A Paramount ma bejelentett, készpénzes ajánlata, amely a Warner Bros. Discovery (WBD) teljes, forgalomban lévő részvénycsomagjának felvásárlására irányul $30/részvény áron, avagy $108,4 milliárdos vállalati értékkel, egy agresszív, sőt, mondhatni ellenséges lépés a Netflix által ajánlott üzlet útjában. David Ellison, a Paramount vezérigazgatója azt állítja, hogy az ő ajánlatuk $18 milliárd többlet készpénzt biztosít a részvényeseknek a Netflix által kínált csomaghoz képest, és kétségbe vonja a WBD igazgatótanácsának döntését. A kritikus hangok azonban azonnal felmerülnek: vajon ez az akció valóban a részvényesek érdekét szolgálja, vagy csupán egy nagyszabású, utolsó próbálkozás a Paramount részéről, hogy megakadályozza a versenytárs Netflix és a WBD lehetséges egyesülését, amely alapjaiban rajzolná át a streaming piacot. Az ajánlat mögött álló, komoly adósságvállalás – $54 milliárd – és a RedBird Capital, valamint az Ellison család támogatása ugyan erőt mutat, de a mélyben meghúzódó piaci bizonytalanságok felett nem lehet szemet hunyni.
A Paramount azzal érvel, hogy az ő, az egész WBD-re kiterjedő tranzakciójuk „készpénzre épül”, „gyorsabb” és „könnyebb” szabályozási szempontból, mint a Netflix és a WBD üzlete, amely egy komplex részvény/készpénz mixet és a Global Networks szegmens (a lineáris tévés üzletág) leválasztását tartalmazza. Azonban az $30/részvény ár szemet gyönyörködtető, ám az eladósodott WBD felvásárlása és integrálása a Paramount szárnyai alá egy hasonlóan összetett és kockázatos vállalkozás, még akkor is, ha a pénz ott van mögötte. A Netflix és a WBD fúziója az SVOD (előfizetéses video on demand) piac 43%-át uralná, ami valóban felveti az antitröszt aggályokat, ahogy azt Donald Trump is megjegyezte. De a Paramount ajánlatának „fogyasztóbarát” és „versenyt erősítő” mivoltával kapcsolatos optimizmus éppen annyira lehet légből kapott feltételezés, mint amennyire a Netflix-WBD fúziójának „monopóliumot teremtő” víziója. A piaci konszolidáció ezen szintjén, ahol óriások csapnak össze, ritkán a fogyasztói ár a prioritás.
Mike Cavanagh, a Comcast elnök-vezérigazgatója korábban már jelezte, hogy az ő WBD-re tett ajánlatuk „készpénzben könnyű volt”, és azzal számoltak, hogy kicsi az esélyük a győzelemre. Ez a megjegyzés rávilágít arra a tényre, hogy a WBD-ért folytatott licitháborúban a készpénz a király. A Paramount most a legmagasabb készpénzes ajánlattal áll elő, de fel kell tenni a kérdést: mi az oka annak, hogy a WBD igazgatótanácsa – akik hat egymást követő Paramount ajánlatot utasítottak vissza – a Netflix alacsonyabb és bizonytalan értékű ajánlatát támogatják? Lehetséges, hogy David Zaslav és a WBD vezetősége jobban tart a Paramount által felvázolt, erősen eladósodott jövőképtől, mint egy olyan partnerrel való egyesüléstől, mint a Netflix, amelynek nincs tapasztalata nagy léptékű akvizíciókban, de a streaming világban rendkívül sikeres.
A Paramount most közvetlenül a részvényesekhez fordul, remélve, hogy ők felülbírálják az igazgatótanács döntését. Ez a lépés egy klasszikus ajánlattétel a részvényekre, amely január 8-án jár le. A Paramount érvelése szerint ők a „kreatív közösség, a fogyasztók és a moziipar” érdekeit szolgálják azáltal, hogy „megnövelt versenyt” és „nagyobb tartalomköltést” ígérnek, ami több mozifilmet és „szélesebb választékot” eredményez. Ez a jövőkép hollywoodi tündérmesének hangzik, de a valóságban a fúziók ritkán eredményeznek azonnal versenyt és alacsonyabb árakat. A médiaóriások egyesülése általában a költségek lefaragását, a redundancia megszüntetését és a piaci dominancia megerősítését jelenti.
Tehát a Paramount „ellen” ajánlata a WBD-re egy bátor, de meglehetősen kétségbeesett taktika egy olyan cégtől, amelynek sürgősen szüksége van a növekedésre a streaming világban. Miközben a készpénzes ajánlat kétségkívül vonzó a részvényesek számára, a WBD vezetőinek következetes elutasítása arra utal, hogy a háttérben olyan stratégiai vagy kulturális okok állhatnak, amelyek túlmutatnak az azonnali pénzügyi előnyökön. A Netflix elleni kritika, miszerint monopóliumot teremtene, jogosnak tűnik, de a Paramount által ígért „gyorsabb és biztosabb” út is tele van buktatókkal, különösen az integrációs kockázatok és az óriási adósság terhe miatt. Az igazi kérdés, hogy a részvényesek hajlandóak-e elhinni Ellison hollywoodi ígéretét, vagy bíznak inkább a WBD igazgatótanácsának, ha mégoly bizonytalan is, de már elindított stratégiai irányvonalában.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése