Két évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a Warner Bros. Discovery stabilan ül a trónon. David Zaslav, a cég vezérigazgatója akkoriban a streaming piacon domináns HBO Max, a legendás filmarchívum és a CNN birtokában tárgyalt Bob Bakish-sel, a Paramount vezetőjével egy lehetséges összeolvadásról. A Paramount oldalán ott volt a CBS, az amerikai televíziós piac egyik óriása, így a fúzió komoly hálózati előnyt jelentett volna a Warnernek, és egyenesen versenybe hozta volna őket a Comcast–Universal és Disney–ABC párosokkal. Végül nem lett belőle semmi – akkor még.
Most viszont más a helyzet. A Warner, ami egykor Hollywood koronázatlan királya volt, gyakorlatilag eladóvá vált. Zaslav irányítása alatt a cég elvesztette fókuszát, és a pénzügyi káosz mellett a kreatív irány is megbicsaklott. A Paramount Global időközben az Ellison család kezébe került – Larry Ellison, a világ egyik leggazdagabb embere, most a háttérből mozgatja a szálakat, miközben fia, David Ellison készpénzes ajánlatot készít elő a Warner bekebelezésére. És ez nem spekuláció, hanem egyre valószínűbb forgatókönyv.
A Paramount: A Skydance Corporation néven futó új entitás már most 2 milliárd dolláros költségcsökkentést tervez, ami 3000 ember elbocsátását jelenti. Ha ehhez hozzávesszük a Warner megszerzését, újabb ezrek kerülhetnek utcára. A mozik jövője, a kreatív szabadság és a filmipar sokszínűsége mind veszélybe kerül. Ez nem csak üzlet, hanem kulturális leépítés. A streaming előfizetői bázis ugyan nőhet – HBO Max és Paramount+ együtt akár az Amazon Prime Video fölé is emelkedhet –, de a kérdés nem az, hogy ki nyer a piacon, hanem az, hogy mi marad nekünk, nézőknek.
David Ellison neve nem ismeretlen a filmrajongók számára. Executive producerként olyan alkotásokhoz kötődik, mint a True Grit, az Annihilation vagy a Top Gun: Maverick. A próbálkozásai a Terminator-franchise újraélesztésére viszont rendre kudarcba fulladtak. A család más tagjai sem idegenek a művészfilmes világtól – Megan Ellison az Annapurna Pictures révén olyan rendezők munkáit támogatta, akik nem a kasszasikerekre hajtanak. De ez nem változtat azon, hogy a mostani felvásárlás nem a művészetért történik, hanem a hatalomért.
Ha ez a fúzió megtörténik, a világ négy nagy stúdióra szűkül. A média koncentrációja tovább nő, a kreatív kockázatvállalás pedig csökken. Az Ellison család olyan pozícióba kerül, amihez hasonlót eddig csak a Murdoch-dinasztia birtokolt – csak épp most szteroidon. A versenyjogi szabályozás elvileg gátat szabna ennek, de az elmúlt években világossá vált, hogy a törvények sokszor csak dísznek vannak. A részvényárfolyamok már most emelkednek, a befektetők örülnek, a dolgozók viszont rettegnek. A mozik, mint közösségi élmények, egyre inkább háttérbe szorulnak, miközben a tartalomgyártás algoritmusok és Excel-táblák mentén zajlik.
Mi, akik még hiszünk abban, hogy a film több, mint termék, nem tudunk örülni ennek. Ez nem fejlődés, hanem leépülés. Aki szereti a jó filmeket, az most nem tapsol, hanem szorong. Mert a kapitalizmus nagy játszmájában megint nem mi nyerünk.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése