Faustino Mike Daley szerepében jelenik meg, egy olyan srácként, aki belekeveredik egy Brady Bunch‑mániás telekinetikus férfi körüli eseményekbe. Ez a szerep tökéletesen illik hozzá: van benne egy kis lazaság, egy kis kívülállóság, és az a fajta természetes jelenlét, amelyet a Rém rendes család évei alatt csiszolt magára. A jelenetei nem harsányak, mégis ott van bennük az a finom humor, amely miatt az ember azonnal felismeri, ki áll a kamera előtt. A rész így nem csak egy X‑akták epizód, hanem egyfajta popkulturális találkozási pont is, ahol két teljesen külön világ ér össze.
A „Sunshine Days” különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre tiszteleg a klasszikus tévés korszak előtt, és közben megmutatja, mennyire sokoldalúak azok a színészek, akiket hajlamosak vagyunk egyetlen szerephez kötni. Faustino jelenléte olyan apró, mégis jelentős pillanat, amely új fényt vet a karrierjére. A rajongói wiki, az IMDb és a TV Tropes is kiemeli ezt a vendégszereplést, mintha csak azt üzennék: érdemes néha újra ránézni ezekre a régi epizódokra, mert tele vannak olyan meglepetésekkel, amelyek felett könnyen átsiklunk.
A következő hónapokban valószínűleg egyre több jel mutat majd arra, hogy a kilencvenes évek tévés univerzuma még mindig rengeteg felfedeznivalót tartogat. A „Sunshine Days” pontosan ilyen darab: egy epizód, amely egyszerre nosztalgikus, játékos és meglepően érzelmes. És ha az ember tudja, hogy Bud Bundy is ott van benne, akkor az egész kap egy új, mosolygós réteget. Néha elég egyetlen vendégszerep ahhoz, hogy az ember újra kedvet kapjon egy régi sorozathoz, és ez az epizód pontosan ilyen hatást kelt.


0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése