunk szerencsétlen főhőseink előtt.
A teljes kép aztán csak a fináléhoz közeledve áll össze és akkor sincsenek a részletek különösebben kifejtve, bizonyos momentumok megmaradnak a homályban. Ez talán többeket zavarhat, de én kifejezetten örültem, hogy végre itt egy horror, ami elég bátor ahhoz, hogy ne fedjen fel minden apró részletet.
Manapság ezen a téren is sok műfaji darab megbicsaklik, hiszen ész nélküli expozícióval szokás kiölni a misztikumot a cselekményből, pedig pont az ismeretlentől való félelem az, ami hajtaná ezt a zsánert.
Mindeközben a cselekmény alapvetően rendelkezik saját logikával, nincsnek erőltetett húzások és légből kapott megoldások, minden egyes mozzanat vagy a karakterek jelleméből, vagy a felfestett, rendkívül groteszk narratívából ered.
Persze, akadnak itt azért fura helyzetek, de ha ezekre visszagondolunk a befejezést követően, könnyen összeállhat, ezek miért is ebben a formában lettek megvalósítva.
És itt rá is térnék a Hozd vissza őt legnagyobb pozitívumára, ami a bátorsága.
A kortárs horrorok egyik legnagyobb problémája az, hogy nagyon ritkán mernek kimerészkedni a széles közönség komfortzónájából. Nem szeretek általánosítani, de most muszáj megtennem: a legtöbb mai darab megelégszik az ész nélküli ijesztgetésekkel vagy a még bőven látványosnak és szórakoztatónak ható darabolásokkal, esetleg a már unalomig ismert panelek ismételgetésével.
A Philippou-tesók azonban most rendesen rácsaptak az asztalra és határokat nem ismerve prezentálták történetüket, ami olyan szintű explicit brutalitást mutat fel úton-útfélen, hogy még az én sokat látott szemeim is kikerekedtek egy-egy jelenet láttán.
Itt az erőszak nem egy könnyed szórakoztatásifaktor, hanem maga a húsbavágó fájdalom, ami láttán az ember legszívesebben elfordulna a vászontól, de az ősi ösztön mégis ott tartja a tekintetét. És amikor már azt gondolnánk, hogy a plafonig tolták a határokat a készítők, akkor bizony még rádobnak egy lapáttal.
Ez a fajta kendőzetlen brutalitás nagyon könnyen átfordíthatta volna a filmet egy modern kínpornóba, de az összes csepp kiontott vérnek szerepe van a történetben és az erőszak ilyen fokú ábrázolása remekül össze is cseng a film alapvető témáival, azaz a gyásszal és a traumák feldolgozásával.
És igen, a produkció másik nagy ütőkártyája az, ahogyan elmerül ezekben a súlyos kérdésekben a főszereplő karakterek segítségével. A végletekig húzott vérengzés mit sem érne, ha figurák nem lennének ennyire erősek. Billy Barratt És Sora Wong kiválóak, mint Andy és Piper, az ő testvéri kötelékük adja a történet szívét-lelkét, de mellettük Sally Hawkins is brillírozik Laura szerepében.
Az utóbbi pár évben rengeteg hasonló tematikájú film készült, melyek a horrort a kőkemény drámával házasították össze, de a Hozd vissza őt esetében éreztem azt, hogy a két műfajt mindenfajta erőlködés nélkül sikerült összekapcsolni. A felvetett problémák (gyermekkori bántalmazás, egy közeli hozzátartozó elvesztése) vannak annyira súlyosak, hogy ezek fizikai kivetüléseként is értelmezhetőek az extrém vérengzések.
Amíg a Beszélj hozzám! esetében végig éreztem némi bizonytalanságot a rendezői munkában, addig a Hozd vissza őt a végtelen profizmusról tett tanúbizonyságot, legyen szó a történet kibontásáról, az éjsötét atmoszféra megteremtéséről, a karakterek kifejtéséről vagy éppen a vizuális megvalósításról.
A végén pedig azt is elérték a Philippou-testvérek, hogy egy horror ne csak a gyomromat rántsa össze a rengeteg szörnyűség láttán, de a lelkemet is kifacsarja.
Így, akik szeretik a műfajt, legfőképp az igazán egyedi, igényes, de az extrém megoldásokat sem nélkülöző darabokat, semmiképp ne hagyják ki ezt a produkciót.
Ez bizony 2025 egyik (ha nem a legjobb) filmje, egy igazi, zsigerekig hatoló rémálom!
( A Hozd vissza őt július 31.-től a hazai mozik műsorán!)
Streamingstar: 9 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése