A szuperhősök alkonya? - A Marvel Univerzum jövője

 Manapság, ha egy beszélgetés közben felmerül a különböző filmes univerzumok témája, valószínűleg a Marvel-mozik irányába fog terelődni a diskurzus.




Tény, hogy Kevin Feige (producer) és a Disney rengeteget dolgozott azon, hogy összetereljék a legnépszerűbb hősöket egy közös világba, de nem szabad elfelejteni, a popkultúrában már korábban is léteztek ilyen összetett narratívájú alkotások. 

Elég csak az irodalom irányába fordulni és megvizsgálni Stephen King munkásságát, aki előszeretettel fűzte össze kisebb-nagyobb utalásokkal a különböző műfajú regényeinek történetét. 
A filmek világából pedig Kevin Smith (Shop-Stop, Jay és Néma Bob visszavág) és Quentin Tarantino  (Ponyvaregény, Django elszabadul) életművét lehet példaként felhozni, hiszen mindketten sportot űztek abból, hogy soron következő filmjeikben ilyen vagy olyan módon visszautaljanak korábbi alkotásaikra.

 A Marvel Stúdió tehát nem találta fel a spanyolviaszt, viszont egyrészt elképesztően népszerűvé tették a közös univerzumokat és nem mellékesen úgy építették fel különböző hőstörténeteiket, hogy azok ne csak önálló kalandként működjenek, de egy nagy, mindent átfogó narratívába is illeszkedjenek.
Ez a szerteágazó, mégis, több ponton egybefolyó sztori még mind a mai napig működik, de semmi sem tarthat örökké. Vagy mégis?

Ebben a cikkben annak szeretnék utánajárni, hogy a Disney égisze alatt készülő Marvel mozik (az MCU-darabjai) jelenleg hol is tartanak és mivel kecsegtethetnek a jövőben.

A dicső múlt- Az Infinity Saga 

A jelenleg 33 mozifilmet tartalmazó MCU nem véletlenszerűen állt össze egy óriási szuperhősvilággá. Persze, ha annak idején az első pár epizód elhasal, valószínűleg nem így nézne ki a Marvel-univerzuma. A kezdet azonban hatalmas sikereket hozott (mind anyagi, mind kritikai fronton), így a 2008-as Vasembert követően már 2012-ben eljutottunk a Bosszúállók megalakulásáig.

Kevin Feige ekkor már úgy nyilatkozott, hogy megvan a terve a jövőt illetően és valahol itt kezdtek el fázisokra tagolódni a különböző szakaszok. Az volt a cél, hogy mindegyik időszak végére egy epikus csapatfilm tegyen pontot, tehát az önálló folytatások és a különböző eredetsztorik végül mindig egy újabb Bosszúállók kalandban végződtek.

Ahogy haladtunk előre a történetekben, úgy lett egyre szorosabbra fűzve a a kapocs a filmek között, ez a monumentális széria aztán a 3. fázisban tetőzött, ahol végre színre lépett Thanos. 
A képregényekből Őrült Titánként is ismert karakter egy hatalmas fordulópontot jelentett az MCU számára, hiszen az ő belépőjét igazából már a legelső produkciók elkezdték felvezetni.

A Végtelen háború még csak előkészítette, de a Végjáték aztán pontot is tett az Infinity Sagára. Mi is ez pontosan?
Az első 3 fázisban rendkívül fontos szerepet kaptak a Végtelen kövek, melyek külön-külön is rengeteg bonyodalmat okoztak a hősök számára, de együttesen olyan erővel bírnak, mely akár az egész univerzum pusztulását okozhatja. Ezeket a tárgyakat akarta megszerezni Thanos, hogy sajátos módján újra elhozza a békét a világmindenség számára. 


A kövek és Thanos figurája volt az, ami végig a középpontban állt az első három szakaszban. Igaz, voltak olyan alkotások, melyek különösebben nem foglalkoztak ezzel a szállal, de kisebb utalások szintjén ,esetleg stáblista után elhelyezett bónuszjelenetekkel mindig jelezték a készítők, hogy itt bizony egy nagyobb fenyegetés is áll a háttérben.

A Végjátékban aztán lezajlott az epikus csata, amiben szinte az összes eddig felvezetett szuperhős tiszteletét tette.

Sokak szerint itt kellett volna lekapcsolnia a készítőknek a villanyt az eddig felépített világra, hiszen a Thanos elleni ütközetben több fontosabb karakter is leköszönt és a lényegesebb szálak elvarrásra kerültek. Ehhez képest a Marvel nem lassított, a még életben maradt vagy éppen még csak beköszönő karakterek vállára helyezte az univerzum súlyát és több utat is kijelölt a következő fázisok számára.

Levezetésként még azért megkaptuk a Végjátékot követően a Pókember: Idegenben című produkciót, ami különösebben nem bővítette a szélesebb narratívát, cserébe Peter Parker karakterívét (ugyan megkérdőjelezhető minőségben) tovább görgette. 


Ez lett volna az Infinity Saga, ami 2008-as indulásától kezdve egészen a lezárásáig, 2019-ig meghatározta a mozik világát és a szuperhősfilmek műfaját. 
Az igazat megvallva, ez sem volt egy tökéletes időszak (akadtak gyengébb produkciók és bizony Kevin Feige "mesterterve" sem volt mindig tökéletesre csiszolva), de az összkép még így is elismerésre méltó. 

Baljós árnyak- A Covid járvány hatásai

Az MCU 4. fázisa a tervek szerint már 2020-ban elstartolt volna, de jött a Covid-járvány és felborult a világ rendje. Ahogy a szimpla átlagemberek, úgy a szórakoztatóipar mindennapjait is erősen átrendezte ez a globális probléma. A Marvel legfőképp azért került patthelyzetbe, mert már több mozifilmjük és sorozatuk a bemutatás küszöbén állt, mikor beütött a krach. 

Első körben azt gondolhatnánk, ez még nem akkora probléma, hiszen némi szünetet követően, megváltoztatott premierdátumokkal nagyjából ugyanott tartana a stúdió, mint korábban.
Ez a megoldás abban az esetben lett volna működőképes, ha Feige és a Disney nem egy évekkel előre megálmodott tervhez ragaszkodik, hiszen emiatt nem volt mindegy, milyen sorrendben követik egymást a produkciók. 

Hollywood kényszerpihenője miatt a forgatások és alkotói folyamatok is parkolópályára kerültek, tehát nem igazán tudtak haladni a már előre bejelentett projektek. 

Ebben az időszakban úgy tűnhetett, az MCU mestertervét teljesen felborítja majd a járvány. A producerek azonban többször is lenyilatkozták, nem kell aggódni, némi variálást leszámítva nem fognak változtatni a már kőbevésett narratíván, ahogy lecseng a COVID, gond nélkül folytatódik a Marvel univerzum.
A mozik zárva tartása miatt azonban rövid idő alatt megváltoztak a nézői igények, köszönhetően a különböző stúdiók intézkedéseinek. 


Rengeteg cég sikervárományos alkotása került fiókba, melyekről annyit lehetett tudni, hogy a "globális lezárásokat" követően kerülnek majd a vásznakra. A hetek szép lassan hónapokba csúsztak át, Hollywood pedig megérezte, hogy itt bizony nagy a probléma. Ez eredményezhette azt, hogy rengeteg, több száz milliós projekt végül a streaming-platformokra lett száműzve, hogy legalább ezekből a bizniszekből pénzhez tudjanak jutni a stúdiók. 

Az MCU számára ideális otthont biztosított volna a Disney+ felülete, de Feige és csapata nem ment bele abba, hogy olyan címek kerüljenek fel a katalógusba, mint a Fekete Özvegy vagy az Örökkévalók. 
2021-ben aztán jött némi enyhülés, legalábbis bizonyos országokban.

A teljes mozipiac azonban nem "szabadult fel", így jött létre a hibrid-forgalmazás, ami azt jelentette, hogy bizonyos stúdiók elindították kész projektjeiket a már újra nyitott vásznakon, viszont saját streaming felületeiken, némi plusz díjazást követően is elérhetővé tették ezeket az alkotásokat.

Leginkább a Warner látott fantáziát ebben a megoldásban, de aztán hamar világossá vált számukra, hogy nem ez a helyes út: olyan nagyszabású filmjeik buktak meg így, mint a The Suicide Squad vagy a Mátrix-Feltámadások.

Ennek ellenére a Disney is megpróbálkozott ezzel a stratégiával a Fekete özvegy esetében, bár ha jól emlékszem, azért hagytak egy hétnyi ablakot a mozi és a streamingpremier között. 
Natasha Romanoff előzménytörténete ehhez képest nem is teljesített rosszul, de sok rajongó már itt elkezdte kongatni a vészharangokat. A Scarlett Johansson-t (Bosszúállók, Páncélba zárt szellem) csatasorba állító produkció ugyan megosztotta a közönséget, de a 4. fázissal kapcsolatban még nem lehetett belőle messzemenő következtetéseket levonni. 


Az már mindenképp egy érdekes döntés volt a Disney részéről, hogy egy olyan hős hátterébe engedtek bepillantást, aki korábban fontos mellékszereplőként funkcionált és a karakteríve lezárásra került a Végjátékban.

2021-ben jött aztán a Shang Chi és a tíz gyűrű legendája, az Örökkévalók és a Pókember: Nincs hazaút. A középső darabot leszámítva (az bizony nem hozta az elvárt bevételeket) úgy tűnt, a Marvel-nél minden rendben, hiszen újra visszatértek a hősök a vásznakra.

A kérdés csak az volt, történet szintjén hova fog kilyukadni a 4. fázis.

A Multiverzum káosza

A Marvel a 4. fázissal elindította a Multiverse-Saga-t, azaz a hősök végre elindultak az alternatív világok irányába. Ezt a vonalat igazából már a Végjáték és a Pókember: Idegenben is felvezette, de még várnunk kellett, hogy ezek az új dimenziók feltárják kapuikat. A Disney nem csapott rögtön a lecsóba, elég komótosan építette fel az új narratívát, hiszen mozifilmek terén egészen a Pókember: Nincs hazaútig kellett várni, hogy végre kiderüljön, mit is tartogathat számunkra a multiverzum.

A 4. fázis azonban nem állt meg a mozifilmeknél, bizony kisképernyőre szánt szériákat is kaptunk, ezekről bővebben majd kicsit később.

2024-ből visszatekintve azt megállapíthatjuk, hogy elég sok idő telt el addig, amíg végre beindult a multiverzum köré épített sztori. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis, mire ment el eddig a játékidő?
Elsősorban a régóta mellékszerepbe szorított figurák emelkedtek ki a rivaldafénybe (WandaVision, A sólyom és a Tél katonája, Loki), viszont több új karakter is felvezetésre került (Holdlovag, Ms. Marvel, She-Hulk).

Most nekem is sikerült elnyújtanom a felvezetést, lássuk, hogy mit is rejt valójában a multiverzum koncepciója. Olyan alternatív valóságokkal szolgál ez a felvetés, ahol a már létező vagy éppen elhalálozott/leköszönt hősök különböző variánsai találhatóak. A Nincs hazaút például világossá tette, hogy mind Tobey Maguaire, mind Andrew Garfield Pókembere az MCU része, sőt, a Doctor Strange folytatásában Patrick Stewart-al (X-Men, Logan) is találkozhattunk, mint Xavier professzor. 


A helyzet az, hogy ez a "több dimenzió létezik párhuzamosan" elv leginkább a nosztalgiafaktor maximalizálásáról szólt a 4. fázisban. Történet szintjén is akadt néhány érdekes momentum, de valójában arról van itt szó, hogy a Disney mostanra már felvásárolta az összes olyan szuperhős jogát, akik korábban már felbukkantak egyéb stúdiók filmjeiben. A párhuzamos univerzumok témáját érintve pedig azon vannak, hogy a legtöbb karaktert visszahozzák azokkal a színészekkel, akik korábban emlékezetesen alakították a figurát.

Persze, a multiverzum a képregényekben is megjelent, mi több, fontos szerepet kapott, de élőszereplős kiadásban eddig még nem sikerült igazán kiaknázni az ötletet.

A helyzet az, hogy a COVID-okozta fejetlenség igazából a Nincs hazaúttól érhető tetten az MCU-darabjain, hiszen ez volt az első nagyszabású produkció, melyet már erőteljesen érintett ez a probléma. A korlátozások miatt több nehézségbe is ütközött a forgatás, a forgatókönyvet szűkös határidőn belül kellett használhatóra faragni, miközben muszáj volt tartani a kitűzött premierdátumot.

Ezek a dolgok aztán a sorra következő filmeket és szériákat is elkezdték egyre jobban befolyásolni és ugyan a Disney esküdözött, hogy még mindig van terv, a gyakorlatban már inkább a fejetlenség érződött.

A 4. fázis első felét elvitték a különböző "mellékkalandok", a fő csapásirány csak ezt követően lett kijelölve, de akkor is rendkívül elnagyolt stílusban. 

Nyilván, az Infinity Saga első felvonásában sem lett rögtön a nézők elé szórva az összes darabja a kirakósnak, de érződött, hogy valahová tart a cselekmény.

A multiverzum szakasza ehhez képest eddig egy elég csapongó, ingoványos labirintus, ami eleinte még bátor kísérletezésnek és új utak keresésének tűnt, de a 4. fázis végéhez érve megmaradt egy tömény káosznak.

Ezt a fejetlenséget azonban nem lehet szimplán a mozifilmek nyakába varrni, hiszen a Disney+ is meg lett tömve MCU-tartalommal.

A hősök streamre költöznek

Fentebb már volt szó arról, hogy a járvány alatt gyorsan változtak meg a nézői szokások és ezt a Disney is észlelte. Igaz, már korábban bejelentésre került, hogy bizonyos szuperhőssztorik sorozatformájában kerülnek bemutatásra, valószínűleg senki nem volt felkészülve akkora túltengésre, mint amit végül kaptunk a 4. szakaszban. 


A Disney+ kínálatában debütáló címek közül a WandaVision még erős nyitányt produkált, de a Sólyom és a Tél katonája már megosztotta a közönség véleményét. Nem szabad elfelejteni, hogy ez utóbbi produkció még a járványt megelőzően került fejlesztési fázisba, de a Covid félúton megakasztotta a forgatást, így elég nagy zűrzavarban kapta meg a végleges formáját. A kapkodás meg is látszott a végeredményen.

Jött aztán Loki önálló kalandja, ami már kissé tisztázta azt, hogy mire számíthatunk a multiverzumtól és ezt már a rajongók is kitörő lelkesedéssel fogadták. A későbbiekben azonban elindult az igazi tömeggyártás és egymást érve jöttek ki az olyan projektek, mint a Sólyomszem, a Mi lenne, ha...?, Holdlovag, Ms. Marvel, She-Hulk, a Titkos invázió vagy éppen az idén bemutatott Echo.
Ezek között voltak ugyan jobban sikerült próbálkozások (Sólyomszem), de a kapkodás nyomai a legtöbb esetében érződtek.

Sőt, nem csak a filmek készültek rohamtempóban, de a Disney+-ra pozícionált sorozatok is, így a készítőknek nagyon rövid idő alatt kellett olyan történetekkel előállniuk, melyek nem csak önállóan, de a nagy egészbe beleillesztve is megállják a helyüket. Mindezt pedig az is nehezítette, hogy a meglévő formulán is próbált változtatni a Disney, tehát a jól bejáratott sablonok helyett a szériák esetében is keresték az új utakat és igyekeztek minél nagyobb célközönség felé lőni.

Nem volt még csajos szuperhőskomédia? Tessék, jött a She-Hulk! Tinédzserekre pozícionált hőst még nem mutatott fel az MCU? Na, majd most a Ms. Marvel! Thrillerbe oltott, sötét hangulat kell a népnek? Tessék, Holdlovag! 


Félreértés ne essék, dicséretes az, hogy a már unásig ismert építőkockák helyett a Disney megpróbált más irányokba kitekinteni, de ezt nem félkész állapotban lévő produkciókkal kellett volna megkockáztatni.

A sorozatos dömping aztán elért odáig, hogy egyre kevesebb nézőt érdekeltek a különböző MCU-sztorik. Ez azért is volt felettébb kínos, mert a stúdió rengeteg pénzt ölt ezekbe a projektekbe, miközben bizonyos karaktereknek és fontosabb mellékszálaknak is ezek során akartak megágyazni.
Sőt, elsőkörben a Loki volt az, ahol betekintést kaptunk a multiverzumba és rögtön felvezetésre került a későbbi fázisok nagy ellenlábasa, Kang, a hódító.

A rengeteg negatív visszajelzést és csalódást követően azonban a Disney is belátta, hogy ez a futószalaggyártás nem kifizetődő, így jelenleg ott tartunk, hogy a stúdió megpróbálja visszafogottan adagolni a különböző történeteket. Az MCU-istállóból idén eddig egy Echo-sorozatot kaptunk, amit az X-men 97 címre keresztelt animációs széria követett. Az év második felében még számíthatunk a WandaVision mellékágára, az Agatha All Along-ra, majd pedig egy Pókember sorozat következik, szintén animációs fronton.

A szuperhősök ideje lejárt! Vagy mégsem?

A Disney+-ra felkerülő MCU dömping elég rövid idő alatt kiégette a rajongókat, de ahogy említettem, nem csak a téma túlhasználtsága okozhatta ezt, hanem a különböző címek gyengélkedő minősége is. A ehhez képest egész szépen teljesítettek a kasszáknál, a Pókember: Nincs hazaút például akkora bevételeket termelt, hogy az a Covid időszak előtti időkben is lehengerlő teljesítményként lett volna elkönyvelve.

Ezt követően a Doctor Strange 2., a Thor 4. és a Black Panther 2. is szépen hozta a számokat, de már meg sem közelítették azt a teljesítményt, amit korábban a barátságos és közkedvelt falmászó elért.
A visszafogottabb anyagi teljesítmény elsőkörben ezeknél a címeknél is abban keresendő, hogy rövid idő alatt a mozivásznakon is megszaporodtak a szuperhősprodukciók, hiszen már maga a Disney is annyi címmel jött ki a 4. fázis alatt, ami korábban két komplett szakasznak felelt volna meg, miközben a Warner/DC és a Sony is öntötte magából a hasonló műfajú produkciókat.

Ebben az időszakban azonban nem csak a túltelítettség ütötte fel a fejét, hiszen a kritikusok és a nézők is egyre jobban beleálltak a filmek és sorozatok minőségébe. A streaming szakaszban már említettem, hogy az MCU a járványidőszak lecsengését követően elképesztő iramban kezdte gyártani a szuperhőssztorikat és ez a rohamtempó rövid időn belül minden munkájukat megbélyegezte
.
A történetek még a zsánerhez képest is egyre jobban kezdtek kifáradni, köszönhetően annak, hogy bizonyos forgatókönyveket őrült tempóban kellett megírniuk az illetékeseknek. A Doctor Strange folytatása esetében például a munkálatok sűrűjében sem volt letisztázva az, hogy az éppen rögzített anyagból mi kerül végül a kész produkcióba. 


Ez a féktelen tempó aztán a különböző alkotások látványvilágát is erőteljesen befolyásolta. Nem kellett sokat várni arra, hogy a VFX szakma kitálaljon az MCU kapcsán: a kapkodás és a fejvesztett szervezés azt eredményezte, hogy a filmek és a sorozatok munkálatai szinte párhuzamosan zajlottak, az utómunkába becsatlakozó trükkstúdióknak pedig néha hónapok álltak csak rendelkezésre arra, hogy a nyersanyagot feldúsítsák épkézláb effektekkel.

Ennek köszönhető az, hogy a 4. fázis alkotásainak a többsége elképesztően gyenge vizualitás terén, hiszen a kapkodva rögzített képsorokat végül vért izzadva kellett az utolsó utáni pillanatokban feltölteni színes-szagos CGI-akciókkal.

Az is kiderült időközben, hogy bizonyos rendezők nem is vettek részt a munkálatok végső fázisaiban (Hangya 3., Marvelek), inkább a VFX szakemberekre bízták, hogy a végeredményben hogyan is fessenek az epikus szuperhőscsaták.

Olyan pletykák is felütötték a fejüket, hogy az MCU filmek esetében a forgatókönyveket a már előre megálmodott akciójelenetekhez igazítják a rendezők, ez lehet, hogy korábban működött, de a 4. fázisban végleg elszabadultak a dolgok. 

A kisebb nagyobb csalódások végül odáig vezettek, hogy a Disney két mozis pofonba is belefutott 2023-ban.
A Multiverse Saga a 4. fázissal nem záródott le, az 5. szakasz tovább folytatta a történetet, ennek az első állomása volt a Hangya és a Darás: Kvantumánia. A film az MCU-mércéhez igazítva elég gyengén nyitott a kritikusoknál és ugyan a kezdetekben még szépen kalapozta a bevételeket, de a második hetet követően eléggé megcsappant a nézettsége.

A stúdió ekkor még valószínűleg nem esett pánikba, hiszen Hangya mindig is egy kisebb kaliberű hős volt, aki önálló kalandjaival sose ért olyan magasságokba, mint egy Bosszúállók mozi. Bár, annyi fájdalma mégis lehetett a producereknek, hogy Kang figuráját (akit korábban felvezetett a Loki első szezonja) itt prezentálták először a vásznon. 


Scott Lang kompániájának kvantum-őrületét aztán James Gunn trilógiazárója, a Galaxis Őrzői 3. követte (Gunn-t a járvány előtt menesztette a Disney, ezt követően szerződtette a Warner/DC, hogy aztán egy kitérő erejéig újra visszatérjen az MCU-hoz), ami szépen a feledés homályába taszította a Hangya csalódáskeltő eredményeit. Az őrzők jöttek, láttak és győztek! Nagyszerű bevétel, magas kritikusi pontszámok, elégedett rajongók, nem lesz itt baj. Legalábbis ezt gondolhatták a producerek.

Erre fel jött a Marvelek, ami két sorozatos figurát (Ms. Marvelt és Monica Rambeou-t) költöztetett a vásznakra Marvel Kapitány mellett. Egyik figura se lett közönségkedvenc (Brie Larson már első filmjénél, a 2019-es Marvel kapitány idejében sokakat magára haragított nyilatkozataival), az előzetesek se kecsegtettek különösebb izgalmakkal és a végeredmény ennek következtében az MCU eddigi legnagyobb bukása lett, minden tekintetben.

A végeredmény ugyan nem lett menthetetlenül rossz, szimplán csak fájóan átlagos, mégis jól prezentálta, hogy a közönségnek már közel sem elég egy újabb sablonos szuperhős-attrakció.
Ez alapján korai lenne még temetni a Marvel-univerzumot, de az intő jelek több fronton is megmutatkoztak: túlhajtott, egyben alulfizetett VFX-szakemberek, tarthatatlan tempó, kapkodás és műfaji túltelítettség.

Ezek összessége okozhatta azt, hogy a Marvelek bukása mellett több Disney+-os sorozat is földbeállt.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy összképért még mindig Kevin Feige felel, ő az, akinek a rengeteg film és sorozat kapcsán a fő narratívára is oda kell figyelnie.

Ilyen szerteágazó sztorival azonban nem egyszerű zsonglőrködni és az utóbbi évek problémái bizony a 2023-as Marveleknél bukott először igazán felszínre.
Jöhet a kérdés, hogy mindezek után képes lesz még az MCU akkora sikerekre, mint az Infinity Saga idején? 

Mit tartogat a jövő?

Még mielőtt gyorsan áttekintenénk a Multiverse Saga folytatását, érdemes kitérni néhány MCU-t is érintő botrányra. Elsőkörben itt van nekünk Kang megformálója, Jonathan Majors ( Creed 3., A vadnyugat törvényei szerint), aki eddig három produkcióban alakította a Hódítót (Loki első és második évad, Hangya 3.). A multiverzum szakaszában ő lett volna az új Thanos, azaz a legfőbb ellenség, akivel majd az újra alakult Bosszúállóknak kell felvenni a harcot. Ez mind szép és jó, viszont Majors magánélete közbe szólt: a színész bántalmazás gyanúja miatt állt bíróság elé és bizony bűnösnek találták. A Disney ezt követően szerződést bontott Majors-el, viszont arról még nincs egyértelmű információ, mi lesz így Kang sorsa.

Jelenleg két eshetőség áll fent: vagy egy másik színész viszi tovább a karaktert és a párhuzamos valóság vonalán magyarázzák ki az elkövetkező produkciók az arculatváltozást ( ez mindenképp szembe megy majd a Hangya 3. stáblista utáni jelenetével), vagy szimplán előrántanak egy teljesen másik gonoszt a kalapból. Ez utóbbival viszont az eddig felépített szálakat nulláznák ki.

Akármelyik opció lesz a végső megoldás, ez bizony újabb sebet ejtett az MCU mestertervén.
Ennyivel azonban még nincs vége a botrányoknak. A Fekete Párduc 2.-ben felbukkanó Tenoch Huerta  (Namor) is hasonló ügyekbe keveredett, mint Majors és ugyan az ő esetét még nem kapták fel különösebben, simán megeshet, hogy vele sem találkozunk a későbbiekben. Pedig Feige többször kihangsúlyozta, a későbbiekben az általa alakított figura is kiemelt szerepet kapna. 

Evezzünk kevésbé botrányos területekre. Idén július 25-n startol a vásznakon a Deadpool & Rozsomák, melyben az R-kategóriás hős, Wade Wilson végre belép az MCU világába. 


Mivel a járványidőszak előtt a Disney felvásárolta a Fox stúdiót (ezzel együtt visszakapták az X-Men univerzum jogait), csak idő kérdése volt, hogy felbukkanjanak a közönségkedvenc mutánsok. 
Fentebb már említettem, hogy már a 4. fázisban akadtak utalások az X-Men tagjaira, de valószínűleg Deadpool 3. kalandja fogja igazán bevezetni a figurákat az MCU-ba. Ugyan animációs fronton már megtörtént a beemelés, de élőszereplős fronton eddig még csak kisebb mellékszereplőket és cameo-kat kaptunk.

Nem mellékes az sem, hogy Hugh Jackman (X-Men, Vasököl) is főszerepet kapott a filmben, így Rozsomák a jól megszokott formájában (és végre nem Farkasként) fog újra akcióba lendülni.
A Deadpool & Rozsomák valószínűleg az idei év egyik legnagyobb dobása lesz, hiszen egy igazi sztárparádéval kecsegtet, mely tartalmazni fogja azt a korhatáros őrületet, amit eddig a Disney-produkciói mellőztek.

Filmes fronton ezzel ki is fújt a 2024-es esztendő. 2025-ben azonban várható az új Amerika Kapitány-mozi, a Szép új világ, ami akár még egy izgalmas projektnek is tűnhetne, ha nem lengené körbe az a hangulat, mint az utóbbi pár év MCU-alkotásait: rengetegszer átdolgozták a forgatókönyvet és bizony elhúzódtak a forgatási munkálatok is. Ez sosem jó előjel.

Ez a fejetlenség övezi eddig a Thunderbolts című darabot is, ami egyfajta válasz lenne az MCU részéről a DC Öngyilkos osztagára. A sztárszerepeosztás itt is adott (Florence Pugh, David Harbour, Sebastian Stan, stb..) de hasonló a helyzet, mint a 4. Amerika kapitánnyal: nehézkesen elinduló munkálatok, folyamatos változtatások a történetben. Ebből még bármi lehet.

