Amikor beülsz egy filmre és előtte láttál egy előzeteset vagy csak megnézted IMDb-n vagy Letterbox-on, hogy kijátszik, benne ki rendezte és milyen zsánerei vannak, akkor van valami a fejedben, hogy milyen is lesz ez a film. Nos mivel nekem ez az első film amit a rendezőtől (Anders Thomas Jensen) láttam, így nekem csak a zsánerek voltak, mint kapaszkodó elemek: Dráma, Vígjáték és Bünügyi. Ezekből kifolyolag egy ilyen Guy Ritchie féle filmre számítottam, csak Dániában. Nos nagyobbat nem is tévedhetem volna.
A film cselekménye nagyon egyszerű, Anker (Nikolaj Lie Kaas) egy bankrablást követően letartoztatják és csak 15 évvel később kerül szabadlábra. A pénzt amit amit a rablás alatt szerzet testvére bizta, Manfredre (Mads Mikkelsen), hogy retjse el a pénzt a régi családiházuknál valahol.
A bonyodalom ott kezdödik, hogy Anker egyik régi társa/ismerőse, Flemming. Aki az elős ilyen abszurd helyzetet hozz maga után, mivel ő az a ember, aki szívesen lenyírja a fűvetnálad, kitereget vagy megcsinálja a csapot, azelőtt, hogy megölne vagy két kinzás között. Ami nekem abszolút szorakoztató volt, viszont kanyarban sincs a megszokott klisés bűnőző, gyilkos karakterkhez képest (főleg ha Hollywood-ot veszük alapul). Szóval Flemming beköszönt Ankerhez, hogy kell neki a pénz és ha nem szerzi meg Anker, akkor megöli. A másik probléma, hogy Manfrednek személyiség zavara van és jelenleg John Lennonnak gondolja magát (igen a Beatles-ben lévőnek) és így nem emlékszik rá, hogy pontosan hová rejtette a pénzt. Így egyfajta versenyfutás indult, hogy minél hamarabb eszébe jusson Menfrednek a pénz lelőhelye és utána eltudjanak tűnni a naplementébe.
Saját valóságunk
A film egy abszurd tanmesével indul, ahol egy viking törzset látunk, akik élték az életüket, egészen adig míg a főnök fiának le nem vágják a kezét véletlenül. Erre a tőrzs főnök, levágja a saját kezét és utána ezt a tettett végrehajtatja az egész tőrzsel, hogy a gyereke ne éreze magát számkivetként. Ekkor hangzik el egy sor, ami nagyon megfogodt ami valahogy így hangzot; Ha nem tudod valakit megváltoztatni, akkor a valóságát kell megváltozatnod. Ez egy fontos téma amivel dolgozik a film, mit jelent az, hogy a saját valóságunk? Azt amit mi gondolunk, amit mi érzünk vagy létezik egyáltalán ez a saját valóság mint olyan? Ha most nem a fizikai világot nézzük, azokat a materiális alapokat amik mindannyiunkra igazak, hanem az elménket ahogy észlejük a körültünk lévő dolgokat, akkor már is máshogy állnak a dolgok. Mert a morális értékeinket veszük alapul vagy csak azt, hogy mi az ami szép nekünk vagy jó, már is látjuk, nem egy világ van, hanem végtelen.
Karaktereink pont ebben a helyzetben vannak. Amint a régi házhoz érnek hőseink megismerjünk egy házaspárt, Margrethe-et (Sofie Gråbøl) és Wenert (Søren Malling), akiknek nagyon más elképzelése van magukról és ez által a világukról. Ezen felül meg ismerünk a történet előre haladtával más karaktereket is megismerünk köztük olyanokat is akik hasonló személyiség zavarral szenvednek, mint Menfred... akkarom mondani John. Ezek karakterek nagyon vicces szituációkat és abszurd helyzeteket hozznak maguk után, viszont a kérdés ott van, hogy tudunk másnak a valóságával együtt rezonálni, az értékeivel, megérteni azokat vagy szimplán megmondjuk az álláspontunkat (még akkor is ha teljesen szembe áll az illető gondolataival). Ezen túl pedig ott a másik (és szerintem éredekesebb) kérdés, hogy túl tudunk-e látni a saját valóságunkon. Hasonló lehet az előző gondolathoz és lehetne mondnai, hogy ez ugyan az csak fordítva, pedig nem. Az elsőnél, te egy meglévő értékek/morális rendszer/világ nézet szerint eldöntőd ki az vagy mi az amit befogadsz a saját teredbe és hogy ezeket a személyeket, helyzeteket miként kezeled. A másik oldal röviden, hogy kitudsz-e lépni a konfort zónádból. Mert a kényelem nagy úr tud lenni. Amikor már nem kell gondolkodni, a múlt ott maradt amivel nem kell törödni, le van zárva minden ajtó ami ártana nekem és magam vagyok egy kényelmes kanapén és közben már vakon csak pozítiv falakat állítok fel magamköré.
Második esély
A történet innentől kezdve masszív SPOILERES tartalom. Így, ha még nem láttad a filmet és nem szeretnéd magadnak elrontani a film élményét, akkor menj tovább az Összefoglalóra.
A történet utolsó szakaszában Flemming is megérkezik a telekre, ahol kapásból verekedésbe keveredik Margarethe-el aki alul maradt a viadalban. Flemming elkapja a testvérpárt és le is vágja Manfred egyik ujját. Ezek után Manfred elvezeti Flemming-et a pénzhez, legalábbis ezt gondoljuk addig, amíg Manfred szokásához híven kiugrik egy autóból és Flemming pedig felborult. De ami ez után jön, az a igazi lényeg. Ugyanis Manfred Anker-nek nem a pénz helyét mutatja meg, hanem egy bőröndőt, ami az Apjuké (Lars Ranthe) volt. Ebben a pillanatban Anker visszaemlékezik gyerekkorára, amiből kiderül, hogy az apja egy alkohlista, erőszakos szülő volt. Aki bármikor keresett alkalmat, hogy megverje a gyerekeit, első sorban Manfred miatt. Mivel Manfred általánosiskolásként vikingnek öltőzni, de ezt az apja hülyeségnek tartotta, így vagy csak Ankeren vagy mindkét gyereken verte le.
Na és történt egyszer, hogy részegen a megingott az öreg, Manfred lelöki őt és iszonyatosan megsérül, de nem hal meg. Anker addig a pontig akar segíteni apjának, amíg nem fenyíti meg újra a testvérét és így hozz egy döntést. A döntést, hogy megöli az apját. Ekkor Manfred egy tv-t nézz ahol John Lennon halálát jelentik be, így a fiú összekapcsolata a traumát John Lennonnal. Innen az új személye, az új világ láttása. Ez Ankerre is igaz, mert ő annyira elnyomta ezt magában, hogy nem is emlékezet rá.
Másnap Hadman (Kardo Razzazi) bocsánatott kér Ankertől, aki elfogadja azt. És itt a lényeg, mindenki követ el hibát, mindenki hozz olyan döntést ami által csak menekül, elfeljtené, új életet akarna kezdeni miatta. Menekülni könnyű, megbocsátani az ami nehéz, mint másoknak és leginkább saját magunknak. Mert elmehetünk más országokba hátra hagyva mindent, de azt a sok terhet ugyan úgy magunkkal viszük akár hová megyünk. Nem lenne könnyebb letenni és valamilyen módon adni magunknak egy második esélyt? Ha már másoknak megadjuk.
Összegfoglaló
A Last Viking egy iszonyatosan szorakoztató fekete humorral, abszurdítással és mélységgel rendelkező film. Ami egyszerre éri el, hogy neves egy jót és közben elgondolkoz azon milyen az énképed és hogyan viszonyulsz másokkal, hogyan szeretném, hogy engem lássanak és hogyan szeretném hogy mások lássanak engem. Ezen felül biztos vagyok egy Beatles vagy ABBA számot fogtok dudolni amint kijöttök a vetítő teremből.
Értékelés: 8/10
Írta: Split
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése