Egy fiatal lány, Mina munkája miatt kénytelen átutazni egy sűrű sötét erdőn. Szerencsétlenségére, a GPS egy isten háta mögötti ösvényre vezeti, ahol még a kocsija is felmondja a szolgálatot. Mina nem esik pánikba, megpróbál segítséget találni a kietlen vadonban, azonban rövid időn belül eltéved és egy furcsa viskóra bukkan, ahol három idegennel találja szemben magát. A furcsán viselkedő figurák hamar felvázolják neki a sztorit: az erdőben vérszomjas fenevadak lakoznak, akik éjszaka másznak elő rejtekükből és ellenük csak a kis házikó nyújthat menedéket. Ez az a pont, ahol a néző Minával együtt teheti fel a kérdést: Mégis, mi a franc folyik itt?
Ez lenne A figyelők kiindulási pontja, amit nem más írt és rendezett ( A.M. Shine regénye alapján), mint M. Night Shyamalan lánya, Ishana Night Shyamalan!
A marketing elsősorban erre a családi kapcsolatra építkezett, na, meg persze a kellően rejtélyes történetre, melynek fordulatait az összes előzetes a homályban tartotta.
Ezzel pedig nincs is probléma, hiszen sokkal élvezetesebb egy ilyen típusú alkotás nagy leleplezéseit a nagy vásznon átélni, mintsem a közel három perces kedvcsinálókban szembesülni velük.
Reklám szempontjából tehát jelesre vizsgázott A figyelők. A kérdés csak az, hogy Ishana Night-nak sikerült e felnőnie az apja korai klasszikusaihoz?
Megmondom őszintén, a felütést követően elégedetten dőltem hátra a mozi kényelmes székében, hiszen minden jel arra mutatott, hogy egy kifejezetten erős horrorban lesz részem. Sorjáztak a kreatív operatőri megoldások, megfogott a zenei aláfestés, miközben a sztori is egyre több kérdőjelet mutatott fel, emiatt pedig az érdeklődésem is egyre csak nőtt, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.
Alapvetően a főszereplők alakításával sem volt probléma, sőt, Dakota Fanning érett játéka még a meglehetősen sablonos Mina karakterét is szimpatikussá tudta varázsolni.
A futószalagon készülő, steril multiplex-horrorokhoz képest az ijesztő hangulatot is egész ügyesen építi fel a film az első szakaszban, úgy, hogy igazából itt is be kell érnünk a PG-13-as rémisztgetésekkel. Leszakadó végtagokra és literszámra spriccelő vérre tehát ne számítson senki, de nem is igényelte a sztori ezt a fajta nyers brutalitást, hiszen a háttérben elsuhanó alakok, a félhomályos erdő és a nyugtalanító dallamok bőven elérik a kellő hatást.
A játékidő feléhez közeledve aztán jön egy jelenet, ahol a hideg szabályosan végigfutott a hátamon. Ez volt az a pont, ahol legszívesebben elégedetten csettintettem volna, hogy "Ez az, így kell ezt csinálni!". Manapság nagyon kevés horror tudja elérni nálam ezt a hatást, úgyhogy itt már biztosra vettem, hogy a Ishana személyében egy újabb tehetséges Shyamalan lépett a rendezők világába.
A probléma az, hogy ezt a képsort követően olyan mélyrepülésbe kezd a produkció, hogy azt igazából még most sem akarom elhinni.
Alapvetően már a játékidő első felében is érezhető némi erőlködés a dialógusokon, de ahogy már fentebb említettem, itt még annyira egyben van a film, hogy néhány papírízű párbeszédre még nem biztos, hogy felkapja a fejét a néző.
A cselekmény második felében viszont teljesen szétcsúszik a forgatókönyv és innentől szinte csak expozíciót tartalmazó mondatok hagyják el a szereplők száját. Ahelyett, hogy bizonyos momentumok vizuálisan lennének kifejtve, minden egyes megoldást és fordulatot egyenesen a kamerába szavalnak el a színészek.
Önmagában már ez is hatalmas negatívum, hiszen így a jól felépített atmoszféra és az ígéretesen induló sztori rögtön egy túlmagyarázott masszává alakul. Sőt, minden egyes megválaszolt kérdéssel egyre több logikai bukkanó üti fel a fejét és ha ezeken akár egy percnél többet agyalunk, akkor igazából a hatásos kezdés is sokat sérül.
A legnagyobb szívfájdalmam viszont az, hogy az utolsó 30 percre szinte műfajt vált A figyelők. Nem akarok semmi konkrétumot elárulni, de a kezdeti feszült, thriller-horror hangulatból igazából már semmi nem marad a fináléra. Cserébe csak úgy sorjáznak a kínos pillanatok, melyek egy idő után a legrosszabb M. Night darabokat idézték fel bennem.
Mindenesetre, ennyi alapján nem írnám még le Ishana Shyamalan-t, hiszen a kreatív vizuális megoldások a film teljes egészét átölelik és pont a rendezés az, ami nagyjából egyben tartja a cselekmény sokat szidott második felét. Forgatókönyvíróként viszont még rengeteget kell fejlődnie, mert elsősorban ezen a téren bukik hatalmasat mozis debütálása.
A figyelők igazából nem egy rossz darab. Kiállásában, stílusában és hangulatkeltésében még ebben a megosztó formájában is kisujjból kenterbe veri a tucatszámra készülő jumpscare-horrorok nagy részét. Azonban a széteső forgatókönyv, a gyenge dialógusok és a szépen felépített atmoszférát rommá zúzó műfajváltás teljesen aláaknázza azt, hogy egy kompetens horrorként hivatkozhassunk rá a jövőben.
A figyelők igazából olyan, mintha a kedves apuka Jelek című remekművéből néznék 30-40 percet, hogy aztán rögtön ráindítsuk Az eseményt.
Sebaj, ha legközelebb a Shyamalan lány jobban odafigyel a sztorira (esetleg felvesz egy társírót), akkor még bőven kaphatunk tőle is erős mozikat.
(A figyelők június 6-tól a mozik műsorán!)
Streamingstar: 5 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése