Lássuk be, a Volt egyszer egy... Hollywood fináléja nem szimplán egy véres leszámolás; ez Quentin Tarantino pimasz, nagyvászonra vitt fricska a valóságnak. A rendező fogja a '60-as évek végét kulturálisan meghatározó tragédiát – a Tate-gyilkosságokat, ami az ártatlanság és a "szeretet nyarának" végét jelentette – és egyszerűen nem hagyja megtörténni. Az egész film alatt erre a pillanatra készülünk, a gyomrunk görcsben van, ahogy a hippik közelednek a Cielo Drive-hoz. Tarantino pedig az utolsó pillanatban ránk kacsint, és azt mondja: "Tudom, mire számítotok. De ez az én filmem, az én Hollywoodom, és itt ma este a rosszfiúk fognak pórul járni."
A zsenialitás abban rejlik, ahogy a horrort egy pillanat alatt komédiába fordítja. A feszültség a tetőfokára hág, amikor a Manson család tagjai (Tex, Sadie és a többiek) kiszállnak az autóból. A zene elhalkul, a levegő megfagy. Aztán jön a csavar: ahelyett, hogy az ártatlanságot szimbolizáló Sharon Tate házába mennének, a "régi vágású", alkoholista, kiégett western-sztár, Rick Dalton szomszédos villájába törnek be. És ott nem az új Hollywoodot találják, hanem a régi Hollywood két kőkemény maradványát.
A jelenet innentől kezdve a tiszta Tarantino-stílusjegyek parádéja. A "hősök" állapota mindent elmond: Rick Dalton épp fagyasztott margaritát kever magának fülvédőben (!), míg Cliff Booth, a kaszkadőr, épp egy LSD-s cigarettától van teljesen beállva. Amikor Cliff szembetalálja magát a betörőkkel, a reakciója nem a pánik, hanem a laza érdeklődés ("Én Cliff Booth vagyok..."). A horrorfilmes felütés azonnal átvált egy abszurd, fekete humorú bohózatba, ahol a ragadozókból egy pillanat alatt préda lesz.
Az erőszak, ami következik, szándékosan eltúlzott, szinte már slapstick. Brandy, a pitbull, a film legfegyelmezettebb szereplője, parancsszóra mészárlásba kezd. Cliff pedig – miközben egy pszichedelikus utazás közepén van – a kaszkadőr-tudását használva szó szerint szétveri a támadókat. Az arc ismételt nekicsapása a kandallónak vagy a konzervdoboz használata fegyverként annyira brutális és hangos, hogy már komikus. Tarantino nem azt akarja, hogy elborzadjunk; azt akarja, hogy katartikusan felnevessünk a gonosz abszurd bukásán.
A csúcspont pedig maga a mozi diadala. Amikor az utolsó túlélő, Sadie, kizuhan a medencébe, Rick Dalton nem egy pisztolyt ragad. Hanem azt a lángszórót, amit egy régi, A 14 könnycsepp (vagy A 14 Ököl) című náci-ölős filmjében használt. Egy filmes kellék válik a valós gonosz megsemmisítésének eszközévé. Ez Tarantino üzenete: a mozi, a fikció, az "álomgyár" eszközei képesek legyőzni a valóság sötétségét. A "volt egyszer egy..." mese igazságszolgáltatást nyújt, és begyógyítja a múlt sebeit egy olyan módon, ahogy csak a filmvászon képes rá.
Streaming: Netflix, HBO Max
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése