Végre egy jó Resident Evil film!
Tudom, kissé hatásvadász és gyors ez az indítás, de muszáj vagyok ezzel kezdeni a mondandóm, hiszen ez a széria (legalábbis az élőszereplős feldolgozásai) elképesztő mélységekbe süllyedt le az elmúlt években.
Nem vagyok egy nagy játékos, de ezt a címet még felületesen én is ismerem, emiatt fájdalmas volt azt nézni, ahogy újra és újra félreértelmezik ezt a sorozatot a filmesek. Az épkézláb minőséghez eddig leginkább Paul W.S. Anderson 2002-es feldolgozása állt a legközelebb, pedig már az is messzire kanyarodott az alapanyagtól. Ismerős motívumokat és szituációkat ugyan megtartott, de új karaktereket és önálló sztorit kínált, hogy aztán ebből az amúgy nem rossz kezdésből a folytatások szépen átíveljenek egy suttyó Mátrix-koppintásba, ahol aztán már tényleg semminek nincs értelme.
2021-ben aztán Johannes Roberts (47 méter mélyen) próbált meg új életet lehelni ebbe a zombis/szörnyes őrületbe, de hiába igyekezett minél közelebb igazítani a forgatókönyvet a játékok cselekményéhez, a végeredmény egy rendkívül kínos erőlködés lett, ami inkább kívánkozott a Film+ késő esti sávjába, mintsem a mozik vásznaira. Az egy évadot megélt Netflixes sorozatról meg aztán tényleg jobb hallgatni.
Amíg filmes/sorozatos fronton többször is kivérzett a széria, addig a játékok egyre nagyobb sikereket értek el, tehát nem volt kérdés, Raccoon City véráztatta utcái előbb vagy utóbb, de ismét felkerülnek a gyöngyvásznakra.
És itt jutunk el Zach Cregger író-rendezőhöz, aki napjaink talán legígéretesebb horror-alkotója, hiszen tavaly a Fegyverekkel villantott nagyot, 2022-ben pedig a Barbárral.
Már ez a két produkció előrevetítette, hogy Cregger nem egy szimpla bérmunkás, de egy nagy IP-esetében, mint a RE, sose lehet biztos az ember abban, hogy a producerek tényleg szabad kezet biztosítanak egy egyedi látásmódú filmesnek és nem rántják ki a kezéből a produkciót, legkésőbb a vágószobában.
A felütés bizonyára már előrevetítette, hogy az idei adaptációval szerencsére az előbbi történt!
Itt azonban már érdemes leszögezni, hogy Cregger nem akarta újra értelmezni az alapanyagot ( lásd Anderson munkáit), de teljes mértékben ragaszkodni se akart hozz ( lásd Roberts esetét). Ezek helyett egy köztes utat választott: a már ismert világba (Raccoon City, T-vírus) ültette saját vízióját, ami hangulatban, feszültségkeltésben próbálja leképezni a játékok által nyújtott élményt, miközben azok motívumait és szabályrendszereit nem hagyja figyelmen kívül.
De lássuk a sztorit!
A főhősünk Brian, egy egyszerű egészségügyi-futár (már ha van ilyen precíz elnevezése), aki szervekkel és hasonlókkal szaladgál különböző kórházak között. Az egyik éjszakai műszakjában kap egy ajánlatot: zónán kívülre (tehát kissé messzire) kéne leszállítani egy csomagot, persze dupla pénzért. Brian vállalja a feladatot, de útja elején még nem is sejti, hogy hamarosan egy éppen kitörő zombi-apokalipszisben fogja találni magát!
A kiindulópont nem lett túlcsavarva, Brian személyében kapunk egy hétköznapi fickót, hétköznapi problémákkal, aki hirtelen a pokol legmélyebb bugyraiba keveredik. Ezzel pedig nincs is gond, hiszen a játékok se vitték túlzásba ilyen téren a dolgokat, sőt, azok nem titkoltan más horrorokból (legyen szó filmekről, könyvekről) kölcsönöztek elemeket és azokat gyúrták egy nagy egésszé. Cregger is ezt a módszert alkalmazza, csak ő nem a másolat másolatát mixelte össze, hanem előrukkolt egy saját ötlettel, melynek részleteiben persze felismerhetők más alkotóktól kölcsönzött elemek és persze a szériához köthető motívumok.
Ami miatt elsősorban remekül működik a film, az a tempó! A cselekmény már a nyitányban erősen rákapcsol és ahogy főszereplőnk közelít a célja felé, egyre vadabb ütemben dobálja a hátborzongató szituációkat és az elképesztően véres képsorokat. Már ezzel a gyors, de közel sem kapkodó irammal sikerül megteremteni a túlélő-horror hangulatot, amit helyenként csak az éjsötét humor próbál feloldani.
Ez utóbbi lehet az a tényező, ami a szélesebb közönséget megoszthatja, hiszen a maga beteges és groteszk módján az új Resident Evil egy rendkívül szórakoztató hullámvasút, ami a legundorítóbb testmutációktól kezdve a sírva nevetős beszólásokig szinte mindent bevet a siker érdekében. Persze, ez így leírva kissé furán hangozhat, de Cregger már a korábbi alkotásaiban is precízen egyensúlyozott a félelemkeltés és a humor közötti határon és ezt a tudását itt is remekül kamatoztatja.
Sőt, ezzel a megközelítéssel számomra abszolút a 80-as évek hasonló zsánerdarabjait idézte fel, ahol jól megfért egymás mellett ez a két műfaj, hiszen a poénok nem vették el a félelmetesebb képsorok élét és ez fordítva is igaz volt.
Manapság szinte már minden ehhez hasonló produkció vérkomoly arccal gázol a drámában és az elfojtott traumák feltárásában, miközben a zsigeri szórakoztatás a háttérbe szorult. Viszont egy RE adaptációban tökéletesen megfelel ez a stílus!
Sőt, Cregger egyenesen Sam Raimi Gonosz halott filmjeihez nyúlthatott vissza inspirációként, hiszen a főhős figurájában könnyen ráismerhetünk Ash Williams kétbalkezes, mégis szimpatikus alakjára. És ahogy egykor Bruce Campbell vérgőzős idétlenkedései, úgy most Austin Abrams kalandja is működik!
A rendezés tehát nagyon magas színvonalat képvisel, szerencsére a film technikai oldalát is csak hasonlóan tudom méltatni. Dariusz Wolski operatőri munkája kiváló, a képek gyönyörűek, bizonyos beállítások pedig minden erőlködés nélkül, nagyon okosan és kreatívan idézik meg a játékok atmoszféráját.
A zenei aláfestést sem érheti panasz, sőt! A nyugtalanító, sötét atmoszféra megteremtéséhez rendkívül sokat hozzátesznek Hays Holladay és Ryan Holladay tételei, de az akciódúsabb eseményekhez is sikerült kellően gyors és egyben feszült dallamokat komponálniuk.
A látvány úgyszintén kiváló! A zombik/szörnyek kellően undorító külsőt kaptak és az esetek többségében sikerült a kreatúrákat kézzelfogható, praktikus effektekkel életre hívni. Persze, azért CGI-trükkökkel is találkozhatunk, ezek a korábbi feldolgozásokban elég megkérdőjelezhető minőséget képviseltek, de jelen esetünkben ezek is hozzák azt a szintet, amit elvárhatunk egy, a zsánerhez mérten magas költségvetésű alkotástól.
Sőt, a különböző mutációk designja egyenesen David Croneberg bizarr testhorrorjait vagy éppen John Carpenter 1981-es A dolog című klasszikusát juttathatják az eszünkbe. Pár rajongót az mondjuk rosszul érinthet, hogy az alapanyagból egy kreatúra se lett teljes mértékben átemelve, mégis, a megjelenő csúfságok magukon hordozzák azok bizonyos sajátosságait, miközben újat is képesek mutatni.
Ami a színészeket illeti, leginkább csak a már említett Abramsről érdemes nyilatkozni, de ő kiváló főszereplőnek bizonyult, akivel már az első percektől könnyen azonosulhatunk. Mellette igazából csak kisebb epizódszereplők jelennek meg, akik szintén hozzátesznek a szórakozáshoz, de komolyabb kibontakozásra egyiküknek se volt lehetősége. Viszont Abrams teljes mértékben elcipeli a vállán a produkciót.
Ezen a ponton érdemes lehet a negatívumokról is szót ejteni, legalábbis szám szerint egyről, de az nálam bizony elvett az élményből. A film nagyon sokáig magabiztosan építkezik, képes folyamatosan növelni a téteket, viszont a fináléra mintha megfáradt volna Cregger és az alkotótársa (Shay Hatten). Szó se róla, a maga módján hatásos a finálé is, de számomra innen hiányzott valami plusz kreativitás.
De ezt leszámítva, ez egy rendkívül erős horror-móka, ami ha kell, tocsog a vérben és a belsőségekben, miközben a feszült, ijesztő képsorokkal sem bánik szűkmarkúan és eközben még arra is jut ideje, hogy megmártózzon a fekete humor legmélyebb bugyraiban.
Nem ez Zach Cregger legjobb filmje ( az a Barbár vagy a Fegyverek, hogy melyik, azt mindenki döntse el maga), de hogy a Resident Evil a legcélirányosabb és legszórakoztatóbb, az biztos. Sőt, azt is kimerem jelenteni, hogy a játékadaptációk világából is magasan kiemelkedik, hiszen mer kellő újdonságot és stílust vinni a már ismert elemek közé, miközben az alapokat mégis megidézi és egyben tiszteletben is tartja.
A kérdés csak az, ezek után tud ilyen minőségben folytatódni a széria?
(A Kaptár szeptember 17-től a hazai mozik műsorán!)
Streamingstar: 9 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése