Nehéz megfogalmazni hosszabb terjedelmű véleményt/kritikát egy olyan filmről, ami pepitában csak arról szól, hogy óriási szörnyek pofozzák bucira egymást. Ennek ellenére megpróbálkozok a feladattal, már csak azért is, mert a MonsterVerse korábbi filmjeiről is sikerült összehoznom egy összefoglaló írást.
Az elején annyiban visszakanyarodnék a fentebb említett cikkhez, hogy a Warner és a Legendary stúdió közös univerzuma 2014-es indulásával még teljesen más irányból közelítette meg a kaiju műfajt, mint a legutóbbi 3 epizód. Gareth Edwards Godzillája és a 2017-ben azt követő Kong: Koponya sziget még megpróbálkoztak azzal, hogy viszonylag komolyan vehető módon prezentálják a hatalmas Titánok összecsapását, majd ez a megközelítés a folytatásokból aprólékosan kiveszett.
A Godzilla II- A szörnyek királya még ugyan próbálkozott némi drámával, de ezt sikerült jó nagy adag idiotizmussal megfűszereznie, így a végeredmény nem is lett más, mint egy hangos és egyben rendkívül ostoba CGI-parádé.
A 2021-es Godzilla Kong ellen szintén a plafonig tolta a hülyeségeket, de ott a készítők legalább már magabiztosan fürdőztek az eszement, de legalább látványos megoldásokban. Ennek ellenére az a film se több egy súlytalan, agykikapcsoló, de legalább jól mutató butaságnál. Adam Wingard rendező ezt az egész őrületet még kifejezetten ötletes vizuális megoldásokkal is képes volt feldobni, leginkább emiatt vártam az új epizódot. Bíztam abban, hogy Wingard ismét biztos kézzel vezényli le a Titánok balhéját és kreatív akciójelenetivel feledtetni tudja majd a forgatókönyv hiányosságait.
Lássuk hát, milyen lett a Godzilla x Kong: Az új birodalom!
A történet részleteibe kár lenne belefolyni, legyen elég annyi, hogy az üreges föld mélyén felbukkan egy eddig még nem látott fenevad, ami az emberiség pusztulását okozhatja. Szerencsére itt van nekünk Godzilla és Kong, akik immár együttes erővel veszik fel a harcot fajunk védelmében. Vagy mégsem? A filmből kiderül.
A MonsterVerse 5. felvonása sztori szinten ugyanazt a szintet hozza, mint a korábbi két epizód. Kapunk némi tudományosnak beállított maszlagot (ezt jelen esetünkben már sikerült a fantasy irányába is elmozdítani), ami egyfajta magyarázatként szolgál arra, hogy közel két óráig pofozkodjanak a különböző kreatúrák.
Ha a röhejes forgatókönyvön képesek vagyunk túllépni, akkor igazából még jól is szórakozhatunk a végeredményen, hiszen az Új birodalom tokkal-vonóval leszállítja azt a kaiju-őrületet, amit a korábbi szösszenetek.
Sőt, az külön nagy pozitívum, hogy a készítők most nem próbáltak meg minél több humán karaktert beleerőltetni a cselekménybe, egy kis felfedezőcsapatot kapunk és kész. Persze, az ő jelenlétük is kimerül annyiban, hogy 10-15 percenként összefoglalják az addig lezajlott eseményeket. A film ugyan próbálja őket is bevonni az akciók sűrűjébe, de ne legyenek illúzióink, egy tökös vágó simán kukába dobhatná az összes olyan jelenetet, melyben a főszereplők bohóckodnak és ez különösebben a sztorit sem befolyásolná.
De ne legyünk szigorúak, örüljünk annak, hogy most nem két szálon futnak az érdektelen karakterek történetszálai és így csak feleannyira idegesítőek, mint a korábbi felvonásokban.
Ennek függvényében a színészi alakításokra sem érdemes sok szót fecsérelni. A Godzilla Kong ellenben már felbukkanó Rebecca Hall és Brian Tyree Henry kb. ugyanazt hozzák, amit legutóbb: szinte észrevehetetlenül elvegetálnak papírvékony szerepeikben.
A stábhoz újonnan csatlakozó Dan Stevens is hasonló kategória, kisujjból lehozza a hippi-kalandor állatorvos figurát és kész.
Ilyen téren tényleg csak azt lehet értékelni, hogy nem lett elpazarolva unalmas sablonszerepekre egy rakás komolyabb sztár, így legalább több pénz maradhatott a látványra.
Ezen szinten sok panasz nem érheti a produkciót. Sajnos az akciók jelentős része az "üreges föld" területén játszódik, így a méretarányok és a szörnyek monumentális ereje nem kerül annyira kihangsúlyozásra vizuálisan, mint a korábbi epizódokban, de ezt leszámítva a CGI-effektek kellően igényesek és a kreatúrák között lezajló pankrációk is tartalmaznak kreatív megoldásokat.
A finálénak szerencsére már újra egy nagyváros ad otthont (ezennel Rio De Janeiro-t tapossák le a Titánok), viszont az itt látható ütközet azért elmarad a Godzilla Kong ellen neonfényes hong kong-i balhéjától.
A zenei aláfestésért ezúttal is Tom Holkenborg (Junkie XL) felelt, az ő munkáját különösebb panasz nem érheti. Tételei kellően epikusak és nagyívűek, itt-ott pedig kifejezetten megkapó elektronikus dallamokat is bevet, hogy kissé egyedibbé varázsolja a hangulatot.
Ennyi lenne a Godzilla x Kong: Az új birodalom.
Egy újabb agyatlan és buta kaiju pusztítás, ami magán viseli a műfaj leggyakoribb hibáit: végtelenül unalmas és sablonos karakterek, rendkívül egyszerű, mégis, túlmagyarázott sztori és persze erőltetett humorbombák.
Ha ezeken sikerül túllendülnünk, akkor egy kellően látványos és dinamikus szörnypusztítást kapunk, amit Adam Wingard rendező biztos kézzel rakott össze.
Siker esetén jöhet is majd a folytatás, a kérdés csak az, innen hogyan lehet tovább folytatni Godzilla és Kong ámokfutását?
(A Godzilla x Kong: Az új birodalom március 28-tól a mozikban!)
Streamingstar: 6 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése