George Miller egy igazi stílus és műfajteremtő szériát indított újtára 1979-ben. Az első Mad Max mozi egy kíméletlen és zabolátlan bosszúsztori, ami nagyon szépen megágyazott az 1981-es folytatásnak (Az országúti harcos). Miller itt már nagyobb költségvetésből garázdálkodhatott, mint az előzmény esetében, ez pedig egy rendkívül látványos akció-áradatot eredményezett, ami egyúttal csúcsra is járatta a poszt-apokaliptikus stílust. Max Rockatansky első két kalandja szinte rögtön bebetonozta magát a popkultúrába, az azóta megjelent, világégés után játszódó történetek minőségét (legyenek azok filmek, sorozatok, regények vagy éppen videojátékok) általában mindig ezekhez a klasszikusokhoz mérik.
1985-ben aztán megérkezett a 3. rész, ami sajnos elég kiábrándítóra sikeredett, főleg a korábbi epizódokhoz hasonlítva. Az Igazság csarnokán innen és túl bukásában rengeteg tényező szerepet játszott, de a legfőbb indoka az lehet a színvonal csökkenésnek , hogy Miller félúton elvesztette a lelkesedését a projekt iránt (egy tragikus haláleset rázta meg) és már csak muszájból hozta tető alá a kész filmet.
A gyenge 3. rész azonban nem ront sokat érdemben a szérián, hiszen Mel Gibson-t Max szerepe indította el a világhírnév irányába, ahogy magát a rendezőt is.
2015-ben azonban az Országúti harcos visszatért, mégpedig Tom Hardy ( Venom, A visszatérő) megformálásában. A Harag útjával Miller hasonló (vagy talán még nagyobb) sikert ért el, mint az első két klasszikussal. A színészcsere ellenére egy igazán kreatív, őrült és egyben adrenalingőzös akcióáradatot álmodott a vásznakra, mely a rajongók és a kritikusok tetszését egyaránt elnyerte. Sőt, sokan már a premiert követően kikiáltották a 4. Mad Max-sztorit a modern látványmozik egyik legnagyobb mérföldkövének, és ezzel nem is nagyon lőttek mellé.
Nagyon ritka az, amikor egy hosszú ideig mellőzött széria ilyen magas minőségben tud újra életre kelni, de itt nem csak erről volt szó. A biztonságos befektetésekre pályázó, nagy stúdiók által uralt mezőnyből toronymagasan emelkedett ki Miller víziója, ami egy 150 millió dolláros kísérleti-projektként is felfogható, hiszen a komplett narratíva a hajmeresztő autósüldözéseknek lett alárendelve.
A nagy sikert azonban nem követte rögtön folytatás. Ennek az is lehetett az oka, hogy a Harag útja rengeteg ideig pihent előkészítési fázisban, a forgatás pedig elképesztően nehéz körülmények között zajlott, köszönhetően a valós helyszíneknek és a komplex kaszkadőrmutatványoknak.
Max Rockatansky jelenleg is pihenőn van, de George Miller még közel sem végzett poszt-apokaliptikus világával és 2024-ben elhozta nekünk a Furiosát, ami a legutóbbi epizód előzménye.
A címszereplőt 2015-ben Charlize Theron ( Atomszőke, A rém) formálta meg, Max mellett ő volt a történet másik fontos alakja. Miller legfrissebb alkotásában az ő fiatalkorába nyerünk bepillantást, azaz végigkövetjük azon az ösvényen, amely elvezette őt A harag útjához.
A Furiosa esetében hatalmasak voltak az elvárások, hiszen az utóbbi idők legjelentősebb akciófilmjéhez kellett felnőnie.
Nem akarom tovább húzni az időt, így már most leírom, hogy a végeredmény nem hoz szégyent a sorozatra, sőt!
Ahhoz képest, hogy az előző felvonás egy nyílegyenes "jussunk el A-ból B-pontba" típusú narratívára lett felhúzva (ennél azért több rejlik benne), a Furiosa egy jóval komplexebb történetet mesél el. Nem kell megijedni, az összkép így is egy kellően szikár és erőszakos akció-áradat, viszont jóval több levegőhöz jutnak benne a karakterek és a különböző cselekményszálak.
Furiosa bosszúja rendkívül részletesen kerül kifejtésre, ahogy a kietlen sivatagban hadakozó zsarnokok szembenállása is aprólékosan bontakozik ki.
Ezek mellett a poszt-apokaliptikus háttérbe is nagyobb bepillantást nyerünk, mint korábban. Unalmas expozíciós betétektől azonban nem kell tartani, hiszen Miller vérbeli profiként hagyja, hogy a magával ragadó képek és a rendkívül tehetséges színészek arcjátéka meséljen az üres szóvirágok helyett.
A Furiosa egyik legnagyobb erőssége az, hogy nem űz biztonsági játékot. Ahelyett, hogy egyszerűen megismételné a korábbi epizódok (leginkább a Harag útja) bevált módszereit, inkább új irányokba réved és más narratív megoldásokkal operál.
Míg az előző film minden egyes mozzanatot az akciónak rendelt alá, addig az előzmény jóval cselekményközpontúbb, de ez nem különösebben zavaró. Itt egy meghurcolt hős komplett fiatalkorába nyerhetünk bepillantást, így nem is nagyon lehetett volna olyan szűkre szabni a sztorit, mint a korábbi alkotásban.
Azonban itt rá is térnék a problémákra. A történet dinamikája sokszor megbicsaklik, köszönhetően annak, hogy nincs egy átfogú tempója a sztorinak. Dicséretes, hogy forgatókönyv szempontjából Miller most többet markolt, mint korábban, azonban bizonyos szekvenciákat sikerült kissé elnyújtani, ezáltal helyenként ellaposodik a történet. Nincsenek felesleges mozzanatok és üres szájtépések, igazából minden egyes snitt szépen építi a karaktereket és az őket körülvevő világot, de maguk a jelenetek nincsenek olyan tökéletesen összefűzve, mint például az előző filmben.
A felütés egy rendkívül feszült és izgalmas, hogy aztán kissé megpihenjen a lendület, de később megint ezerrel felpörög az akció, amit később megint egy visszafogottabb szegmens vált fel.
Alapvetően nincs azzal probléma, hogy a Furiosa nem pörög az első perctől az utolsóig, de túl nagy a kontraszt a lassabb szekvenciák és a pörgős zúzások között.
Itt kell megemlítenem a a másik problémát, ami az, hogy létezik A harag útja. Annak ismeretében a történet helyszínét adó világ és az abban felbukkanó mellékkarakterek sok újdonsággal nem szolgálnak. Miller ügyesen nyúlt merész ötleletekhez, ami a történet ívét és a főszereplők személyiségét illeti, de ezeket leszámítva nincs meg a rácsodálkozás varázsa. Ennek ellenére a poszt-apokaliptikus környezet a helyszínekkel, járgányokkal és a különböző jelmezekkel simán fantasztikus, de nincs már meg az a "hűha" faktor, mint a 2015-s epizód esetében.
Sajnos ez a zenei aláfestésre is igaz. Tom Holkenborg (Godzilla x Kong) komponista életművéből toronymagasan kiemelkedik a Harag útjához készített albuma, a Furiosa esetében azonban nem tudott túlnőni önmagán. Igazából a jól ismert tételei lettek némileg áthangszerelve és ezek dübörögnek végig. Persze, jelen esetünkben is elképesztően erőteljesek a zenei betétek, de hiányzik belőlük az igazi újítás.
Ezek után úgy érződhet, hogy Miller legújabb ámokfutása nem sikerült jóra, de erről szó sincs!
A Furiosa még fentebb felsorolt hibáival/hiányosságaival is magasan kiemelkedik az átlag látványfilmek mocsarából. Miller most is egy elképesztően kreatív, vad és brutális szerzői ámokfutást tett le az asztalra, melyet kiválóan sikerült összekötnie a Harag útja cselekményével.
Az akciók jelen esetünkben is szemkápráztatóak, a kaszkadőrök nyaktörő mutatványait ügyesen sikerült ötvözni a CGI-effektekkel, miközben olyan operatőri és vágói munkát kapunk, melyek simán zsebre teszik a legtöbb hasonló műfajó film megoldásait.
Így a végéhez közeledve ideje szót ejteni a színészekről is. Anya Taylor-Joy (A menü, A boszorkány) méltó utódja (elődje) Charlize Theron Furiosájának, egyszerre egy megtört, megsebzett, de mégis szikár és kemény figura, aki hiába beszél keveset, tekintete és megjelenése uralja az összes jelenetét. Az ő ellenlábasát formálja meg Chris Hemsworth ( Thor, Bosszúállók), aki talán élete legjobb alakítását hozta itt össze. Egy olyan karakter formál meg, aki egyszerre harsány, már-már ripacskodó, ám mégis kellően gonosz és félelmetes. Akit még érdemes kiemelni, az Tom Burke (Csak Isten bocsáthat meg, Mank). Ő egy fontosabb mellékszereplő, nem kap olyan sok teret, mint Taylor-Joy vagy Hemsworth, de még így is sikerült felnőnie hozzájuk.
A Furiosa összességében tehát egy remek poszt-apokaliptikus akció-mozi, ahol George Miller ismét összehozta azt, ami manapság kevesen tudnak: egy több száz millió dolláros, nagy stúdió támogatását élvező látványparádét vértezett fel igazi szerzőiséggel. Vannak hibák és hiányosságok a végeredményben (többször megbicsakló narratíva, az újdonság varázsa) de ezek igazából olyan tényezők, melyeken bőven túl lehet lépni.
Ezek után csak bízni tudok abban, hogy a következő Mad Max mozira (legyen az előzmény, folytatás vagy spin-off) nem kell majd közel 10 évet várni.
(A Furiosa: Történet a Mad Maxből május 23-tól a mozik műsorán!)
Streamingstar: 8 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése