Fekete táska (2025) - Kritika

 Steven Soderbergh korunk egyik legsokoldalúbb rendezője, akinek a pályája a '90-es években indult el még kisebb, független alkotásokkal. Miután felfigyelt tehetségére az álomgyár, sorra tudta megnyerni a legnagyobb sztárokat soron következő munkáihoz, melyek mögé már nagy stúdiók is beálltak. 

Soderbergh azonban sose vált igazán fősodorbeli iparossá, még a széles közönséget megcélzó, könnyen behatárolható zsánerfilmjei is magán viselték azt az egyedi alkotói kézjegyet, mely a korábbi alkotásaiban is jelen volt. 

A rendező idén (2025-ben) már a horror műfajba is belekóstolt (Jelenlét), legújabb darabjával pedig a klasszikus kémthrillereket idézi meg. Ez a Fekete táska!



A történet főszereplője egy házaspár (George és Kathryn), akik mindketten egy brit hírszerző ügynökségnél dolgoznak. Hőseink magánéletét eddig még nem különösebben befolyásolta a munkájuk, viszont George új megbízatása könnyen veszélybe sodorhatja a házasságot. A cégbe ugyanis beférkőzött egy tégla, akit minél hamarabb fel kell kutatni, a gyanúsítottak listáján viszont szerepel Kathryn neve is.

Ez lenne a Fekete táska kiindulási pontja, ami egy igazi régivágású, karakter és történet központú krimi-thriller.

Soderbergh teljes mértékben mellőzi a féktelen akciókat és a mindent leuraló látványelemeket és David Koepp egyszerű, de annál működőképesebb forgatókönyvét végig a realitás talaján (vagy legalábbis ahhoz közel) tartja.

Már a nyitány szépen megalapozza azt, hogy mire számíthatunk az elkövetkező 90 percben: frappáns párbeszédekre, kiváló alakításokra és kellően feszült szituációkra.

A játékidő elején szépen felsorakoznak a főszereplő figurák és egy kellően izgalmas, egyben vicces jelenet során nem csak az ő jellemüket, de az alapkonfliktust is hatásos módon vezeti fel a film. 


A későbbiekben aztán elkezdődik a műfajra jellemző kavarás, szép lassan mindenki gyanússá válik, miközben a különböző történetszálak is egyre kuszább irányokba szövődnek. A finálé azonban szépen kikerekíti a motivációkat, megmagyarázza a zavarosabb mellékágakat és még hatásos fordulatokkal is szolgál.

Már ez alapján érezhető, hogy a Fekete táska nem újítja meg a zsánert, viszont teljes mértékben eleget tesz a vállalásainak. A főszereplő karakterek egytől egyig érdekesek, mi több, szórakoztatóak, az őket életre keltő színészek pedig szintén hozzák azt a minőséget, amit elvárhatunk tőlük. Sőt, Michael Fassbender és Cate Blanchett talán még többet is. Előbbi remekel a szűkszavú, hideg, minden hazugságon átlátó férj (George) szerepében, míg utóbbi játszi könnyedséggel merül el a kissé titokzatos feleség (Kathryn) figurájában. 

Technikailag sem érheti panasz a filmet, hiszen az operatőri munka rendkívül precíz, David Holmes hangulatos zenei aláfestése pedig szépen aládolgozik az igényes képeknek. 


Számomra egyetlen dolog volt zavaró a végeredményben, ez pedig maga Soderbergh stílusa. Az igazat megvallva, sose tudtam igazán közel kerülni a rendező munkáihoz, hiszen a rá jellemző távolságtartó és a kissé steril szerzői eszköztár mindig meggátolta azt, hogy kellő hatást gyakoroljanak rám a munkái.

Ez a Fekete táska esetében is így van. Hiába van itt szó egy igényes, a műfaj keretein belül remekül működő alkotásról, nem tudtam olyan szinten elmélyülni a cselekményben, hogy a végeredmény hosszútávon is emlékezetes maradjon számomra. 

De ez senkit ne riasszon el, sőt! Alapból meg kell becsülni az ilyen visszafogott mozifilmeket, hiszen a Fekete táskához hasonló alkotások manapság leginkább csak a különböző streaming-felületeken kapnak helyet. Ezen kívül pedig egy abszolút korrekt, lassú, de a figyelmet végig fenttartó kémthrillerről van itt szó, amiben a műfaj és Soderbergh rajongói biztos nem fognak csalódni! 


(A Fekete táska április 3-tól a haza mozik műsorán!)

Streamingstar: 6 stars



0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés