Mikor a Disney 2012 végén megvette a Star Wars jogait (és úgy egészében a Lucasfilmet), nagyon sok rajongó a szívéhez kapott, hogy ez az üzlet vajon milyen hatással lesz a messzi-messzi Galaxis történeteire. Az rögtön körvonalazódott, hogy a stúdió kellően ambiciózus ötletekkel rendelkezik, hiszen hamar be lett jelentve a folytatástrilógia, de ekkor még nem igazán lehetett tudni, milyen irányba fog tovább haladni a sztori.
Aztán persze beindultak az események, jöttek az új epizódok (7., 8. és 9. rész), előzmények (Zsivány egyes, Solo- Egy Star Wars történet) majd a Disney+ felületén 2019-ben megérkezett az első élőszereplős SW sorozat is A Mandalóri képében.
Ez így leírva egy nagyon szép és sikeres időszak illúzióját keltheti bennünk, de az igazság az, hogy 2015 óta a Star Wars renoméja is sokat csorbult. Ez egyrészt a folytatások ingadozó minőségének és átgondolatlan történetének tudható be, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Disney nagyon rövid időn belül akart iszonyatosan sok projektet tető alá hozni. Aztán persze jött a híresen megosztó 8. rész, Az utolsó Jedik, majd az első nagyobb anyagi bukás, a Solo, amit aztán a Skywalker kora követett, ami végleg éket vert a rajongók közé.
Ezen nincs mit szépíteni, a Disney szűk 4 év alatt szinte teljesen leépítette a világ egyik legnépszerűbb sci-fi/fantasy univerzumát. Azóta persze a vezetőség (Kathleen Kennedy-vel az élen) belátta, hogy a mennyiség helyett lehet a minőségre kéne koncentrálni, legalábbis ami a mozifilmeket illeti.
Viszont sorozat fronton a már említett A Mandalóri mellett már érkezett egy Boba Fett könyve, egy önálló Obi-Wan Kenobi sztori és a Zsivány egyes egyik főszereplője, Cassian Andor is kapott egy eredettörténetet, szimplán Andor címre keresztelve.
És itt még nincs vége, rengeteg kisképernyős projekt lett már bejelentve, melyek együttesen a komplett SW-idővonalat lefogják fedni, már persze, ha lehet hinni a pletykáknak.
A közelmúltban már a filmek terén is több alkotást belengetett a Disney, de ezek még leginkább előkészületi fázisban vannak.
Ebből is látszik az, hogy az utóbbi pár évben leginkább a sorozatos formulát próbálta erőltetni a stúdió, köszönhetően annak, hogy 2019-ben majd 2020-ban A Mandalóri igencsak nagy közönségsikert aratott.
De miért is szerették annyira a rajongók a beszkár-páncélba öltöztetett fejvadász kalandjait? Talán csak azért, mert jól sikerült az 1. és 2. évad?
Ennél azért jóval összetettebb a válasz.
Azt gyorsan leszögezném, hogy ebben a cikkben leginkább a Mandalóri 3. szezonja fog a fókuszban állni, de úton-útfélen azért teszek majd kitérőket az első és második évad irányába is.
A helyzet az, hogy Din Djarin és a mellé szegődő lelenc (Bébi Yoda) története pont a legjobb időben mutatkozott be, 2019 novemberében. Ekkor már túlvoltunk a rendkívül megosztó Utolsó Jediken (2018) és a nagyot bukó, önálló Solo-kalandon, így a legtöbb rajongó rögtön a keblére tudta ölelni Dave Filoni és Jon Favreau közös SW-sorozatát. Elsősorban azért, mert A Mandalóri hangulat terén remekül megidézte a jól ismert Star Wars-közeget, de azt egy új fajta nézőpontból vizsgálta meg.
A főszerepben kaptunk egy fejvadászt, a helyszín nagyrészt a peremvidékre korlátozódott, időben pedig a Jedi visszatér után vettük fel a fonalat.
Mindez egyszerre érződött kellően nosztalgikusnak, mégis egyedinek.
Nem mellesleg a Disney a sorozatos formátumot se vette félvállról és rengeteg pénzt pumpált bele a projektbe, ez pedig érződött is minden egyes epizódon.
A Mandalóri azonban nem lett hibátlan. Kezdjük ott, hogy már a beharangozója elég félrevezetőre sikeredett, hiszen a készítők eleinte egy westernbe oltott, kissé szikár SW-kalandként hivatkoztak a produkcióra, ami eleinte tartalmazott is ilyen elemeket, de hamar átment egy, elsősorban fiatalokat megcélzó matinéba.
És itt nem a Bébi Yodához köthető dolgokra gondolok, hanem arra, hogy a cselekmény Star Wars mércével nézve is iszonyat egyszerűen lett levezetve, miközben a fő narratíva (Din Djarin menekülése a gonosz birodalom elől, oldalán a lelenccel) hamar a háttérbe szorult és a sorozat ehelyett az epizodikus, "minden héten új kaland" koncepciót vitte tovább.
Aztán az utolsó részekre persze összeállt a sztori, kaptunk látványos akciókat, hangulatos helyszíneket és szimpatikus figurákat, tehát alapvetően szórakoztatóra sikerült az első évad, viszont nem tudott minden elvárásnak megfelelni és jócskán elmaradt attól a minőségtől, amit a konkurencia (Netflix, HBO) akkori húzócímei képviseltek.
De hiába a szépséghibák, ezektől a negatívumoktól én egy idő után eltudtam tekinteni, hiszen ha lehámoztam az összképről a készítők kisebb-nagyobb füllentéseit (szikár hangulat, western-elemek), akkor egy teljesen korrekt Star Wars-sztorival találtam szembe magam, ami kifejezetten jól esett a korábbi csalódások után.
Ezt a színvonalat aztán a második évad is tudta hozni, ami 2020-ban érkezett, a Skywalker korát követően, a járványhelyzet kellős közepén.
A történet itt annyiban változott, hogy a címszereplő fejvadászunk a különböző kalandozások mellé kitűzte célnak azt, hogy felkeresi a mellé szegődött lelenc "otthonát" és így hamar képbe kerültek a Jedik is.
Filoni és Favreau ugyan itt sem vitték túlzásba a forgatókönyv csavargatását, viszont egyszerű kis történetük itt is működött, ahogy a legtöbb "heti kaland" is. A negatívumok tárháza annyival nőtt, hogy a készítők itt már elég átlátszóan próbálták építeni az univerzumot, azaz a későbbi filmeknek/sorozatoknak ágyaztak meg úgy, hogy az azokhoz köthető karaktereket és szálakat nem igazán fűzték össze a sorozat narratívájával. Ezek elég látványosan ki is lógtak A Mandalóri fő csapásirányából, viszont egy-két kivételtől eltekintve (Boba Fett!) azért szórakoztató mellékzöngéket sikerült rájuk építeni.
És ahogy az első szezon esetében, úgy itt is sikerült szépen lekerekíteni a finálét. Igaz, itt nekem a csúcsra tekert nosztalgia-érzés már inkább volt zavaró, mintsem léleksimogató, azt el kell ismernem, hogy Din és Bébi Yoda (akinek Grogu a becses neve) utolsó jelenete, majd a kétségek között hagyó lezárás nagyon jól működött és ezek miatt kíváncsian vártam a folytatást.
A 3. évad előtt azonban kaptunk egy Boba Fett történetet 6 részben, ami igazából szót sem érdemelne, annyira gyengére sikeredett. De akkor miért is említem meg? Azért, mert a második évad lezárását ebben a melléksorozatban elképesztően lusta és ötlettelen módon rögtön fel is oldották a készítők!
Nem azzal van tehát a probléma, hogy a Boba Fett könyve röhejesre sikeredett, hanem azzal, hogy egy másik széria kulcsfontosságú elemét ott bontották ki.
Tehát akiket nem érdekelt Fett önálló kalandja, viszont előszeretettel követték Din és Grogu történetét, simán lemaradhattak arról a két epizódról, melyben tovább szőtték az ő szálukat. Ezt a döntést igazából a mai napig nem értem, hiszen egy olyan erős momentumról van szó, amire simán rá lehetett volna építeni A Mandalóri 3. szezonját, ehelyett egy mellékzöngében az egész konfliktust lerendezték közel 1 órában!
És így érkezünk el végre a harmadik évadhoz, aminek hibáin már sajnos nem tudtam szemet hunyni.