Ahogy az új Fantasztikus négyesből is. A 2025-s premierdátum (július 25.) már kitűzve, a színészek leszerződtetve (Pedro Pascal, Vanessa Kirby, Joseph Quinn, Ebon Moss-Bachrach), de a tényleges forgatás elvileg még el sem kezdődött.

A leendő filmek eddigi legnagyobb vesztese azonban Penge. A '90-es évek végén/2000-es évek elején aprító vámpírvadászt először Wesley Snipes alakította élőszereplős formában még a New Line Cinema (Warner) égisze alatt, de az ő jogait is visszaszerezte az MCU. 2019-ben be is jelentették, hogy az Oscar-díjas Mahersala Ali (Holdfény, Zöld könyv) fogja új életre kelteni az ikonikus figurát, ehhez képest semmi bíztatót nem hallani az alkotásról. Elvileg már több rendező is lelépett a fedélzetről, a forgatókönyv sokadik változatát még ebben a percben is körmölik, miközben ketyeg az óra, hiszen 2025 novemberére van beidőzítve a premier. Nagy meglepetés lenne, ha élvezhető formában, még időben színre lépni a Marvel elsőszámú vámpírvadásza. 


Sorozatok terén se rózsás a helyzet. 2024 második felére van betervezve a már említett Agatha All Along, ami akár még jól is elsülhet, a kérdés csak az, mennyire fogja érdekelni a közönséget egy másodvonalbeli gonosz önálló szériája.

Az X-Men 97-hez hasonlóan, animációs formában érkezik még szintén idén egy Pókember animációs sorozat, ez valószínűleg nem lesz szerves része a fő univerzumnak.

Sorozatok terén a Daredevil Born Again az, amire rengeteg rajongó fenheti a fogát, hiszen a Fenegyerek a Netflixes adaptáció (ez félig-meddig az MCU részét képezte) színészgárdájával (Charlie Cox, Vincent D'Onofrio) készül. Kár, hogy ezt a produkciót is csúnya botrányok övezték, hiszen a komplett író és rendezőgárdát kirúgták a forgatás kellős közepén, hiszen Feige ekkor szembesült a már elkészült nyersanyagok minőségével. 


Ennek köszönhetően itt is átdolgozták a sztorit és szinte nulláról kezdték el újra a forgatásokat, reméljük, ez nem fog érződni a végeredményen.
Ezek lennének tehát a kilátások. Őszintén? Wade Wilson R-kategóriás kalandját leszámítva jelenleg nem fűznék sok reményt az MCU jövőjéhez. 

A covid idejére datálható kapkodás és figyelmetlenség még jó darabig szerves részét képezheti az MCU-nak és amíg ilyen szinten nem sikerül orvosolni a problémákat, addig bizony olyan sikereket sem várhatunk el, mint az első három fázisban.

Összegzés

Ahhoz képest, mekkora sikerrel indult az MCU és milyen magasságokba jutott az évek során, elszomorító azt látni, mostanság milyen mélyre bukott a színvonal. Persze, néhány bukás alapján még kár lenne leírni az univerzumot, de az elkövetkező produkciók kétes hírében nehéz derűsen látni a jövőt. A Deadpool & Rozsomák előreláthatólag sok rajongó lelkesedését visszahozhatja, de ha a későbbiekben is ez a fejetlenség övezi majd a Multiversum Sagat, akkor bizony nagy lesz a baj.

A nosztalgiára felépített sztorik, az üres ígéretek és a kacifántos narratíva az unásig ismert műfaji klisékkel nem éltethetik az idők végezetéig a Marvel-univerzumot. 
Mindenesetre, megsüvegelendő az, amit Feige és a Disney elért a korábbi fázisokkal, hiszen ezek a karakterek magasba emelték a szuperhősmozik zsánerét, miközben a szélesközönséggel is megismertették a filmes univerzumok fogalmát. 

Ezt a teljesítményt azóta egy másik stúdió sem tudta ekkora sikerre vinni.
Szomorú lenne, ha pont az MCU állítaná földbe az egész miskulanciát.

 

0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés