Dev Patel, az új akcióikon?
Az indiai származású színész számára abszolút szerelemprojekt volt a Majomember, amiben nem csak a főszereplő megformálásáért felelt, de a rendezői feladatokat is magára vállalta. Sőt, még a forgatókönyv megírásában is részt vett.
Patel akciófilmes debütálása első blikkre egy szimpla John Wick- koppintásnak tűnhet, de senkit ne csapjanak be az előzetesek. A Majomember egy igazán ambiciózus próbálkozás, ami bizonyos motívumokban és megoldásokban ugyan megidézi a Rémkirály kalandjait, de összességében egy teljesen más alapokra helyezett csihi-puhi.
A történet főhőse egy illegális bunyókban edződött srác (a karakternek nincs konkrét neve), aki bosszúra szomjazik, hiszen gyerekkorában brutálisan meggyilkolták az édesanyját. Az elkövetők a korrupt politikai elit tagjai közé tartoznak, így nem könnyű hozzájuk férkőzni. Hősünk azonban aprólékosan kitervelte kereszteshadjáratát, melynek során egyszerre talál új barátokra és ellenségekre is.
A sztori kiindulási pontja nem sok eredetiséget tartalmaz, a műfaj legalapvetőbb kliséiből lett összeillesztve. A kivitelezés azonban képes egyedi ízeket hozzáadni a már jól ismert megoldásokhoz.
Ahogy fentebb már említettem, a Majomember dagad az ambícióktól, minden egyes pillanatán érződik, hogy Patel nem vette félvállról az alkotói munkát. A probléma az, hogy a rendkívül egyszerű történetbe a kelleténél talán több téma lett belesűrítve.
Első körben kapunk egy jól körülhatárolható bosszúhadjáratot, aminek sikerült korrekt hátteret is adni. Ez a szál a cselekmény folyamán aztán szép lassan átformálódik egy rendszerkritikába, ahol a korrupt, egyben velejéig romlott politikusok/vezetők kapják meg azt, ami jár nekik.
Igazából már itt behúzhatta volna a féket Patel, de nem, a játékidő folyamán a főhős még egy spirituális önismereti utazásra is befizet, melynek során felbukkan egy elnyomott embercsoport is.
A Majomember ezáltal nem egy letisztult akcióorgia, hanem egy kissé túlzsúfolt bosszúhadjárat, ami az idő előrehaladtával egyre több és több mellékszálat próbál meg integrálni a fő cselekményszálba.
Egy rutinos rendező talán egyben tudta volna tartani ezt a szerteágazó történetet, Patel azonban többször is elkalandozik és jó arányérzék hiányában bizonyos helyeken túl sok teret ad ezeknek a leágazásoknak.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy az ütős felütést követően eléggé leül a tempó, a film középső részét sikerült a kelleténél jobban elnyújtani. Akik ismerik a műfajt, tudják, hogy mindig van egy pont, ahol az aktuális akcióhősnek új erőre kell kapnia és muszáj kissé jobban átgondolnia a tervét.
Ezen a kötelező epizódon azonban Patel túl sokáig elidőzik, ezzel valamelyest kibillen az addig profi módon felépített történet.
A helyzeten az se segít sokat, hogy bizonyos megoldások a kelleténél többször kerülnek alkalmazásra, így a Majomember helyenként igencsak önismétlőnek érződik.
A fentebbi sorok alapján azt gondolhatnánk, hogy Patel elszúrta a rendezői debütálását és egy terjengős, ide-oda csapongó fércművet tett le az asztalra. Szerencsére erről szó sincs!
A film erőszakos akcióorgiaként remekül működik és hiába a néhol kissé esetlen rendezés, a technikai megvalósítás bizony dicséretre méltó. Azt mindenképp érdemes kihangsúlyozni, hogy a Majomember rengeteg viszontagságon ment keresztül, mire eljutott a vásznakig. Patel és csapata a műfajhoz képest alacsony költségvetésből dolgozott, amit aztán kreatív módon kellett beosztani, hiszen a forgatást többször is megzavarta a járványhelyzet. Utolsó pillanatokban kellett új helyszíneket találni, megváltoztatni bizonyos koreográfiákat és ha ez még nem lett volna elég, a brutális csetepaték során többször is megsérültek a kamerák, melyeket a stáb pénz hiányában néha szimpla telefonokkal pótolt.
Ehhez képest a Majomember látványvilága több, mint pazar. Még a legegyszerűbb jelenetek során is elképesztően kreatívak a beállítások, a vágás jó ritmust diktál, a közelharcok pedig kellően dinamikusak és ötletesek. Negatívumként egyedül azt tudnám felhozni, hogy helyenként már-már túl gyorsak a kameramozgások, így a játékidő második felére vizuálisan már kissé megterhelővé válhatnak a különböző csörték. Félreértés ne essen, nincs vacak módon összecsapva a koreográfia, szimplán a pénzhiány elrejtése lehetett a cél az intenzív operatőri munkával, ami még így is ötletes módon próbálja leplezni a büdzsé alacsonyságát.
Jed Kurzel zenei aláfestését sem érheti panasz, tételei remekül kiegészítik a látottakat.
Dev Patel rendezői munkája ugyan helyenként megbicsaklik, de színészként sikerült tökéletesen helytállnia. Nyilván, nem egy szűkszavú igazságosztó megformálásáért fogja díjazni az akadémia, de a Majomember figurájából kihozza a maximumot. Sőt, fizikailag rendkívül megterhelő lehetett számára a szerep (több csontja is eltört a forgatáson), ehhez képest profi akcióhősként az összes nagy bunyóban kiválóan teljesített.
Mindent összevetve, mindenképp egy érdekes próbálkozásról beszélhetünk a Majomember kapcsán, ami ugyan nem lett tökéletesre csiszolva, de pont esetlenségei miatt vállhat igazán emlékezetessé. Egy steril, könnyen unalomba fulladó sablonkupac helyett kaptunk egy egyedi stílussal operáló, kissé terjengős és szerteágazó, mégis nagyon szórakoztató, véres és akciódús őrületet.
Nem ez lesz a műfaj új ékköve, sőt, a végeredmény sokakat megoszthat majd, de akik egy igazán zabolázatlan zsánerdarabra kíváncsiak, mindenképp tegyenek egy próbát Patel rendezői debütálásával.
(A Majomember április 4-től a mozik műsorán!)
Streamingstar: 7 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése