Hatalmas rajongója vagyok a The Witcher szériának, főleg a Netflix és videojátékos-ágnak, hiszen a modern adaptációk mélysége és a játékok hatalmas világa azonnal magával ragadott, bár profi kezdőként elkezdtem olvasni az eredeti mű első kötetét, ami hát hogy is mondjam, meglehetősen egyszerű írása ellenére még így is remek, érthető, hogy Sapkowski művei miért váltottak ki ekkora kultuszt az egész világon. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy személyes hangvételben megosztva azt a véleményt, hogy a Patkányok feldolgozás a Vaják negyedik évadában egyáltalán nem tetszett, sőt, kifejezetten irritált a karaktereik felszínessége és a történetbeli súlytalanságuk miatt, ez a kisfilm viszont egyenesen megvett magának, szerethető, de hibáktól hemzsegő karakterképek alakultak ki a szememben. Bár vannak jó pillanatai is. Különösen a kis töpszli, katonai skill-ekkel rendelkező törpe, Reef iránt éreztem erős szimpátiát, aki a maga módján hozott némi földhözragadtságot a csapatba. Ez a rövidfilm érezhetően mélyebbre ásott a karakterek motivációiban és a sorsukban, megmutatva a rablóbanda összetartásának törékeny természetét, ami miatt sokkal könnyebben tudtam azonosulni a sorsukkal, mint a nagyszabású sorozat epizódjai során. Ráadásul a Macska Iskola utolsó képviselőjének, Brehennek a beemelése, akit Dolph Lundgren kelt életre, zseniális húzás volt, ami azonnal felkeltette a figyelmemet, elhitetve velem, hogy ez a kis kitérő a fő cselekményből, komoly tisztelettel bánik a Vaják univerzummal. És igen, Dolph hozta a közelezőt!
A történet maga a Patkányok sorsába enged bepillantást, amely egy vaják mese részletként közvetlenül a Vaják negyedik évada után játszódik, azon a ponton, amikor a rettegett Leo Bonhart elkapta Cirit, mielőtt a teljes Patkányokat felszámolta, vagyis inkább lemészárolta. A cselekmény középpontjában az áll, hogy a Patkányok éppen egy újabb betörésre készülnek egy helyi kincs megszerzéséért, és ehhez a veszélyes akcióhoz felfogadják az iszákos, macskaiskolás vajákot, Brehent, hogy segítsen megölni a kincset védelmező szörnyet. A lore szempontjából ez a film kiválóan bővíti az univerzumot, megmutatva, hogy a bűnözői alvilág milyen mélyen gyökerezik a Kontinensen, és milyen áron lehet szörnyölőket bérelni. Mistle karakteréről is megtudunk fontos dolgokat, feltárul a múltja, ki ő valójában, ami magyarázatot ad a látszólag irracionális, de a karakter szempontjából hű döntéseire. Ám sajnos tapasztalhattuk a szokásos "buzulását" és értelmetlen döntéseit is, amelyek végül katasztrófához vezetnek, ezzel tovább mélyítve a karakter tragikumát és súlytalanságát. Ez a Patkányok történetének egy szelete, ami a fő cselekményszál tragédiáját is alátámasztja, bemutatva, hogy a banda sorsa a kezdetektől fogva megpecsételt volt, éppen a belső ellentétek és a rossz döntések miatt - amely Mistle-t igazolja, hogy egy nagyon rossz haramiafőnök. Sapkowski ezt a karaktert a regényében szerintem szándékosan ilyennek írhatta meg, hogy leginkább minden a hűségről és a családról szóljon Mistle körül. A film a The Witcher világának sötét, kegyetlen oldalát mutatja meg, ahol a pénz és a túlélés a legfőbb motiváció. Mint mindig.
Az alakítások terén kijelenthetjük, hogy a Patkányok tagjai itt nem annyira tenyérbe mászóan idegesítőek, ami részben köszönhető a rendezésnek, amely emberibb oldalukat domborítja ki, de aki igazán vitte a pálmát, az egyértelműen Dolph Lundgren Brehen szerepében és természetesen a gonosz zsoldos, Leo Bonhart megtestesítője, akit a nagyszerű Sharlto Copley játszik. Lundgren Brehen vajákja karizmatikusan jól felépített, a megfáradt, iszákos, kiégett harcos minden cinizmusával ruházta fel. Mistle szerethető figura, de olyan döntéseket hoz a történet során, amelyek egyértelműen a vaják életét sodorják veszélybe, és itt érkeztünk el a film csúcspontjához. Emlékezetes az a rész, amikor Mistle meggondolja magát: "na, mégse öljük meg a szörnyet, mert a múltban ismertem az illetőt, aki átalakult szörnnyé, és a lepedő alatt dugtam vele." Gyakorlatilag ez a döntése egy hatalmas időhúzás, ami végeredményben a vaják életébe került, Leo Bonhart bizony begyűjtötte a macskaiskolás-jelvényét, miközben Mistle éretlen érzelmi döntése miatt meghiúsult a feladat. Ami külön tetszett, hogy Brehen vaják úrnak egy kidolgozott háttértörténetet alkottak meg a stábnál, hangsúlyozva, hogy macskás vaják létére mindig a magányt preferálták, és utálták az embereket, csupán a fizetség, az arany oren irányította őket. Külön szívmelengető érzés támadt akkor, amikor Brehen kapcsán felhozták a Striga megölésével kapcsolatos korábbi történetet is, amit végül Geralt oldott meg igazán jól, utalva a Macska Iskola erőszakosabb és embertelen módszereire. Brehen karaktere tehát jól megírt, iszákos, de a végzet felé vezető úton mégis fejlődik, megbecsüli a bajtársiasságot és a családot.
Ebben a bekezdésben a rendezés, a forgatókönyv, az operatőri munka és a vágási munka érdemel dicséretet, bár le kell szögeznünk, hogy az egész produkció iparosmunka hatását kelti, a szó legnemesebb értelmében. A rendező ügyesen bánt a rendelkezésre álló anyagiakkal és a helyszínekkel, a cselekményvezetés feszes, nincsenek üresjáratok, a történet pontosan a lényegre fókuszál. A forgatókönyv írói remek munkát végeztek a karakterek dialógusaival, amelyek hitelesek és életszerűek, mélyítve a Patkányok belső dinamikáját. Különösen ügyelt a rendezés arra, hogy az akciójelenetek dinamikusak és jól koreografáltak legyenek, a Cat School-beli Brehen harci stílusa egyértelműen megkülönbözteti őt Geralt-tól. Az operatőri munka és a vágás professzionális, a képek tiszták, a világítás hangulatos, és a vágások ritmusa támogatja az akciót és a feszültséget. A dicsérő szavakkal itt nagyon óvatosan kell bánnom, hiszen a produkció nem forradalmi, de rendkívül magas színvonalú, ami egy ilyen kiegészítő tartalom esetében bőven elegendő, főleg ahhoz, hogy egy különálló kisfilmként kapcsolódjon a Vaják 4. évadához. A készítők érezhetően tisztelettel bántak az alapanyaggal, és a vizuális tálalás a Netflix-sorozat minőségét hozza, amit elvárhatunk, így a technikai megvalósítás minden tekintetben korrektnek mondható – eltekintve a hibrid pókembernő szörny alkotásában. Nem a kinézettel volt a gond, hogy rossz lett volna a CGI.
Ha jól számolom. az ötödik nagy bekezdés következik, amiben térjünk rá arra, kiknek ajánljuk ezt az egész estés filmet, és itt emeljük ki azokat a rétegeket, amelyek számára ez a produkció valóságos csemege lehet. Mindenképpen ajánlott darab The Witcher rajongóknak, akik nem riadnak vissza az univerzum mélyebb, kevésbé ismert szegleteinek felfedezésétől, és akik szeretnének egy plusz szeletet kapni Ciri sorsáról és az őt övező eseményekről. A produkció kötelező Dolph Lundgren rajongóknak, akik kíváncsiak arra, hogyan illeszkedik a színész karaktere és kisugárzása a fantasy világába, hiszen Brehen szerepe mintha rá lett volna öntve. Emellett ajánlott azoknak, akik egy kicsit is szeretnék megismerni a Patkányok előzménytörténetét, egy pici szelettel kiemelve, egy betörés kapcsán, megmutatva azt, hogy milyen motivációk vezérlik a bandát a fő cselekményszál idején – Hát igen, a hűség – Ez a film azoknak a nézőknek is szól, akik szeretik a morálisan szürke történeteket, ahol a hősök is hibáznak, a rossz döntéseknek pedig súlyos következményei vannak, amik egyenesen a tragédiához vezetnek. Ez a rövidfilm egyfajta kiegészítésként funkcionál, de a karakterei és a feszültsége miatt önmagában is megállja a helyét, hűen tükrözve a Vaják világának kegyetlen, de szórakoztató természetét.
Zárásként, foglaljuk össze a tapasztaltakat, és adjunk egy végső, személyes reflexiót erre a különleges Vaják-kiegészítésre. A Vaják: Patkányok egy közepes siker kísérlet arra, hogy a sorozatban félresikerültnek érzett mellékszálat megmentse, és életet leheljen a Patkányok karaktereibe, ami nagyrészt Dolph Lundgren Brehenjeként nyújtott karizmatikus alakításának köszönhető. A film legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes volt az univerzum kegyetlen törvényeit és a szereplők emberi gyarlóságát bemutatni anélkül, hogy elvesztette volna a pörgős akciót és a zsánerre jellemző stílusjegyeket. A Mistle által hozott tragikus, rossz döntések láncolata éppen azt bizonyítja, hogy a The Witcher világa tele van bukott hősökkel és elhibázott esélyekkel, ami a történetnek komoly mélységet ad. A technikai megvalósítás és a rendezés professzionális volt, így a film a nagy volumenű sorozat méltó kiegészítőjeként működik. Bár a film tartalmilag nem egy eposz, a szereplők közötti dinamika és a cselekmény feszes tempója miatt abszolút lebilincselő. A Vaják: Patkányok egy viszonylag kellemes meglepetés úgy értelmezve, hogy az eredeti sorozatban egy elbaltázott jelenetek összességeként szerepeltek, és amely bizonyítja, hogy az univerzum még rengeteg, felfedezésre váró és jól megírt történetet rejt magában, csak a megfelelő színészek és írók kellenek a felszínre hozásukhoz.
Streamingstar: 6
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése