Most pedig a Sony úgy gondolta hogy ideje ezen változtatni és komoly tervekkel álltak elő játékaik megfilmesítéséhez vagy sorozatosításához. Az Uncharted már ennek az előszele volt de a Last of Us sorozat pedig egyből kritikai és nézői sikerre is vitte a formulát.
Most pedig itt a Gran Turismo, ahova Neill Blomkapot szerződtették a rendezői székbe. Blomkamp neve nem cseng már olyan jól a Démoni óta de 8-10 évvel ezelőtt az Elysium, a Chappie, vagy a District 9 mind ambíciózus, kreatív scifi-k voltak.
Filmünk Jann Mardenborough-t követi, aki egy átlagos, nem tolakodóan sztereotipikus Gamer. A film szépen és következetesen dobál be róla és a mellékszereplőkről már a film elejétől információkat hogy később a forgatókönyv tudjon rá építeni. Amikor a néző először meglátja a majdnem 140 perces játékidőt, felmerülhet a kérdés hogy nem húzzák e túl a filmet, nincs e benne az a plusz 10-20 perc ami miatt leülne esetleg a közepén ezzel megtörve a dinamikát. Hát itt semmi ilyesmiről nincs szó, tökéletes időbeosztással dolgozik a film, nagyjából az első óránál van egy nagyobb checkpoint, ahol ránéztem az órára és nem kicsit örültem meg hogy a felénél se tartunk.
Jut idő mindenre, építenek karaktert, annyi versenyt kap a néző amennyit csak bír és nézeti magát nem is kicsit, talán Blomkamp forgatókönyvet nem tud már írni igazán de rendezni azt fenomenálisan. Nem is követték el azt a hibát hogy mindkét feladatot rábízzák. Ilyen versenyjelenetek a Ford v Ferrari-n kívül sehol nem láthattunk még nagyvásznon. Változatos szögek, gyors váltások, elképesztő hanghatások váltják egymást, ugyan az az igényes kivitelezés jellemző a filmre mint magukra a Gran Turismo játékokra. És ügyesen vegyítették a játékot vizuálisan, a valódi versenyjelenetekkel így tudták azt is megoldani hogy végig követhető maradjon minden futam.
Maradéktalanul az az ember érzése hogy olyan emberek készítették a filmet akik pont úgy rajonganak az autókért mint a szereplőink. Még az effektíve játékon belüli autóversenyek is úgy meg lettek valósítva, annyi kreatív vizuális megoldással hogy már csak azokból egy jó filmet lehetett volna csinálni. Főszereplőnk Jann elég semleges figuraként kezd az elején, közhelyes és sztereotipikus, sőt a párbeszédei sincsenek túl acélosan megírva, de annyira ügyesen dramatizál a film több ponton hogy csak csak hozzá nő a nézőhöz. Kap egy elég erőltetett szerelmi szálat is amit a film akkor rak félre, amikor csak akar hogy aztán egyszer csak újra előrángassa, ez sok vizet nem zavar, kevés időt szánnak rá és igazából annyira gyorsan történnek a dolgok hogy nem is zavaró hogy szinte csak mutatóba van. Ami érdekesebb az Jann és Salter, tanár-diák kapcsolata ami egy amolyan Whiplash lite, elég kemény rideg viszonyból, valami sokkal többé fejlődik és hiába láttuk már sokszor, a körítés és az egyébként kiváló színészi játék mégis különlegessé tudja tenni.
A cselekmény egyszerű alapokon nyugszik hiába ihlette az élet. Főhősünk ölébe csöppen egy lehetőség amiből hogy mindent ki tudjon hozni és elérje álmát nagyon sokszor kell fej fej mellett beszáguldania a célba, sztereotipikus gonoszkodó riválisai mellett. De a lényeg hogy működik hiszen a Gran Turismo nagyon is megéri a pénzét, az autóversenyzésre fogékonyabbakat berántja az első perctől és nem ereszti majd az utolsó célvonalig, de élvezhető marad azoknak is akiket ez hidegen hagy. Ami pedig a jövőt illeti, ha ez lesz a színvonala a Sony-s produkcióknak, nagyon jó dolgunk lesz.
Streamingstar: 8 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése