A hivatalos hír, miszerint a Netflix végleg rátette a kezét a Warner Bros. Discovery teljes könyvtárára, beleértve a Max-ot és a teljes DC Univerzumot, alapjaiban rengeti meg a streaming és mozis popkultúrát. Ez a lépés jóval több puszta üzleti tranzakciónál; kulturális irányváltást jelez. Sokan, és talán joggal, azonnal spekulálni kezdtek: mit jelent ez a karaktereink jövőjére nézve? A Netflix stratégiája az elmúlt években kristálytiszta volt, a diverzitás és a befogadás zászlaja alatt gyakran nyúltak bele bátran, nagyon sokszor radikálisan az alapanyagba. A rajongói félelmek most éppen arról szólnak, hogy a DC ikonikus hősei sem ússzák meg az átformálást, és olyan karaktereknél is megjelenhet a bőrszín vagy a szexuális orientáció megváltoztatása, ahol ezt az eredeti koncepció vagy a történet íve sosem indokolta.
A streaming óriás híres arról, hogy szereti a zajt. A marketingjük egyik alappillére, hogy beszéljenek róluk, legyen az dicséret vagy felháborodás. Egy fekete színész kiválasztása egy hagyományosan fehér karakter szerepére garantáltan vitákat generál, kommentháborúkat indít el, és ami a legfontosabb: mindenki a sorozatról beszél. Elképzelhető, hogy a DC Univerzum sötét tónusú világába is megérkeznek ezek a "merész" húzások. A karakterek etnikai hátterének megváltoztatása a Netflixnél gyakran tűnik öncélú polgárpukkasztásnak, mintsem művészi szükségszerűségnek, és ez a DC rajongótáborát – amely híresen ragaszkodik a képregényes hűséghez – különösen érzékenyen érintheti.
Ugyanez a helyzet a szerelmi szálakkal is. A platform előszeretettel emel be LMBTQ+ történeteket oda is, ahol azok korábban nem voltak jelen. A spekulációk szerint a jövő DC filmjeiben és sorozataiban jóval hangsúlyosabbak lehetnek a meleg szálak a szuperhősök között. Képzeljük el, ahogy Supergirl és Wonder Woman miket csinálhatnának közösen a lepedő alatt. Ugye? Ez illeszkedne a Netflix „modernizálási” törekvéseibe, amelyet ők bátor forgatókönyvírásnak neveznek, míg a kritikusabb hangok inkább erőltetett társadalmi üzenetnek látják. A kérdés az, hogy hol húzódik a határ az organikus karakterfejlődés és a marketingfogásnak szánt reprezentáció között? A Netflixnél ez a határ gyakran elmosódik, a botrány pedig szinte mindig része a csomagnak.
Érdekes gondolatkísérlet, és talán a legszemléletesebb példája ennek a kettős mércének a casting kérdése. Egy fekete Batman vagy Superman gondolata ma már szinte reális lehetőségnek tűnik a Netflix égisze alatt, és vélhetően a kritikusok egy része ezt progresszív lépésként ünnepelné. Fordítsuk meg azonban a kockát: mekkora esély van egy fehér Penge (Blade) vagy egy fehér Luke Cage felbukkanására? A válasz borítékolható: szinte nulla. A Netflix casting politikája egyértelmű "rasztos" irányba mutat, és bár a művészetben elvileg mindent szabad, a gyakorlatban bizonyos változtatások üdvözlendők, mások tabunak számítanak. Ez a szelektív bátorság az, ami sokszor hiteltelenné teszi a törekvéseket a rajongók szemében.
Természetesen ezek jelenleg csupán elmélkedések, amelyek a szolgáltató korábbi munkásságán és a hollywoodi trendeken alapulnak. De tudjuk jól, biztos csak a halál – és talán a 27%-os fix adók. A DC Univerzum átalakulása a Netflix vezetésével szinte garantált. Hogy ez egy új aranykort hoz, vagy a klasszikus karakterek teljes identitásvesztését, azt csak az idő dönti el. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: a következő években nem fogunk unatkozni, és a kommentszekciók izzani fognak a vitáktól, amint az első casting hírek napvilágot látnak. Egyébként fekete Supermanként Michael B. Jordan meg lehet, hogy tökéletes választás...
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése