Képzeld el, hogy egy neonfényes, végtelenül pulzáló digitális univerzumban élsz, ahol minden vonás éles, minden szín vibrál, és a valóság határai úgy olvadnak el, mint egy glitch egy régi videojátékban. Most pedig képzeld el, hogy ebből a világból kilépsz – nem csak egy lépést teszel, hanem átléped a határt, és egy hús-vér, kaotikus, emberi valóságba érkezel. Ez az a pillanat, amit a Tron: Ares ígér nekünk, és Jared Leto, ez a modern kori kaméleon, az, aki az útitársunk lesz ebben a lélegzetelállító kalandban. A Disney legújabb dobása, a Tron: Ares előzetese nemrégiben robbant be a köztudatba, alig két nappal azután, hogy a CinemaConon először villantottak meg belőle egy ízelítőt. És már most érezni lehet: ez nem csupán egy film, hanem egy élmény, ami újraértelmezi, mit jelent a digitális és az emberi világ ütközése.
Az egész történet ott kezdődik, ahol a Tron-univerzum mindig is a legerősebb volt: a határok feszegetésében. Az 1982-es eredeti Tron egy korszakalkotó álom volt, egy olyan jövő víziója, ahol a számítógépek nem csak eszközök, hanem kapuk egy másik dimenzióba. Aztán jött a 2010-es Tron: Örökség, ami továbbvitte ezt az örökséget, és most, 2025-ben, itt állunk a Tron: Ares küszöbén, ahol Jared Leto egy olyan karaktert kelt életre, aki nem kevesebbet vállal, mint hogy áttörje a falat a digitális és a fizikai világ között. A film szinopszisa szerint Leto egy mesterséges intelligenciát alakít, akit a digitális birodalomból küldenek a mi valóságunkba egy veszélyes küldetéssel. Ez az emberiség első találkozása egy ilyen lénnyel – és ha Jeff Bridges hangja a trailerben nem hazudik, innen tényleg nincs visszaút.
Van valami megkapóan személyes abban, ahogy Leto erről a projektről beszél. A CinemaCon színpadán állva szinte láthatóan felragyogott, amikor felidézte, hogy gyerekként mennyire rajongott az eredeti Tronért. Azok az emlékek – a nyolcvanas évek jövőbe vetett hite, a spandexszel teli kalandok, az akció és a végtelen lehetőségek ígérete – mintha még mindig ott motoszkálnának benne. És ki ne érezné ugyanezt? A Tron világa mindig is több volt, mint egy sci-fi történet: egy generáció számára a technológia mágiájának szimbóluma lett, egy olyan hely, ahol a képzelet és a bitek összefonódnak. Leto karaktere, Ares, ezt az álmot viszi tovább, de most egy sötétebb, feszültebb tónusban. „Ez egy életre szóló küldetés” – mondta a színész a közönségnek, és ahogy a trailer lézerfényes képei pörögtek a vásznon, érezni lehetett, hogy nem túloz.
A trailer maga egy vizuális tűzijáték. Neoncsíkok száguldanak a képernyőn, a digitális rács vibrál, és Leto jelenléte egyszerre hipnotikus és fenyegető. Jeff Bridges narrációja pedig, mint egy bölcs mentor hangja, csak tovább mélyíti az élményt. „Kész vagy? Mert innen nincs visszaút” – mondja, és az ember szinte érzi, ahogy a tarkóján feláll a szőr. Bridges visszatérése amúgy is különleges ízt ad a filmnek. Kevin Flynn szerepében ő volt az, aki először elvezetett minket ebbe a világba, és most, évtizedekkel később, újra itt van, hogy tanúja legyen ennek az új fejezetnek. A Tron: Ares nem csak egy folytatás akar lenni, hanem egy híd a múlt és a jelen között, egy történet, ami egyszerre tisztelgés és újrakezdés.
De ne feledkezzünk meg a rendezőről sem: Joachim Rønning keze alatt ez a film egy igazi látványorgiává válhat. Rønning, aki korábban a Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúját is dirigálta, tudja, hogyan kell grandiózus kalandokat vászonra vinni, és a Tron világához illő precizitással dolgozik. A szereplőgárda pedig csak hab a tortán: Greta Lee, Evan Peters, Gillian Anderson és a többiek mind olyan neveket hoznak a projektbe, akik képesek árnyalatot adni ennek a futurisztikus mesének. És ha ez még nem lenne elég, a Nine Inch Nails zenéje adja majd a film szívdobogását – egy olyan industrial-dark hangzás, ami tökéletesen passzol a Tron univerzumához.
A Tron: Ares nem csak egy filmélményt ígér, hanem egy kérdést is felvet: mi történik, ha a digitális világ, amit mi teremtettünk, kilép a saját keretei közül? Leto karaktere, Ares, nem pusztán egy program, hanem egy entitás, aki döntéseket hoz, aki küldetést teljesít, és aki talán többet ért meg az emberi valóságról, mint mi magunk. Ez a gondolat egyszerre izgalmas és ijesztő, és pontosan ez az, amiért a Tron mindig is különleges volt: nem fél szembenézni a technológia árnyoldalaival, miközben a csodáit is ünnepli.
Október 10-én, amikor a mozikba kerül, a Tron: Ares nem csak egy újabb sci-fi kaland lesz, hanem egy lehetőség, hogy újra átéljük azt az izgalmat, amit az eredeti film adott nekünk – de most egy modernebb, merészebb köntösben. Jared Leto, aki mindig is szerette feszegetni a határokat, most egy olyan szerepben találta meg magát, ami tökéletesen illik hozzá: egy lény, aki egyszerre tartozik mindkét világhoz, és aki arra kényszerít minket, hogy elgondolkodjunk a saját helyünkről ebben a kettősségben.
Ahogy a trailer végén a fények elhalványulnak, és Bridges hangja még ott cseng a fülünkben, eszembe jut egy híres mondás Philip K. Dicktől, amit kicsit átformálva így hangozhatna: „A valóság az, ami nem tűnik el, amikor már nem hiszünk benne – de mi van, ha a valóság az, ami akkor kezd létezni, amikor a gépek elhiszik, hogy mi vagyunk az álom?” Ez a Tron: Ares igazi ereje: egy olyan történet, ami nem csak szórakoztat, hanem elgondolkodtat, és talán még a rács szélén is hagy minket egy pillanatra, hogy magunk döntsük el, hol ér véget az ember, és hol kezdődik a gép.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése