V for Vendetta – 20 év után is zsarnokság van (Kritika)

Orwelltől Moore-ig

"Remember, remember the 5th of November"

Már 20 éve mondjuk ezt a sort és ennyi év távlatából még érdekesebb visszatekinteni James McTeigue rendezésében megjelent V for Vendettára.

Orwell 1984 című regénye egy megkerülhetetlen sarokpont lett a kultúrában, ha diktatórikus rendszerek és disztópikus jövőállamok bemutatásáról van szó. Elég csak a gondolatrendőségre gondolni (vagy nem), a 101-es szobára vagy akár a mindenki által jól ismert 2 + 2 = 5-re. A szerző nem hiába egy figyelmeztetésként írta meg a regényét 1949-ben, hogy ha a világ elfogadja a diktatórikus rendszereket (mint az akkori sztálinizmust) az nem vezet hosszú távon semmi jóra az emberek számára. Emiatt is érdekes számomra, hogy a regény után 33 évvel később 1982-ben Alan Moore (írta) és David Lloyd (rajzolta) által megjelenik egy modernebb verziója ennek az angliai disztópikus diktatórikus világnak. A V for Vendetta képregény 82-89-ig futott a DC Vertigo égisze alatt és ma már kultklasszikusnak számít az olvasók között. Így nem csoda, hogy idővel jött is egy adaptáció, ami meg is jelent 2005-ben. A film még amiatt is különleges, hogy a képregényben nincs konkrét dátuma annak, hogy mikor játszódnak az események, így alapvetően a 80-as évek második felére tehetik az olvasók, hisz a mű akkor jelent meg. A film ezzel ellentétben 2020 második felében játszódik, ez számomra megfűszerezi az élményt.

A Rendszer, amiben élünk

Erő az egység által, egység a hit által", ez a jelmondata a film világának, amiben minden embert lehallgatnak, úgynevezett begyűjtők járják az utcákat (akik egyenlőek a titkos rendőrséggel), csak adott műsorokat nézhetnek a polgárok, nem lehet kimenni éjjel és illegális bármi, ami a rendszernek nem felel meg (művészet, más rasszú emberek, más kultúra, más szexualitás elfogadása). Ebben a világban él a 16 éves Evey Hammond (Natalie Portman), aki az egyik este rosszkor van rossz helyen és begyűjtőkkel fut össze akkor, amikor már nem szabad az embereknek kimenni. Meg is akarják először erőszakolni, aztán meg eltenni láb alól, de szerencséjére megjelenik V (Hugo Weaving), aki megmenti a lányt. És kínál neki egy másik utat, bár nem csak neki, hanem egész Londonnak: egy év múlva, november 5-én minden ember álljon fel a parlament kapuja előtt. Azt ígéri, a rendszert elfogja tüntetni és az ember újra szabad lehet és az aki és nem kell többé zsarnokságban élni.

"Hol a zsarnokság van,

ott zsarnokság van,

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,

nemcsak az éjszakában

kiáltó őr szavában,

ott zsarnokság van..."

(Részlet, Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

Szintézis

Tézis, Antitézis és Szintézis. Világunk és egyben életünk alapjainak is nevezhetőek, mert egy hatásnak (szeretnél egy autót) lesz egy ellenhatása (nincs pénzed az autóra) és ennek a kettőnek egy utóhatása (ellopod az autót vagy félre raksz pénzt, hogy később megvedd az autót). V a terrorcselekményeit és bosszúhadjáratát ezzel magyarázza, hogy a rendszer hozta létre őt és akárki más is lehetne a helyében, ő csak egy eszköz, semmi más. Evey ezzel nem ért egyet és elítéli a vérbosszút. Pedig idővel rájövünk, hogy ő is a rendszer áldozata, ha a múltját nézi az ember és azt, ahogy egyre jobban V-hez kapcsolódik. Erre Evey is rájön és egyre mélyebre és mélyebre megy egészen addig, míg fel nem szabadul teljesen, mikor már felültud emelkedni a körülötte lévő rendszeren, mert V ezt akarja az emberektől. Emiatt mondja, hogy akárki lehetne ő. Az ember ne fogadja el az elnyomó hatalmakat ezzel kiherélve a saját létét és szabadságát, kiszolgálva testét és lelkét egy olyan rendszernek, ami bármikor és bárhol leradírozhat örökre. Ha az elnyomó hatalom a tézis és egy ellene lévő erő az emberek lelkében az antitézis, akkor mi lesz a szintézis? Hagyjuk, hogy az elnyomó hatalomtól továbbra is féljenek az emberek vagy megmutatjuk a hatalomnak, hogy nem félünk tőle?

Jegyezd vele az égre

Örök tanúságúl:

Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!

(Részlet Petőfi Sándor: Föltámadt a tenger...)

Eszem, ami nem hal meg

A történet innentől kezdve masszív SPOILERES tartalom. Így, ha még nem láttad a filmet és nem szeretnéd magadnak elrontani a film élményét, akkor menj tovább az Összefoglalóra.

V ugye azt mondja, ő a rendszer terméke. Azt a folyamatot, amit neki át kellett élnie, Evey-vel is végig csinálja, hogy megérthesse, milyen a valódi szabadság, küzdelem, az a pont, amikor már csak a hitét tartja meg az ember. A hitet abban, hogy ember marad, a hitet egy jobb jövőben. Ez amiatt fontos, mert V egy eszmében hisz, ez az ő hite és egyben végső célja. Ami pontosan ugyan az, mint 1600-as években élt Guy Fawkes-nak: felrobbantani a parlamentet, ezzel anarchiát hozva maga után és egy új (jobb) rendszert. A gond az, hogy hiába jár sikerrel V, se ő, se senki nem tudja, hogy az utánuk jövő rendszer mennyivel lesz jobb. Mert igaz, a változás ott van a levegőben, mint az alagút végi fény. Csak mi van, ha ez nem jön el soha?

Mert itt két alaptézis is felmerül: tudunk-e egyáltalán tanulni bármit is a múlt hibáiból? Ha a mai napig ott tartunk, melyik kisebbséget okoljuk valami háború, gazdasági válság vagy természeti katasztrófa miatt a világban? Bármit is tudunk tanulni, hogy nem a megértésre, párbeszédre, törődésre építsük az új nemzedéket, hanem arra kik azok, akiket lehet utálni, gyűlölni és nem olyanok, mint mi? Bármit is tudunk tanulni, ha csak száraz, deformált, eltorzult könyvekből akarjuk megérteni a világot ahelyett, hogy mi magunk beszélnénk és ismernénk meg az embereket és a kultúrát?

A másik, hogy bármit is tudunk tanulni, ha a cél szentesíti az eszközt? Mert V a vendettát, a vérbosszút választotta eszközéül, hogy az embereket felszabadítsa az elnyomó rendszer alól. Viszont a vér vért szült, ahogy az erőszak erőszakot. Ha ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mint a rendszer ami ellen fellépünk, mivel vagyunk jobbak és többek? Mert azt mondjuk mások vagyunk? Hisz ők is ezt mondták és az utánunk jövők is ezt fogják.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él,

(Részlet Karinthy Frigyes: Előszó)

Összefoglaló

A V for Vendetta egy kiváló alkotás, főleg, ha azt is beleszámítom, hogy 20 évvel a megjelenése után is mennyire aktuális és valahol örökérvényű kérdéseket, eszmefuttatásokat tesz fel a film. Egy kritikus hang, ami arra sarkal minket, hogy ne hódoljunk be vakon mindennek, hisz mi mind a rendszer termékei vagyunk. A film megtekintése után pedig a legnagyobb kérdés, hogy az elnyomó hatalom csatornáját kapcsoljam be a tévében vagy elkezdjek gondolkodni, ki is vagyok, mi is vagyunk mi, emberek a hatalommal szemben?