Mit kapunk akkor, ha a thriller műfaj elemeit összekeverjük korunk egyik legvitatottabb kérdéskörével, a mesterséges intelligenciával?
Ezt a kérdést a kazah-orosz származású Timur Bekmambetov próbálta megválaszolni legújabb filmjével, a Mesterséges kegyelemmel.
A történet a nem túl távoli jövőben játszódik az Egyesült Államokban, ahol annyira elhatalmasodik a bűnözési hullám, hogy azzal a rendőri erők már nem tudnak mit kezdeni.
Chris Raven nyomozó vezetésével azonban létrejön a Mercy program, ami megoldást kínálhat a gazfickók ellen: egy rendkívül fejlett AI kezébe helyezik az elítéltek sorsát, a program pedig 90 percet biztosít arra, hogy a vádlott bebizonyítsa ártatlanságát. Ha ez nem sikerül, a rövid tárgyalás végeztével a halálos ítélet végrehajtása is lezajlik.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor Raven egy alkoholmámoros ámokfutást követően a Mercy ítélőszéke előtt ébred, azzal a váddal, hogy meggyilkolta a feleségét. Az óra el is kezd ketyegni, miközben a detektív teljesen értetlenül áll az eset előtt.
Ennél többet kár lenne felfedni a sztoriból, hiszen minden egyes többletinformáció csak azt segítheti elő, hogy a nézők minél hamarabb megfejtsék a film fordulatait.
Akik már láttak néhány hasonló típusú, "gyanúba kevert főhős" sémára felhúzott thrillert, már az előzetesek láttán leszűrhetik, mire is futhat ki a történet. Most írhatnám azt, hogy jobban is odafigyelhettek volna a marketingesek a promócióra, de ez tipikusan az a produkció, amit nehéz két és fél percben eladni a széles közönség számára.
A főszereplő a cselekmény nagy részében egy üres szobában ül és térfigyelőkamerák felvételeiből próbálja összerakni a gyilkossági ügy megoldását, miközben néha felhívja egy-két ismerősét.
Mindeközben farkasszemet néz vele az emberi alakot öltött AI (aki Maddox névre hallgat), aki néha összezördül a nyomozóval, hiszen a módszerei néha kellően drasztikusak.
Persze, egy igazán ötletes és fordulatos thriller elemeit azért szépen el lehet rejteni az előzetesekben, de jelen esetünkben nagyon nem volt mit a szőnyeg alá bújtatni.
A Mesterséges kegyelem a műfaj legismertebb sablonjaira építkezik és a frappáns megoldások helyett inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a főszereplő vajon képes lesz e bizonyítani az ártatlanságát és ha igen, milyen eszközöket alkalmazva.
Itt érdemes visszakanyarodni a rendezőhöz. Bekmambetov a 2000-es évek elején robbant be igazán a köztudatba az Éjszakai őrség (2004) és a Nappali őrség (2006) című orosz fantasy filmjeivel, melyek akkora lökést adtak karrierjének, hogy egészen hollywood kapujáig jutott. A tengerentúlon viszont már nem jött össze neki az igazán nagy siker és pályafutását szép lassan tetszhalott állapotba lökte olyan alkotásaival, mint az Abraham Lincoln, vámpírvadász (2012 vagy a Ben Hur 2016-os feldolgozása.
Producerként azonban aktív maradt és meglátta a lehetőségeit a kor technikai vívmányaiban, tehát a laptopokban, az okostelefonokban és a különböző kommunikációs programokban (például Skype).
Ennek hatására alacsony költségvetésű thrillereket és horrorokat kezdett finanszírozni, melyben a szereplők a szobájukban ülve, barátaikkal/ismerőseikkel kerülnek mindenféle kalandokba az online térben.
Ezt a fajta stílust ültette át Bekmambetov a Mesterséges kegyelembe, csak itt egy jóval nagyobb volumenű, mozgalmas akciójeleneteket is tartalmazó sci-fi/thriller köntösébe bújtatva.
Raven nyomozó tehát a játékidő nagy részében egy székben ül és az AI által biztosított hozzáférés segítségével kamerák felvételeiből, nyomozati akták eldugott információból és a gyanúsítottak üzeneteinek visszaolvasásából próbál bizonyítékokra bukkanni.
A játékidő első felében még egész jól működik ez a koncepció, hiszen hősünk alkoholproblémái miatt nem igazán emlékszik bizonyos eseményekre, így még mi, nézők se lehetünk biztosak ártatlanságában.
Az ügy fokozatos bonyolódásával párhuzamosan szépen rajzolódik ki Raven figurája is, aki egyáltalán nem az a makulátlan hős, akire először gondolnánk.
A későbbiekben azonban sokat veszít az erejéből a kezdeti lendület, hiszen a nagy leleplezések nélkülöznek mindenfajta eredetiséget és ahogy egyre több információt kapunk az ügyről, úgy lesz az egész egyre érdektelenebb. A finálé ugyan próbál plusz meglepetésekkel szolgálni, de azok is inkább erőltetettek, mintsem megdöbbentőek.
A forgatókönyv ilyen szinten meglehetősen átlagos, hiszen semmi kiemelkedőt nem mutat fel, a műfaj sablonjait zongorázza végig.
Bekmambetov rendezése dobja fel néha a látottakat, bizonyos jelenetekben felsejlik, hogy egykor miért is tartották a fickót izgalmas alkotónak.
Sőt, alapvetően feszes tempóban vezeti végig a cselekményt, ha kell, teret is enged a főszereplőnek ahhoz, hogy kibontakozhasson és az akciójeleneteket is értő kézzel szállította le. Még annak ellenére is, hogy a CGI alkalmazása nem minden esetben a legjobb.
Alapvetően a színészi alakításokkal sincs probléma, Chris Pratt teljesen korrekt teljesítményt nyújt Raven nyomozóként, Rebecca Ferguson hideg stílusa pedig tökéletesen passzolt az AI megformálásához.
A történet végső tanulsága az, amibe jobban bele lehetne kötni, legalábbis a tálalásába: ahelyett, hogy a nézőre bíznák a készítők a tanulság megfejtését, inkább egyenesen az arcunkba mondják azt a főszereplők! Ennél finomabb eszközökkel is lehetett volna operálni.
Ennek ellenére a Mesterséges kegyelem nem egy rossz film, sőt, kifejezetten szórakoztató kis nyomozós történet, ami a maga felületes, ponyva stílusában még az AI-témáját is képes helyenként ötletesen kezelni.
Nagy megfejtésekre, műfajt megújító ötletekre és szédületes csavarokra ne számítson senki, de amit elvárhatunk egy egyszerű thrillertől, azt nagyjából teljesíti.
(A Mesterséges kegyelem január 22.-től a hazai mozikban!)
Streamingstar: 6 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése