A Tulsa King egy mesteri kulturális ütközést mutat be: egy régimódi New York-i maffiózó, Dwight "A Tábornok" Manfredi, 25 év börtön után kiszabadul, és nem a tisztelet, hanem egy jegy várja Tulsába. Ez a száműzetés nem büntetés, hanem egy szándékos dramaturgiai lépés: a maffiafilmek ikonikus karaktereinek teljes izolációban kell bizonyítaniuk, hogy a régi szabályok érvényesek-e még. Dwight egyetlen, kiindulópont nélküli öregember, akit a családja elárult, és aki a huszonegyedik század közepén, egy idegen városban kénytelen újraéleszteni egy, a modern társadalomban már kihalóban lévő mítoszt. Ez a lényegi feszültség teszi a sorozatot szórakoztatóvá és kritikailag éleslátóvá.
Dwight zsenialitása nem az erőszakban, hanem az emberek olvasásának szinte pszichológiai képességében rejlik. A kezdeti építkezés, ahogy belépteti magát a helyi gazdaságba, azonnal bemutatja ezt a képességét. A füvesbolt (CBD-bolt) "megadóztatása" egy tökéletes példa az "öreg róka" éleslátására. A tulajdonos, Bodhi, egy modern, kicsit lusta, de alapvetően szelíd vállalkozó, aki a törvényesség és a szürkezóna határán mozog. Dwight nem fenyegeti, hanem partnerséget kínál. A védelmi pénz (amelyet azonnal "biztonsági szolgáltatásra" brandel át) a gengszterfilmek legősibb toposza, de az alkalmazása egy legitimnek tűnő, modern iparágon azonnal megmutatja a Tábornok adaptációs képességét. Egyetlen, jól elhelyezett szóbeli ütés és a tekintély aurája hatékonyabb, mint egy seregnyi végrehajtó.
A maffiahálózat kiépítése Tulsában is az emberekhez való személyre szabott megközelítésen alapul. Dwight nem a szigorú hierarchiát erőlteti rá a városra, hanem egy ad-hoc, szükséglet alapú "családot" kovácsol össze a helyi "lúzerekből" és outsider-ekből. A sofőr, a testőr, a fegyverkereskedő – mind olyan karakterek, akik valamilyen módon kiábrándultak a társadalomból. A Tábornok nem a félelemre, hanem a loyalty-ra (hűségre) alapoz, amit azonnal megvásárol egyfajta atyai mentorálással. Ez a pop-kulturális vonás teszi őt szimpatikussá: ő nem csak főnök, hanem egy pótapa a kirekesztettek számára. Ráadásul a börtönben szerzett akadémikus olvasottsága is segít neki a modern üzleti nyelv megértésében, amit a régi módszerekkel ötvöz.
Ez a rohamos terjeszkedés Tulsában szükségszerűen felbolygatja a helyi status quót, a Western-típusú konfliktus elkerülhetetlen. A helyi, motoros bandák, és más, "hagyományosabb" bűnözők fenyegetve érzik magukat, és a döntéshelyzet előáll. A motoros banda bevonása a történetbe a területi vita metaforája; nem csak üzletről van szó, hanem arról, ki uralja a város informális hatalmi struktúráját. Dwight a maga módján tiszteli az "örökséget" – a hatalom megszerzését – de a helyi bandatagok számára ő egy idegen, aki a szabályokat felrúgja. A Tulsa King lényegi mondanivalója: a szabályok változtak, de az emberi természet és a dominancia iránti vágy nem.
Dwight Manfredi karaktere a modern akciófilmekben és bűnügyi sorozatokban a klasszikus gengszter archetípusa, aki kénytelen adaptálódni a kapitalizmus vadnyugatához. A Tulsában egyedül kiépített hálózata nemcsak a túlélést biztosítja, de rávilágít arra, hogy a valódi maffia nem a szigorú hierarchiában, hanem a karizmatikus vezető azon képességében rejlik, hogy elhiteti az emberekkel, hogy szükségük van egy királyra. Dwight ügyes toborzása és az emberekkel való bánásmódja azt bizonyítja, hogy a maffia, mint üzleti modell, sosem a fizikai erőszakról, hanem a meggyőzésről és a szavak erejéről szólt.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése