Mi fán teremnek az adaptációk, remake-ek

Szavak eredete

Manapság amikor felnézek a közösségi médiára az egyik legnépszerűbb mondat, amit látok, ami filmekkel kapcsolatos az, hogy „Hollywoodnak nincs ötlete, emiatt van ennyi remake, adaptáció és folytatás” vagy ezeknek variációi. Nos a folytatásokkal nem fogunk most foglalkozni mivel az egy teljesen más kategória. Viszont a másik kettő nincs is olyan távol egymástól. De kezdjük az elején, mit is jelentenek ezek a szavak.

Az adaptáció jelentése: alkalmazkodás vagy átalakítás, átdolgozás. Erre az alkalmazkodásra talán a biológiában találjuk a legjobb példákat, csak hogy egyet írjak: A kutyák lihegéssel alkalmazkodnak a hőséghez. Ha a filmadaptációt nézzük, akkor a leggyakoribb forrása a regények, vagy jelenkorunk esetében a képregények, viszont bármi lehet a forrása, aminek van már egy eredendője (még akár egy másik film is). Emiatt is tekinthető a 2023-as Barbie egy adaptációs műnek. Ez utóbbit amiatt gondoltam külön kiemelni, mert az a gondolat amibe belefogunk kezdeni, inkább az adaptáció eredeti jelentését fogja alapul venni.

A remake a re (mint: újra) és make (mint: csinálni, készíteni) szó összetételekből jött létre, ami annyit tesz, hogy újracsinálni, újrakészíteni. Ez abban más az adaptációval szemben, hogy itt egy régebbi filmet dolgoz fel, egy újabb filmmé és ugyanazt a történetet, karaktereket dolgozza fel + a készítők is remake-nek nevezik, pl.: Star is Born amit az évek alatt négyszer dolgoztak fel újra.

Hollywoodnak nincsen új ötlete

Az alapfelvetés adott, Hollywood régen jobb volt, mert akkor volt egyedi ötlet, most már nincsen csak az adaptációk/remake-ek vannak. De ez mennyire igaz? Mert ha jobban belegondolunk ez az állítás nem igaz. Hollywood már az Aranykorban (1910-1960) is előszeretettel adaptálta a kölünböző könyveket és színházi darabokat, csak pár példát említve: Wizard of Oz (1939), Gone with the Wind (1939), Casablanca (1942) vagy esteleg remake-eltek adott filmeket pl.: The Dawn Patrol (1938) ami az azonos című film 1930s remake-je. Ez a 60s évek után se változott.

Hollywood Reneszánszában (1960-1980) több, ma már klasszikus film is adaptáció, mint a Godfather (1972) vagy az Apocalypse Now (1979). Remake oldalon is készültek alkotások, mint a King Kong (1975) és az említett Star is Born (1976) ami a 2. feldolgozása és 3. verziója.

A 80s évektől kezdve napjainkig exponeciálisan nőtt a filmipar, így ezzel együtt több lett az adaptáció és a remake-ek száma is. Elég csak a Disney Reneszánszára gondolni pl. Little Mermaid (1989) vagy Aladdin (1992). De ha más (elsősorban) könyv alapú adaptációkat nézünk akkor ezekre is rengeteg példát tudunk hozni: Jurrasic Park (1993), The Shawshank Redemption (1994), Forrest Gump (1994), Fight Club (1999), Lord of the Rings trilógia (2001-2003), Harry Potter széria (2001-2011), MCU (2008-napjainkig) stb. Remake fronton is erős filmek jelentek meg az idők során: The Thing (1982), The Fly (1986), Heat (1995), Friday the 13th (2009), Evil Dead (2013) stb.

Mielőtt tovább haladnánk egy újabb fogalommal kell megismerkednünk, a reboot szóval. Jelentése annyiban más a remake-kel szemben, hogy itt nem csak, hogy újra alkotja a régebbi filmet, hanem teljesen új alapra is teszi azt. Ez első sorban filmszériáknál észrevehető, erre a legjobb példák a szuperhős filmek: Nolan féle Batman után jött a Snyder féle Batman, Tobey Maguire Pókembere után jött Andrew Garfield stb. Lényegében a remake egy változata.

"Woke" remake-ek kora

A 2010 második felében a Hollywood úgy döntött, hogy új csoportoknak szeretnének történeteket mesélni. Így készült el példaképpen a 2016-os MoonLight és Ghostbusters. Viszont 2017-től kezdve újra elindultak nagymértékben a polgárjogi mozgalmak. Első körben a Me Too mozgalom 2017 októberében, amikor kiderült, hogy mennyire kiszolgáltatottak a nők Hollywood-ban és bizonyos emberek miként zaklattak vagy erőszakoltak nőket (Harvey Weinestein, Bill Cosby), ez hatalmas botrányt vont maga után. Akkor mindenki erről beszélt, a TIME magazin az év emberenék jelölte meg a Me Too mozgalmat 2017-ben, szociológusok azt is mondják ez az eset tekínthető a feminizmus 4. hullámának. Ezek után egyre több képernyőidőt kaptak a női karakterek elsősorban különbőző remake-ek formájában: Beauty and the Beast (2017), Ocean's 8 (2018), The Hustle (2019), What Men Want (2019) stb.

2020, a világ lángokban, járvány van (a Covid vírus), viszont ennek ellenére is történik egy fontos esemény, ami kihatással lett az emberekre és a filmekre. 2020 májusában George Floyd rendőri brutalítás áldozata lett Minneapolisban (Minnesota) és így a BLM (Black Live Matter) mozgalom új lángot kapott, aminek azonnali következménye, a lázongások/tüntetések voltak. A filmekre ez olyan hatással lett, hogy a kisebbségeket, legyen nemi vagy rasszbeli, elkezdték különbőző kvótákkal előtérbe rakni. Erre egyik legszembetűnőbb eset az Oscar volt, ahol meg lett szabva milyen filmeket lehet jelöltetni a díjra: "Az Oscar-díjra jelölt főszereplők vagy jelentős mellékszereplők közül legalább egy alulreprezentált faji vagy etnikai csoporthoz tartozik egy adott produkciós országban vagy területen.", "Az Oscar-díjra nem jelölt színészek legalább 30%-a legalább két alulreprezentált csoportból származik , amelyek a következők lehetnek". Erre még rátettek egy lapáttal a politikai csatározások és a woke, mint szitokszó elterjedés.

Az emberek egy csoportja szerint az élőszereplős remake-ek, régi film remake-ek, Netflix gyártmányok egyenlőek lettek a woke-kal, ami rossz és nem kell. Ezen felül tönkreteszik a gyerekkorunkat és ránk akarják erőltetni ezt a sok maszlagot.

Adaptációs-remake-ek, avagy a pénz mint felett

Most ennyi felvezető után jöhetne a kérdés, hogy miről is van szó, miért beszélünk az adaptációkról és woke-ról meg erről az egészről. Miért akarunk olyan filmekről beszélni mint a 2023-as Little Mermaid vagy a 2025-ös Snow White, hisz mindenki tudja, hogy ezek rossz filmek. Pontosan, rossz filmek, nem amiatt mert kisebbségi karakterek jelennek meg vagy mert nőket tesznek előtérbe, hanem mert a filmek magukban nem jók. Amikor bejelentették, hogy jön a Snow White Rachel Zeglerrel és láttuk, hogy ez a Hófehérke nem annyira hófehér, akkor a Daily Wire Brett Cooper főszereplésével megosztott egy teaser-t 2023-ban, hogy az ő Hófehérkéjük fehér. No Spoiler, de senkit nem érdekelt a film.

Ezt amiatt akartam kiemelni, mert meglátásom szerint nem azzal van a gond, hogy kisebbségeknek adunk lehetőséget ahhoz, hogy történeteket meséljenek, még akkor sem, ha ezek már létező történetek újra kiadva. Hanem inkább azzal, mikor a film önmagában rossz, akár a színészek miatt, rendező vagy még inkább a stúdió miatt. Mielőtt még lelőném a poént beszéljünk kicsit erről az Adaptációs-remake szóról.

Ezt a szóösszetélt most én bátorkodtam leírni kettő okból. Az első, sokszor hallok olyan filmekről amikre mindkét leírás igaz, példaképp a most megjelent Supermant veszem alapul. Ezt remake/rebootnak tartják a Man of Steel-el szemben, viszont egy adaptáció is a képregényes múltja miatt. A másik ok az a adaptációból fakad, amit fentebb beszéltünk, hogy alkalmazkodást, átalakítáts és rengeteg kreatívitást tartalmaz. Ezek alapján most jön a kérdés: Az 1980-as The Shining egy rossz adaptáció? Mert Kubrick nem nagyon vette figyelembe a könyvet. Vagy a 2019-es Joker is rossz adaptáció, mert teljesen más karaktert kaptunk ott mint a képregény lapjain? Inkább kérdezek jobbat, rossz filmek ezek, mert máshová tették a fókuszt? Szerintem nem. És itt jön a kulcsa az egésznek, mivel a remake-ek megkövetelik azt, hogy a karakterek, történetívek passzoljanak az eredeti filmekhez, de a készítök megváltoztathatják a célközönséget azáltal, hogy diverz (nemi, raszbeli, szexualításbeli) karaktereket tesznek előtérbe, röviden, áthelyezhetik fókuszt. Ez gond? Nem hiszem, csak szimplán másban nőttünk fel, máshogy szocializálódtunk és kicsit azt érezhetjük, hogy ez csak valami rókabőr lehúzás. Nem ok nélkül.

Na itt az idő, hogy lelőjem a poént: MINDENKI PÉNZT AKAR. Ezt azért kell ennyire kiemelni, mert olykor elfelejtjük, hogy ez iparág. Hollywood-ot nem érdeklik alapvetően ezek a mozgalmak, érdekszférák, csak a pénz mozgatja. Amiatt van ennyi remake, adaptáció (és akár folytatás), mert az emberek ezeket fogják megnézni, ebből lesz profit. Jurrasic World: Rebirth: Rottentomatoes-on kritikailag 50%, nézők szerint 70%, IMDb-n 5,9/10, 180milló dollárból készült (+ kb. 100-120 milló dollár a reklám) és 885millió dollár lett a bevétele. Vele szembe a Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves (2023): Rottentomatoes-on kritikailag 91%, nézők szerint 92%, IMDb-n 7,2/10. Ennek ellenére 150millió dollárból készült (+ kb. 50-100 millió dollár reklámra) és csak 205 millió lett a bevétele. Az emberek számára a DnD mint asztali szerepjáték alapvetően nem ismeretlen, viszont szerintem mainstreammé a Stranger Things (2016-napjainkig) sorozat által lett és így lehet sokan nem tudják, hogy volt a 90s években is DnD film. Ez amiatt fontos, mert így jogosan mondhatnám, hogy ez valahol egy új film volt és senki nem nézte meg, de azt a filmet amit ismernek arra beültek. Ezért volt és még van ennyi remake, mert biztos bevétel volt. Igen csak volt, az egyik oldaról a politikai okok miatt, a másik oldalról, hogy sok remake, elsősorban a Disney-nél, megbukott (legutobbi Snow Withe a 270millióból készült és 205milliót hozott).

Konkluzió

Összességében mi a tanulsága ennek az írásnak. Elsősorban, hogy lássuk tisztán Hollywoodot, mert amióta létezik, voltak adaptációk és remake-ek is, csak a pénz miatt, semmilyen más magasztos cél miatt. Ezenfelül viszont nem szabad elvenni a kisebbségi emberektől a lehetőséget attól, hogy el tudják mesélni a saját történetüket és ha ennek az az ára, hogy lesz élőszereplős feldolgozása egy régi rajzfilmnek, akkor azzal tudunk a legjobban válaszolni, hogy nem váltunk rá jegyet. Mert a vásárló dönt, de azt se szabad elfelejteni, hogy ezek már nem nekünk szólnak, hanem egy másik közönségnek, egy másik generációnak.

Külön lehetne beszélni arról, hogy most ez mennyire blackwashing és ezzel szemben a kora Hollywood mennyire volt whitewashing és sztereotíp. De ha azt veszem alapul, hogy a film egy művészeti ág és több, mint szimpla szórakózás, akkor én csak boldog vagyok, hogy több fajta és típusú történetet láthatok, legyen az egy remake, adaptáció, valami teljesen más vagy akár adaptáció-remake. Akkor nekem mindegy a forrás, amíg ezek, más-más mélységű élményekkel szolgálnak és ami által én több leszek, amint felállok a film után. És nem azt, hogy aznapra kifizettem egy producer reggeli kávéját.