Az idei év kétségtelenül legnagyobb marketing húzása a Barbeinheimer, a Universal és a Warner Brothers egymásnak eresztett kettő hatalmas marketing értékkel bíró filmet amik végül nagyon úgy tűnik egymást erősítve futnak be a mozis célvonalba.
A Barbie maga kétségtelenül az egyik legnagyobb névvel bíró franchise a világon, egyes adatok szerint 90%-a az amerikai kislányoknak birtokol legalább egyet. Így az hogy előbb utóbb készülni fog egy élőszereplős nagyvászonra szánt alkotás az biztos volt csak a mikor a kérdéses. A Mattel és a Warner eljöttnek látta az időt és megbízták Greta Gerwiget a rendezéssel, forgatókönyvet pedig férjével Noah Baumbach-al közösen írták.
A két író, rendező korábbi munkái már minden előzetes sajtó anyag megjelenése előtt okot adtak a bizalomra és sejteni lehetett hogy nagyon nem hétköznapi lusta brand meglovagló film fog készülni.
Olyan filmet sikerült készíteni a Barbie személyében ami univerzálisan szól minden nemhez és korosztályhoz egyaránt, a történet maga Barbieland-ből indul ahol a Barbie-k és Ken-ek boldogan élik rózsaszín, műanyag, flitteres életüket ameddig főhősünk, Sztereotip Barbie furcsaságokat nem kezd el észrevenni mindennapjaiban amiknek a megoldására bizony a való világba küldik. Ahova kéretlenül ugyan, de Ken is vele tart hogy együtt szembesülnek a való világ számukra szörnyű és megrenditő…valódiságával.
Számos dologról szól a film, az elképesztő, kreatívan és igényesen megalkotott, színpompás rózsaszín díszletek mögött ugyanis több témát is próbálnak boncolgatni. Ken első találkozása a Patriarchális társadalmi berendezkedéssel, Barbie első találkozása szintén ezzel, a társadalmi elvárások, az egyén tökéletességre való törekvésének mibenléte, a kapitalizmus és még sok minden megjelenik a filmben.
De ezek célja nem is igazán hogy a feldobott kérdésekre választ adjon, inkább belöki a nézőt egy irányba ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban és a többit kitalálhatja mindenki magának. A magvas gondolatok csíráztatását a film többször kimondottan ügyesen humorba ágyazva teszi a néző elé. Ez azért is kimondottan előnyös mert így hogy többnyire nem a történetbe ágyazták be a fiatalabb közönség a felszínen bújó egyszerűbb cselekménnyel tud zavartalanul foglalkozni.
Színészeink egytől egyig fantasztikusak, Margot Robbie-ra lehet mondani hogy erre a szerepre született és Barbie legmélyebb pontjaiban se veszít a bájából. De a show-t lopja Ryan Gosling, akitől még a legjobb férfi mellékszereplő Oscar díját se sajnálnám.
De ez még semmi, a film minden elvetemült táncpárbaja, meta poénja, rózsaszín díszlete olyan koherens egészet alkot és a történet igényes rétegeltsége miatt tényleg élvezhető szinte bárkinek akit nem zavar túl sok rózsaszín. A való világ béli szál többet mond és épít a film gondolatiságán mint amennyire jól esik néha nézni de szerencsére karaktereink rácsodálkozása menti ezeket a szekvenciákat. A betét dalok fantasztikusak, nincsenek magyarosítva a szinkronban sem és még úgy is mosolyra késztetik a nézőt hogy esetleg nem kifejezetten kedveli a musicalra hajazó jelentsorokat.
Végeredményben bár nagyon jó film a Barbie ami egy időtálló brand időtálló mozis képviselője, humorában, üzenetében és kérdéseiben pedig aktuális okos és fontos még nagyon sokáig, a feminizmus kétoldalú érméjét kissé egyoldalúan kezeli. De persze ez nem csorbít az élvezeti értéken, egy alig két órás műhöz képest ígyis nagyon sok mindent sikerült szépen beosztani, és átadni pláne hogy cselekménybeli döntéseiben egy igen bátor filmről beszélünk.
(A film július 20.-tól a hazai mozikban! )
Streamingstar : 8 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése