Kivert kutyák (2023)- Kritika

"Manapság már nem készülnek jó vígjátékok." Ezzel az állítással manapság egyre több helyen találkozhatunk, nem véletlenül. A komédia műfaját ennyi alapján még korai lenne temetni, de azt könnyen érzékelhetjük, hogy az elmúlt pár évben nagyon kevés filmet termelt ki ez a zsáner és azok közül a többség elkerülte a mozikat és leginkább csak streamingen kerültek bemutatásra. 

Idén júniusban aztán jött a Barátnőt felveszünk a Sony stúdió gondozásában, ami ugyan nem rengette meg a világot, de egész szépen teljesített a pénztáraknál és azt is bebizonyította, hogy Jennifer Lawrence a komolyabb szerepek mellett simán megbirkózik a lazább, humorosabb figurák eljátszásával is.  

Augusztus 17-n pedig érkezik egy újabb R-kategóriás komédia a mozikba, a Kivert kutyák, ami azért is nevezhető különlegesnek, mert a cuki, beszélő állatos kalandozások elemeit keveri össze az obszcén, altesti poénokkal. 

A Universal stúdió gondozásában készült őrület előzetesei alapján egy kellően szórakoztató agymenésnek tűnt, melynek producerei között ott találjuk a Chris Miller/ Phil Lord párost, akik korábban olyan projektekből vették ki a részüket rendezőként, mint a 21 és 22 Jump Street vagy a Lego-kaland.  A főszereplő kutyákat pedig olyan színészek szólaltatták meg az eredeti hangsávban, mint Will Ferrell, Jamie Foxx, Isla Fisher és Randall Park. Ez azért nem volt rossz ajánlólevél a Kivert kutyáknak, de lássuk, milyen lett a végeredmény.

Történetünk hőse Reggie, a kedves kis öleb, aki boldogan éli életét lecsúszott gazdájával, Doug-gal. A probléma az, hogy Doug-nak már tele van a hócipője Reggie-vel, állandóan azon van, hogy megszabaduljon kis házikedvencétől, azonban a blöki mindig hazatalál. Legalábbis addig, amíg a gonosz gazdi ki nem teszi Reggie szőrét a nagyvárosban. A cuki kutyus eleinte izgalmas kalandnak éli meg a helyzetet, de miután találkozik néhány "felvilágosultabb" sortársával, számára is világossá válik, hogy a gazdája egy igazi rohadék. Ezt követően Reggie elhatározza, hogy új barátaival visszamegy Doug-hoz és nemes egyszerűségből leharapja a férfi péniszét.

Ennyi lenne a sztori, ami alapvetően egyáltalán nem rossz, sőt, adná magát egy kellően beteg vígjátékhoz. Már alapból az egy remek ötlet, hogy egy kedves, állatos kalandozás sablonjaira lett felhúzva a cselekmény, annyi csavarral, hogy a családi-vígjáték elemeket a készítők lecserélték káromkodásokra és obszcén viccekre.

Ezen a vonalon maradva simán lehetett volna egy kreatív marhaság a végeredmény. Kár, hogy a Kivert kutyák inkább érződik erőltetettnek, mintsem frissnek. 

Az elsődleges probléma az, hogy az ötletes felütést követően a film leragad a káromkodásoknál és az altesti poénoknál. Szó se róla, az első 20 percben még működik az alpári humor, de ennyi idő alatt azért bőven telítődhetünk a véget nem érő trágár dumáktól és a jó ízlést közel sem ismerő szituációkból.

A maradék 1 órában azonban nem változik nagyon a formula és a későbbiekben is az adja a viccek alapját, hogy itt vannak ezek az aranyos jószágok, akik olyan dumákat nyomnak, hogy egy vidéki kiskocsma közössége is megirigyelné a szókincsüket.

Hasonló ambíciókkal rendelkezett a szintén Universal stúdió által gyártott 2012-es Ted is, ott egy éltre kelt plüssmackó korhatáros kalandjaiba nyerhettünk bepillantást, viszont a Seth MacFarlane gondozásában készült alkotás a rengeteg káromkodás mellett azért igyekezett kreatívabb irányokba is elkanyarodni.

A Kivert kutyák a már említett alapötleten kívül azzal dolgozik, hogy minél alpáribb módon ragadja meg a blökikre jellemző tulajdonságokat, például a postás megugatását. Ilyen téren akad néhány ötletesebb képsor, de ezek sincsenek különösebben kidolgozva, így a csattanó az esetek többségében mindig az, hogy valamelyik eb káromkodik egy ízeset.

Ennyi alapján úgy tűnhet, hogy én ellenzem ezt a fajta humort, de a helyzet az, hogy imádom a prosztó stílussal rendelkező komédiákat. Viszont nem árt, ha a rengeteg beszóláson és testnedven túl másféle megoldásokat is tud alkalmazni egy vígjáték. 

Josh Greenbaum alkotása azonban csak nagyon ritkán képes felmutatni tényleges kreativitást és a játékidő nagy részében inkább kényelmesen magára húzza a műfaj legalapvetőbb húzásait. 

Akadnak azért olyan részek a cselekmény során, ahol felsejlenek változatosabb poénok, ezek voltak azok, melyeken igazán jókat tudtam derülni. Persze, a film ezen jelenetei se újítják meg a műfajt, de legalább feldobták a már-már unalomig használt megoldásokat. 

A fentebb olvasható sorok alapján az jöhet le, hogy egyáltalán nem tetszett a Kivert kutyák, de a helyzet az, hogy a végeredmény egyáltalán nem adott rossz élményt. Már többször említettem, de az alapötlet kellően beteg ahhoz, hogy működőképes legyen, a főszereplő blökik alapvetően szórakoztató karakterek és a kreatív magyar szinkronnak köszönhetően a trágár dumákat is sikerült változatosan tálalni.

A gond az, hogy az alkotók megelégedtek a biztos középszerűséggel. A vicces  alapszituáció a történet folyamán egyáltalán nem mutat fel kellő mennyiségű ötletet, a film nagy részében ugyanazokat a stílusú humorbombákat kapjuk, amiket az első 20 perc prezentál. Ez a lustaság sajnos azt eredményezi, hogy a 93 perces játékidő egy idő után inkább érződik fárasztónak, mintsem szórakoztatónak. 

Mindenesetre, egyszeri mókának azért bőven megteszi a Kivert kutyák, sőt, akik nem vágynak változatos poénokra, bőven jó élménnyel gazdagodhatnak a film megtekintését követően.

(A film augusztus 17-től a hazai mozikban!)

Streamingstar: 5 star