Tom Cruise nem ismer lehetetlent. A fickó már túl van a 6. x-en, ennek ellenére halált megvető bátorsággal ugrik bele az újabb és újabb kaszkadőrmutatványokba csak azért, hogy a mozinézőket szórakoztassa.
Már emiatt sem lehet szó nélkül hagyni Cruise munkásságát, viszont a nyaktörő mutatványok mellett bizony színészként sem vall kudarcot napjaink „Buster Keaton-ja”.
Igaz, sok kritika éri személyét, (a magánéleti/vallási dolgait most inkább hagyjuk) legfőképp azért, mert az elmúlt években teljesen parkolópályára állította a drámai szerepeket csak azért, hogy teljes erőbedobással az akciófilmes vonalra koncentráljon.
Van ebben igazság, de Cruise nem véletlenül nőtte ki magát korunk egyik legnagyobb mozisztárjává: a hajmeresztő kunsztok mellett tökéletesen illik rá a rendíthetetlen „hős” karaktere, és a legegyszerűbb szerepeit is képes élettel megtölteni.
És akkor itt van a Mission: Impossible széria!
A hollywoddi franhcise-ok általában a sokadik folytatásukkal már előszeretettel állnak földbe (legyen szó a minőségről vagy a bevételekről), de Ethan Hunt története a kivételek közé tartozik.
Elsősorban Cruise őrült mutatványai betonozták be a sikert, viszont ez az a mozisorozat ami arra is képes volt, hogy részről-részre emelje a színvonalat.
Persze, voltak gyengébb epizódok, de mire kiábrándultak volna a rajongók egy-egy gyengébb küldetés láttán, már jött is a következő rész, hogy helyreállítsa a széria renoméját.
2023-ban viszont erősen megremegett a léc: a Leszámolás- Első részre keresztelt kaland mind anyagi, mind kritikai szempontból csalódást okozott. A visszafogott bevétel leginkább a rosszul pozícionált bemutatónak volt köszönhető (sikerült az Oppenheimer és a Barbie közé belőni a premiert), a minőségi romlást azonban már nem ilyen egyszerű kimagyarázni.
Félreértés ne essék, nem volt rossz a Leszámolás, szimplán csak nem sikerült hozni azt a rendkívül magas színvonalat, amit a 6. felvonás (Utóhatás) felállított.
A kissé csalódást keltő adatok láttán valószínűleg az alkotók is elgondolkodtak és ugyan a Végső leszámolás munkálatai már 2023-ban elkezdődtek, a kész film csak most, 2025-ben lett „vászon-kompatibilis”.
Ahogy korábban megjegyeztem, nem volt rossz a Leszámolás, de számomra is kisebb csalódásként hatott, így a legújabb küldetést már kissé félve vártam, hiszen bőven benne volt a pakliban, hogy a készítők elértek arra a pontra, hogy már ne tudják produkálni azt a minőséget, mint a korábbi filmek esetében.
Erre jött Cruise a brigádjával és olyan őrületet varázsoltak az IMAX-vászon közepére, amit egyhamar biztos nem fogok elfelejteni!
Mielőtt átfordítanám a cikket egy végeláthatatlan dicshimnuszba, azért még gyorsan megjegyezném, közel sem lett hibátlan a Végső leszámolás.
A sztori igazából már a megszokott: az előző epizódban felvezetett Entitás (egy öntudatra ébredő mesterséges intelligencia) azon dolgozik, hogy leradírozza az emberiséget a Föld-felszínéről. Ennek ellenére az amerikai kormány nem retten el a szuperszámítógéptől, sőt, szeretnék az megzabolázni. Így van ezzel az ideiglenes rosszfiú, Gabriel is (aki szintén fontos résztvevője volt a korábbi felvonásnak), de ő a saját világuralmi törekvéseire használná legszívesebben az Entitást.
A forráskódhoz azonban csak Ethan Hunt fér hozzá, aki még ebben a pattanásig feszült helyzetben is képes racionálisan átlátni a szituációt: a gépet mindenképp el kell pusztítani, különben az emberiség így vagy úgy, de biztosan elpusztul.
Ezzel a sztorival alapvetően nincs semmi probléma, hiszen ott van benne minden olyan elem, ami miatt megszerette a közönség a szériát: egy világuralomra törő gonosz, a főhős ellen dolgozó kormányügynökségek és egy világméretű fenyegetés.
A probléma az, hogy a készítők az első fél órában egy olyan méretű expozíciós bombát dobnak ránk, amit piszkosul megterhelő követni. Az egyszerű alapokra helyezett történetet a végtelenségig túlmagyarázzák a régi-új karakterek és ha csak egy pillanatra is lankad a figyelmünk, teljesen elveszhetünk ebben a túlzsúfolt hajszában.
A helyzeten az se javít, hogy a mostanság oly divatos nosztalgia-vonatra is jegyet váltottak az alkotók, így percenként jönnek a hatásvadász utalások a korábbi epizódokra. Mivel nagy rajongója vagyok a franchise-nak, nekem jól estek ezek a visszatekintések, de ezeket jóval szofisztikáltabban is lehetett volna prezentálni.
Miután túlesünk a sok magyarázkodáson és múltidézésen, na meg a tömérdek szereplő is végre elhelyezkedik a cselekmény sakktábláján, végre beindulnak az események és itt válik egy elképesztően szórakoztató, lélegzetelállító őrületté a Végső leszámolás!
A téteket sikerült új magasságokba helyezni, a főszereplők csapatdinamikája kifogástalanul működik, sőt több érzelmes pillanatot is rejt, az akciók pedig leszakítják a plafont!
Nem szeretnék előre lelőni semmiféle poént, de a játékidő közepénél van egy közel 20-30 perces „küldetés”, ami annyira profin adagolja a feszültséget, hogy majd kitéptem a moziszék karfáját. Ezt követően pedig a fináléig megállás nélkül sorjáznak a nyaktörő mutatványok, melyek látvány tekintetében kifogástalanok.
A vágásnak és az operatőri munkának köszönhetően az összes csörte kellően feszes és jól átlátható, de ami igazi mélységet ad a látottaknak, az szokás szerint Cruise.
Ahogy azt tőle megszokhattuk, halált megvető bátorsággal ugrik egyik kunsztból a másikba, de az élete kockáztatása mellett még arra is jut ideje, hogy tehetségével ismét egy rendkívül szimpatikus, mi több, drámai figurát varázsoljon Ethan Hunt figurájából.
Ahogy halad a cselekmény a fináléhoz, úgy lesz egyre eszelősebb a film, de a legeltúlzottabb szituációkban is működik a feszültségkeltés és a megbízható mellékszereplők miatt bizony még a Cruise mögött battyogó karakterekért is izgulhatunk.
És miután a tényleges végső leszámolás abszolút betetőzi ezt a vérprofi kalandot, még egy nagyon szép és érzelmes lezárást is kapunk, ami akár egy gyönyörű befejezésként is szolgálhatna a sorozat számára.
A 8. küldetés tehát nem egy hibátlan film, az első félidőben többször is megdöccen a cselekmény, a korábbi epizódból átemelt gonosz, Gabriel is egy rendkívül sótlan ellenfél és bizony a forgatókönyv sem tud többet annál, minthogy újra felolvassa a kémfilmekre oly jellemző sablonokat.
De Cruise karizmája és tehetsége bőven orvosolja ezeket a problémákat, Christopher McQuarrie biztos kezű rendezése pedig gond nélkül átvezeti a cselekményt a legrázósabb szakaszokon is.
Számomra még mindig az Utóhatás (6. epizód) a csúcs, de a Végső leszámolásnak sincs miért szégyenkeznie: így kell kinéznie egy igazi Ethan Hunt kalandnak.
A kérdés csak az, ezt hova lehet még fokozni egy esetleges folytatással?
Biztos válasszal nem szolgálhatok, de Tom Cruise-ban megbízhatunk, hiszen számára tényleg nincs lehetetlen, így nem hinném, hogy olyan nagy falat lenne neki ezen a szinten összehoznia egy 9. epizódot.
Addig is, ámuljunk csak a Végső leszámoláson, hiszen ez az a fajta blockbuster, amit érdemes a legnagyobb vásznon átélni!
(A Mission: Impossible: A végső leszámolás május 22-től a hazai mozikban)
Streamingstar: 9 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése