Szeretjük az indie játékokat. Míg az AAA minőséget "biztosító" piac gyakorta okoz csalódást a nagy hűhóval beharangozott és óriási ígéretekkel kecsegtető, de tartalmilag végül elmaradó marketing fogásaikkal, addig az indie játékok szerelmesei egy dologban biztosak lehetnek: a készítőket elsősorban az hajtja, hogy a termékük szórakoztató legyen. A hatalmas büdzsé hiányában muszáj olyan munkát kiadniuk a kezeik közül, ami a stílusával, játékélményével fogja meg az embereket a csillogó külcsin helyett. És mivel ismerik a saját korlátjaikat, ezért nem is lőnek túl messzire, megmaradnak jámbor keretek között, maximálisan kihasználva azokat a lehetőségeket, amikhez hozzáférnek. Ráadásul a legtöbb indie játék páratlan ötletekkel is előrukkol, ezzel is változatossá és izgalmassá téve a köztük való böngészést, és a velük eltöltött időt. De persze árnyoldala is van a dolognak, az indie játékok vagy a kreatív eszközök hiánya, vagy a csapat tapasztalatlansága miatt gyakorta eshet bele olyan hiányosságokba, melyek miatt elbűvölő, de végérvényesen középszerű terméket kapunk tőlük kipróbálásra. Hasonló helyzetben van a mostani játékunk, az Adore, ami elsőre magával ragadó, később viszont nehezen szerethető.
Lényecskék istene
A történet szerint a világot Draknar, minden bestia és állat istene védelmezte, és végtelen bölcsességében béke és harmónia uralkodott a vadon lényei és az emberek között. Ám egy nap Draknar testvére, a becsvágyó Ixer letaszította őt a trónjáról, és átvette a helyét. Sötét szándékában és gonoszságában egy átok vetett gyökeret a világban és a teremtmények szívében, gonosz mágiát, és megvadult szörnyeket eresztve szabadjára. Egy fiatal fiú, Lukha egy nap ráeszmél, hogy a lelkében talált menedéket Draknar, és hatalma egy részét Lukhára ruházva arra kéri, hogy segítsen visszaállítani a rendet, a békét, megállítva Ixart és kártékony uralmát.
A történet nagyon érdekesnek indul, hangulata pont egy ilyen jellegű indie játéktól elvárt minőségben valósul meg, a narratíva pedig a sztori karakterei közti párbeszédekben olvasható. Szinkronra sajnos nem futotta, így marad az írott szöveg pörgetése. Hamar megismerjük a közeli falu lakosait, akik készek nekünk segíteni a küldetésünkben, feltéve ha persze nekik is segítünk közben az ügyes-bajos dolgaikban. A falu olyan, mint egy központ amit a küldetések között látogatva fedezünk fel, és előnyt kovácsolunk az erőforrásaiból. Itt tudunk vásárolni, főzni, barkácsolni, rendezni a készleteinket, és gondozni az állatkáinkat.
Mert az Adore központi témája és a játékmenet legfőbb eleme az állatok gyűjtögetése és használata. Gyakorlatilag ebben az akció RPG-ben a csatában szolgáló képességeink a megszelídített állataink képében testesülnek meg. Összesen 39 különböző állatkát fedezhetünk fel és kaphatunk el, és egy küldetés alatt egyszerre 4-et vihetünk magunkkal. A lények elég diverz képesség tárat biztosítanak, egyes képességek jól passzolnak, de a támadások típusai is fontos részét képezik a sikeres harcoknak. Van állatka ami előre ugrik és sebez, van amelyik területen gyógyít, van amelyik pajzsot emel elénk, vagy távolról lövöldözik. A hatékony csapat összeállítását befolyásolja nyilván a saját ízlésünk is, de az ellenfeleink páncélzatának gyengeségét kell elsősorban figyelembe venni, és a célpontok védelmének áttörésére legalkalmasabb lényeket kell magunkkal vinnünk. Ez rengeteg lehetőséget ad tervezésre, taktikázásra, stratégiák kiépítésére és látványos megvalósítására, egyfajta komplexitást és mélységet adva a harcrendszernek.
Természetesen az elkapott szörnyecskéket gondoznunk is kell, valamint fejlesztenünk. A lények erősítésén felül Lukha különleges erővel felruházott tárgyakat vehet magához, aktiválható artifaktokat, vagy passzív buffokat biztosító rúnákat. Ezeket tapasztalati pontokért oldjuk fel Drakar szentélyénél, valamint alapanyagok segítségével hozunk létre újabb és újabb fejlesztéseket és erősítőket. Nem is beszélve a főzésről, mely segítségével a csaták közben juthatunk hozzá gyógyításhoz, státusz leszedéshez, vagy akár extra erőhöz is. Minden küldetés előtt érdemes ezeket a készleteinket alaposan átgondolva betárazni és rendezni.
A harcok viszonylag apró pálya szegmenseken folynak, melyek össze vannak kötve, általában 3-4 szegmensből áll egy kezdő pálya, és egyre bonyolultabbá válnak ahogy tovább haladunk a sztoriban. A szegmenseken legyőzendő ellenségek, vagy begyűjtendő tárgyak várnak minket, ritka esetekben valami komplexebb, puzzle szerű feladat is az utunkba állhat. A pályák random generált jellegüknél fogva mindig változnak, mindegy mennyiszer ismételjük meg őket, ám stílusukat tekintve habár elsőre látványosak a helyszínek, a külső jellemzőik egyhangúan ismétlődnek.
Szőrcsomó
És ez sajnos igaz a játék összes többi részére is. Az Adore nagyon izgalmasan indít, a tutorial kicsit nyögve nyelős, de legalább rövid, és az első pár küldetés is fenntartja az érdeklődést, elvégre gyorsan jutunk hozzá az első állatkáinkhoz, gyorsan felfejlesztjük őket, és közben a történet is halad előre. Ám egy ponton a fejlesztések szörnyen drágává válnak, míg az új küldetések egyre kevesebb jutalmat tartogatnak. Ez miatt egy hosszas és kevésbé izgalmas farmolásba kényszerül bele a játékos, ami ráadásul monoton módon ismétlődő teendők sorozatát jelenti, mely hamar unalmassá és egyhangúvá válik. A játék pontosan megmondja, mit hol és mennyit tudunk egy küldetésen zsákmányolni, épp csak ezek grinde-olása repetitívvé, és ezáltal érdektelenné teszi azt, amit csinálunk. Ráadásul ha elbukunk egy pályán, minden addig összegyűjtött cuccunkat elveszítjük.
Ha ez nem lenne eléggé frusztráló, a megjelenő felvehető tárgyak gyakran esnek be elérhetetlen helyekre, textúrák vagy modellek alá, megakadályozva a beszerzésüket. Tekintve, hogy eleve kevés jutalmat kapunk az erőfeszítésekért, a halál esetén nagy a veszteségünk, ez a fajta hiba csak sokszorosára növeli a frusztrációt. De nem csak ez az egyetlen hiba a játékkal. A szörnyek borzasztó statikus működése miatt a harcok egy idő után akadoznak, a támadásaik után visszavonuló lények, illetve a stamina pontjaink visszatöltődése miatt vontatottá váló csata miatt az akció egy ideig szórakoztató, aztán már csak akadályozó tényezőnek érződik. Szó se róla, a harc tud pörögni, és gyakorta élvezetes pillanatokat kölcsönöz, épp csak nincs annyira letisztult és dinamikus, mint ami hosszú távon az eszetlen farmolás közben javíthatna a játék repetitív jellegén.
Az Adore elsősorban Nintendo Switchre készült, így látványában és technikai korlátaiban hasonló minőségi szinten van, és marad. Míg a látványvilág alapjáraton látványosnak mondható, addig a környezet és a karakterek kidolgozottsága PC-n például kopottasnak hat. A színes világ persze kárpótol, és az átvezető jelenetek is klasszak, tehát pontot ezért nem vennénk el a játéktól. Hasonló a véleményünk az Adore kellemes, de nem feltétlen emlékezetes zeneszámairól is.
Ajánló
Mindent egybevetve az Adore egy bájos játék, a szörny gyűjtögetős játékok körében kiugróan összetett rendszerrel, ami kényelmesen komplex, és tele van fantáziával. A kivitelezés viszont hamar kifullad, a játék repetitív monotonitásba fullad, ami a rosszul kiegyensúlyozott nyersanyagok és fejlesztések miatt kialakuló hosszan tartó farmolások miatt történhet meg. Technikailag is van pár hiányosság, a néhol kopottas látvány, a bugok, és az átlagosnak mondható egyéb elemek miatt az Adore nem tűnik ki a tömegből, csak beleolvad. A hasonló játékok szerelmeseinek érdemes kipróbálnia, akit nem zavar az ismétlődő farm, az is találhat benne szórakozást.
Streamingstar: 6 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése