Hamnet – Történeteink háttértörténete (Kritika)

Élet Angliában

Amikor megtudtam, hogy lesz egy Shakespeare-film, kettő dolog volt a fejemben. Az egyik, hogy biztos Oscar-jelölt lesz, már az alaptémája okán. A másik pedig, hogy örülök ennek a filmnek, mivel nem vagyok annyira jártas William Shakespeare életében (azon túl, amit a iskolás éveimben tanultam). Így mikor beültem volt egy kép a fejemben arról, hogy mit fogok látni. De tévedtem, nem is kicsit.

Történetünk a 16. század második felében járunk Stratford-upon-Avonban. Ahol Shakespeare (Paul Mescal) tanítóként van jelen egy háznál. Tanítás közben folyamatosan érdeklődik Agnes (Jessie Buckley) iránt. Ami egyik pillanatról a másikra szerelemmé és boldogsággá és házassága válik. Aztán családdá. Ezt amiatt szántam gyorsan ledarláni, mert ahogy mondtam teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. Közülük az egyik, hogy nem hangoznak el a karakterek nevei. Legalábbis az ismert nevei. Az ifjú párnak három gyereke születik, nekik természetesen elhangoznak a rendes nevük, de szülőknek nem. Shakespeare neve csak egyszer hangzik el az egész filmben. Minden más esetben csak hivatkoznak személyére, hogy ő az író, a férj, a tanár stb. Agnes, ez a név nekem fura volt. Hisz nem Anne Hathaway volt a drámaíró felesége, akkor ő ki? És mint kiderült számomra egy kis utána olvasásnak, hogy Agnes és Anne ugyanazon személy. Mivel Anne Hathaway apjának a végrendeletében Agnesként hivatkozik a lányára.

Emiatt a változtatás miatt, hogy a főszereplőinket igazából nem szólítják közismert neveiken, a film ad egy betekintést. Egy betekintést a kor emberinek mindennapjaiba. Így a film leválik az életrajzi vonalról, és sokkal inkább egy családot látunk, akik megélik a 16. századi Anglia gyötrelmeit. A betegségek, esők, fagy, távolságok és természetesen a veszteségeket ezek által. És azt is megmutatja, hogy ezek ellen miként próbáltak, vagy tudtak védekezni, hogy a hölgyek ebben az időben miként és hogyan ismerték a különböző gyógynövényeket például. A film természetesen továbbra is egy életrajzi film egy híres emberről, így szemfülesek észre vehetnek elvétve Shakespeare művekre való utalást a párbeszédekben. Viszont ez csak egy plusz, mert nagyon finoman van beleépítve az alapvető eseményekbe.

Kilépni az árnyékból

Ha már meglepetések a filmmel kapcsolatban. Volt még egy ilyen számomra, nem William Shakespeare a főszereplője ennek a filmnek. Meglepő? Számomra az volt, de akkor jön a kérdés ki az? Hát a felesége Ann… azaz Agnes. Mivel eleve a filmben nem sokat szerepel Shakespeare. Fontos a szerepe és jelenléte, viszont első sorban Agnes van a középpontban. Vagyis ő és a három gyerek, Susanna (Bodhi Rae Breathnach), Judith (Olivia Lynes) és Hamnet (Jacobi Jupe); miként boldogulnak, míg apjuk Londonban dolgozik. Ez a döntés, hogy Agnes legyen a főszereplő több szempontból is különleges. Az egyik, hogy Shakespeare-rel ellentétben Agnesről nem tudunk olyan sokat. Így a különböző teóriákat, amik kialakultak róla, bele tudták tenni. Csak hogy egy példát mondják, Agnesről a filmben azt állítják, hogy boszorkány. Nos, ez a negatív kép a 20. század elsőfelében alakult ki róla, előtte (és utána is) a szerető gondoskodó feleségkép volt, és nem a boszorkány hárpia, akitől menekült a férje.

Ezen túl, amiatt is volt érdekes, mert a film megmutatta milyen nehéz lehetett egy nőnek ez az időszak. Mert gondoljunk bele Stratford-upon-Avon és London ma kb. két óra autóval. Akkor ezek az utak több hetek voltak, és erre még rájön, azaz idő amíg az évad tartott. Szóval Agnes a férjét fél évig nem is látta. Ezek az idők arról szóltak, hogy csinált mindent a ház körül, legyen az fizikai munka, vagy gyerekkel való foglalkozás.

A film érdekesége ezzel a szemszögváltással, azaz, hogy a film elején, míg azt gondoljuk, hogy Shakespeare a főszereplő, együtt érzünk vele, ahogy szenved az írással. Viszont ahogy telik az idő és Agnes szemén keresztül kezdjük látni az eseményeket, akkor máris máshogy állunk a férjéhez bizonyos pillanatokban, amik a film egyik legerősebb pontjai.

Lenni vagy nem lenni

Ez a fejezet olyan összeesküvés-elméleteket tartalmaz, amik masszívan SPOILERESEK. Így, ha még nem láttad a filmet és nem szeretnéd magadnak elrontani a film élményét, akkor menj tovább az Összefoglalóra!

„Lenni vagy nem lenni az itt a kérdés”, a sor melyet mindenki mond és ismer, de folytatni már nem tudná sok ember.

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.

Akkor nemeseb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?”

A szöveg folytatódik, viszont nekünk elég az eleje, és ha már folytatni nem sokan tudják, tudjuk-e mit jelentenek ezek a sorok? Azt, hogy vajon az a helyes döntés, ha az ember a szenvedése ellenére is kitart, tovább él, vagy az, ha végez magával?

Mivel a film e köré a kérdés köré épül. 1596-ban Hamnet pestisjárvány áldozata lett. Az anyja, Agnes dühvel és daccal áll az egészhez. Dühös a férjére, mivel úgy látja, hogy csak a színházának él, és nem is érdekli a családja. Dacol a halállal, és folyamatosan visszaesik a saját szenvedésébe, ezzel egy ördögi kört létrehozva. Ennek köszönhetően teljesen elvágva magát a felszabadulástól. Shakespeare pedig a következő művében dolgozza fel a fájdalmát. Ez mű a Hamlet. Agnes testvére, Bartholomew (Joe Alwyn) meggyőzi nővérét, hogy menjenek el megnézni a darabot. Ennek a darabnak köszönhetően Agnes és férje is fel tudtak szabadulni a veszteségük alul.

Veszteség és alkotás, érdekes egy páros. Sokszor hallottam már olyat, hogy emberek a munkájukba, alkotásukba menekülnek, hogy feldolgozzák a veszteségüket. Ami még érdekesebb számomra, hogy ezen okok miatt lesznek bizonyos alkotások még mélyebbek. Itt a Hamlet. Egy erős mély gondolatokkal átszőtt dráma, ez bőven elég lenne az ember számára. Viszont így, hogy tudod, hogy miért íródott, sokkal erőteljesebb mélyebb. Vagy egy modernebb példát vegyek, ott az Iron Giant (1999). Egy tanulságos mese, az előítéletről és arról, hogy nem számít miért jöttél létre, csak az, hogy ki szeretnél lenni. Szép üzenet, ami miatt mindenkinek ajánlom ezt a filmet? Igen. De mi lenne, ha azt mondanám, ennek van mélyebb jelentése, hogy Brad Bird a saját veszteségét is bele vitte. Ugyanis a nővérét megölték, és ez a motívum köszön vissza a filmben. (Ennél tovább nem akarom boncolni a filmet, majd lehet, írok róla külön). A lényeg, hogy ennek a filmnek köszönhetően kezdtem gondolkodni, hogy vajon mik a történetei a különböző filmek, festmények, fotók és egyebek mögött. Hogy egy alkotás azzal több lesz, hogy tudod a hátterét, vagy egyáltalán csak akkor érted meg igazán? Vagy sem, és az egész csak egy humbug. Mert mikor megnézel egy filmet egyáltalán nem biztos, hogy tudod, hogy mi az eredete a filmnek. Minthogy én se tudtam mikor néztem, hogy a film Maggie O'Farrell azonos című könyve alapján készült. De ennek ellenére tudott mit adni az alkotás.

Szóval, kell tudunk egy mű eredetét ahhoz, hogy igazán tudjuk élvezni, vagy csak egy kis pluszt ad és semmi egyebet?

Összefoglaló

Összefoglalásként talán azt tudom írni, (így az Oscar közéletében) hogy Chloé Zhao filmje abban lepett meg a legjobban, hogy azt hittem Leonardo DiCaprio kihívóját fogom látni ebben a filmben. De nem, hanem az egy női főszereplőjelöltet, aki mellesleg a legesélyesebb, hogy megnyerje, Jessie Buckley. Mindenkinek ajánlom megnézésre, mivel egy nagyon szép film a nehézségeink feldolgozásáról egy olyan időben, ami nekünk nagyon távólinak tűnik. De egy olyan érzéssel, ami a mai napig velünk van.