Din és Grogu ismét együtt kalandoznak, mintha mi sem történt volna és már rögtön az első részben olyan eseményekbe folynak bele, melyek akár külön-külön is megértek volna egy évadot: Din megtudja, a leigázottnak hitt Mandalór bolygó felszíne alatt még megtalálhatóak az egykori szent helyek, így van esély arra, hogy megváltást nyerjen és visszakerüljön a törzséhez. Aztán megjelenik a mandalóriak egykori vezetője, Bo-Katan is, akinek elég haragos a viszonya főszereplőnkkel, hiszen ő volt az, aki elhappolta előle a Sötét Kardot. És ha ez még nem lenne elég, a háttérben felsejlik a birodalom is, akik ismét gonosz terveket szövögetnek.
Ahogy már említettem, az első két évad esetében is többször előfordult az, hogy elvesztette a fókuszt a cselekmény és a fő irányról különböző mellékküldetésekbe sodródott a sztori, de ott még ezek a kitérők is egész jól tudtak funkcionálni, hiszen rendkívül egyszerű alapokra lett helyezve a történet. Hőseinknek el kellett jutniuk A-pontból B-be és ennyi.
Jelen esetünkben azonban terítéken van a főszereplő megváltása, a Mandalór törzsek újraegyesítése, a Sötét Kard fontossága és a Mandalór bolygó visszafoglalása. Azért ezek jóval falsúlyosabb témák, mint az, hogy Bébi Yodának új otthont kell találni.
Ebbe a nagyobb léptékű sztoriba aztán látványosan bele is tört Filoni és Favreau bicskája és az évadban sikerült összehozniuk egy rendkívül csapongó, lényeges dolgokat nagyon gyorsan és erőltetetten lezavaró forgatókönyv-masszát.
Nem akarok túlzásokba esni, de amit A Mandalóri 3. szezonja felmutat írás terén, az bizony a szakma legallja. Pedig voltak itt érdekes, mi több, eredeti ötletek, de ezek csak koncepció szintjén működtek, igazából ki se lettek fejtve. Egy ész nélküli káosz az egész, ami a legrosszabb pillanatokban lassít le és a legjelentéktelenebb karakterekkel és mellékszálakkal pazarolja az időt, hogy aztán a lényeges elemeket egy szusszal elintézze.
Persze, a látvány itt is remek, ahogy az akciók is hozzák azt a szintet, amit az ember elvár egy nagy költségvetésű SW-kalandtól. Sőt, technikailag igazából minden kifogástalan, kezdve az operatőri munkától a vágáson át a zenei aláfestésig. Igaz, vannak olyan epizódok, melyeken érződik, hogy a rendezés nem volt annyira biztos kezekben (a 4. és a 6. például), viszont a háttérben dolgozó stábtagok profizmusa és a szériába ölt súlyos milliók azért még akkor is képviseltetik magukat, amikor egy-egy jelenet kissé csapongónak vagy éppen esetlennek érződne.
Habozás nélkül ki tudom jelenteni, hogy a 3. évad minőségi lejtmenete egy az egyben a gyenge írói munkához vezethető vissza. Itt minden probléma abból adódik, hogy Filoni és Favreau összecsapták a sztorit. Ez a kritikán aluli teljesítmény egyaránt végigvonul a fő történetszálon és a különböző melléksztorikon is, melyek között néha még óriási logikai buktatók is beékelődtek.
És itt most nem az alapvető SW-hibákra kell gondolni, hanem olyan összefüggésekre, melyek szerves részét képzik a cselekmény világának. Csak hogy egy példát említsek: Din törzse egy sivatagos bolygón tevékenykedik, ahol elég veszélyes vadállatok garázdálkodnak. Azt gondolhatnánk, ezek a képzett harcosok szemrebbenés nélkül elintézik ezeket a szörnyeket, de nem! Már az első részben rájuk támad egy hatalmas fenevad, amit csak Din közbenjárásával tudnak ártalmatlanítani, majd a későbbiekben megint lezajlik egy hasonló eset, ahol kimondásra is kerül, rendszeresen rájuk járnak ezek a teremtmények és számtalan törzstagot eltettek már láb alól. Kérdem én, ezek után a törzs miért nem keresett egy biztonságosabb helyet?
A válasz egyszerű: az írók lusták voltak. Ja, és a törzs alapból nem rendelkezik űrhajókkal. De akkor hogy kerültek a bolygóra? Stoppoltak? Igazából mindegy, a hangsúly azon van, hogy a 3. évad tele van ilyen átgondolatlan megoldásokkal, melyek alapvetően nem csak a gyenge sztori szövetét sértik fel, de a karakterekre is rossz hatással vannak.
És itt megint vissza kell tekintenem az első két évadra, ahol szintén nem kaptunk különösebben komplex figurákat, de egyszerűségük ellenére mégis lehetett szimpatizálni velük. Leginkább azért, mert az egy-két mondattal leírható szereplők kaptak maguk mögé annyi motivációt, hogy azzal a néző már tudjon kezdeni valamit és úton útfélen a sztori is törekedett arra, hogy a fontosabb karaktereket érdekes döntések elé helyezze.
Ehhez képest a 3. évad semmit nem kezd a szereplőkkel! Ide-oda sodródnak az összeizzadt sztoriban, a hátterükből minden érdekes mozzanat ki lett lúgozva és igazából már laza akcióhősökként sem tudnak funkcionálni, köszönhetően a fentebb már említett logikai baklövéseknek.
Ezen negatívumok összessége azt eredményezi, hogy az új szezon igazából egy se füle-se farka összevisszaság, ami a rendelkezésre álló 8 epizódban sorra dobja be a különböző ötleteteket, de ezekből semmit nem képes érdemben kibontani. Mandalór visszafoglalása nincs tudatosan felépítve, ennek köszönhetően két akciódús, de rendkívül súlytalan részben lezavarják az egész ütközetet. Din megváltása szintén el lett kapkodva (a későbbiekben ez nem is jut fontos szerephez), a Sötét Kard körüli huzavona is pikk-pakk feloldásra kerül, a mandalóri törzsek egyesítése pedig annyira gyorsan lett prezentálva, hogy aki kb. kettőt pislog, már le is marad a történésekről.
Emlékszem, az első két évadot követően nagyon sok rajongó úgy hivatkozott a Filoni-Favreau párosra, mint a Star Wars megmentőire. Szerintem ez óriási túlzás volt, de azt el kell ismerni, hogy a kezdetekben tényleg sikerült a két fickónak összehoznia egy szórakoztató SW matinét.
Ehhez képest a 3. évad olyan, mintha ezt az egész projektet már a hátuk közepére se kívánták volna. Ész nélkül varták el a fontosabb szálakat és mindenfajta logikát nélkülözve rugdosták végig a cselekményt a célvonalig.
Őszintén nem tudom, mi okozhatta ezt a súlyos minőségromlást. A lelkesedés hiánya, esetleg a rendkívül gyors gyártási folyamat?
Nem tudhatjuk biztosan, mindenesetre szomorú az, hogy egy közel sem hibátlan, de mégis, a maga módján jól működő, hangulatos és ötletes SW-kalandot ilyen pocsék formában vittek tovább.
A 3. évad bizony rosszul sikerült. Vannak látványos, akciódús pillanatai, helyenként a humor is működik benne, sőt, még izgalmas és elgondolkodtató ötleteket is tartalmaz, de az egész olyan vérszegény és lusta megvalósítást kapott, hogy azt már nem lehet elintézni annyival, hogy "ez csak egy ártatlan matiné, kapcsold ki az agyad és szórakozz".
Nem, az első és a második évad volt olyan, ahol a hibák fölött még szemet lehetett hunyni, hiszen az összképet tekintve azért még a mellékszálak is beleilleszkedtek a fő sodorba, a papírmasé karakterek kaptak annyi hátteret, hogy lehessen hozzájuk kapcsolódni és még vizuálisan is sikerült kreatív megoldásokkal előrukkolni.
Csak reménykedni tudok abban, hogy a következő felvonásban (a 4. évad már bejelentésre került) Filoni és Favreau ennél azért jobban megerőltetik magukat és vissza tudják hozni azt a minőséget, amit a kezdetekben képviselt a széria.
Ez a harmadik évad sajnos azt a rendkívül alacsony színvonalat lőtte be, mint a korábbi Boba Fett könyve és az Obi-Wan Kenobi. Hosszútávon nem lesz ez jó.
(Az értékelésnél figyelembe vettem mindhárom évadot!)
Streamingstar: 6 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése