Borzalmak városa (2024) - Kritika

Stephen King regényeit Hollywood időről-időre újra felfedezi magának. Jó példa erre a Borzalmak városa (Salem's Lot) című írása is, mely 1975-ben került kiadásra, majd '79-ben el is készült belőle az első adaptáció, Tobe Hooper (A texasi láncfűrészes mészárlás, Poltergeist- Kopogó szellem)  rendezésében.




A hazánkban A gonosz háza címet kapó feldolgozás közel három órában próbálta meg átadni King művének történetét. Manapság már sokan klasszikusként emlegetik Hooper alkotását, ami nem véletlen, hiszen ráérős cselekményvezetésének köszönhetően egész ügyesen sikerült Salem's Lot bukását mozgóképre ültetnie. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy tévéfilm volt, így technikai szinten azért teljesen más szinten mozgott, mint korának más, nagy költségvetésű filmjei.

A gonosz háza ennek köszönhetően nem éppen egy vérbő horror, sőt,  látvány terén bizony eléggé visszafogott, cserébe viszont szépen végig zongorázza a regény főbb mozzanatait.

2004-ben aztán készült egy újabb adaptáció, szintén kisképernyőre, ez már hazánkban is a Borzalmak városa címen jelent meg. Ez a verzió már megpróbálta látványosabb köntösbe bújtatni King történetét, de  a televíziós keret azért itt is visszafogta a készítők lehetőségeit látvány terén.

Ez már jóval gyorsabb és erőszakosabb oldalról közelítette meg a sztorit (szintén közel három órában), viszont ahogy a '79-es darab, úgy ez is eltért valamelyest az írott alapanyagtól.

Egyik film sem tökéletes, más-más hibákkal rendelkeznek, viszont az elmondható róluk, hogy alkotóik tiszteletben tartották King művének szellemiségét. 


Pár éve aztán jött a hír, hogy a Warner Bros. stúdió ismét hozzányúl a Borzalmak városához, mégpedig James Wan (Fűrész, Démonok között 1.-2.) produceri felügyeletével. Kézenfekvő lett volna, hogy a jól ismert sztorit ezúttal sorozatként gondolják újra, de a készítők végül egy mozifilmben látták meg a potenciált . Ezzel még nem is lett volna gond, hiszen ott van a vérszomjas bohóc, Pennywise története (szintén King tollából), amit a Warner korábban a vásznakra adaptált, mégpedig két külön epizódra bontva. A probléma akkor kezdődött, amikor a forgatást követően nem jöttek információk a projekt felől. Mindeközben a stúdiónál lezajlott egy vezetőségi váltás, melyet követően több kész/félkész alkotás is a kukában végezte pénzügyi okokra hivatkozva. Ekkor már lehetett sejteni, hogy a legújabb Borzalmak városa bizony nincs a legjobb helyzetben, sokáig a stábtagok se tudták megmondani, mit is akar a stúdió a már befejezett filmmel.

Még maga King is megszólalt az ügyben, kiemelte, szerinte nincs semmi probléma a legújabb Borzalmak városával és reméli, minél hamarabb láthatják a végeredményt a rajongók is.  

Több év várakozást követően aztán megszületett a döntés, az eredetileg mozikba szánt film végül a Warner streaming felületén kapott helyet (a MAX-on). Hogy miért nem merték a producerek bevállalni a széleskörű moziforgalmazást, arra igazából még a mai napig nem érkezett egyenes válasz, így csak találgathatunk.

Elsősorban ilyenkor az szokott a háttérben állni, hogy a vezetőség nem volt megelégedve a produkcióval és már túl költséges lett volna további javításokat (pótforgatások, újra írások) eszközölni a filmen. 
Az igazi kérdés az, hogy tényleg annyira rossz lett a legújabb Borzalmak városa, hogy nem lehetett azt a gyöngyvásznakra vinni?

A történet főszereplője Ben Mears, író, aki visszatér szülővárosába (Salem's Lot-ba), hogy gyermeki traumáját felhasználva új regényt adhasson ki kezei közül. Érkezésével nagyjából egybeesik két másik, antikvitásokkal foglalkozó férfi felbukkanása is, akik épp azon vannak, hogy megnyissák üzletüket a településen. Az álmos vidéki élet innentől a feje tetejére áll, hiszen megszaporodnak a környéken a rejtélyes halálesetek és eltünések. A helyiek az új jövevényekre mutogatnak, így Ben néhány barátja segítségével nyomozásba kezd, melynek során kiderül, éjszakánként vérszomjas vámpírok garázdálkodnak a kisváros utcáin. 


A 2024-es verzió a kiindulási ponton szinte semmit nem változtatott, sőt, hogy még jobban visszaadja a regény hangulatát, még a cselekményt is a '70-es évekbe helyezte. Ez leginkább azért érdekes, mert a legutóbbi, 2004-es feldolgozás az akkori jelenbe helyezte a sztorit és többször ki is kacsintott az akkori eseményekre, technológiai változásokra.

Azonban hiába lett megtartva az eredeti mű alaphelyzete, a sztori elképesztően össze lett csapva. Ezt sajnos már előre lehetett borítékolni, hiszen King műve nem épp egy rövid olvasmány és a korábbi filmek se véletlenül bírtak combos játékidővel. 

A '24-es alkotás ehhez képest szűk két órába próbálja meg belepréselni azt a karakter és cselekmény mennyiséget, ami akár egy sorozat évadot is kitöltene.

A legérdekesebb az, hogy a premier óta már szárnyra keltek olyan pletykák, hogy az első vágás jelen esetünkben is megközelítette volna a három órát. Az erőteljes karcsúsítás érthető is lenne, ha a végeredmény a vásznakon landol, de egy streaming-premierről beszélünk, ahol nem kéne, hogy akadályt jelentsen a hosszabb terjedelem.

Ennek a "csonkításnak" viszont az lett az eredménye, hogy rengeteg karakter és hozzájuk köthető eseményszál lett száműzve a sztoriból. Viszont a főbb szerepekben megtartott figurák sem jártak jól, hiszen az ő hátterük is el lett intézve egy-két félmondattal. A legzavaróbb kihagyás pont Ben Mears alakját érinti, hiszen a hozzá köthető gyerekkori trauma (a Marsten-ház és annak hátborzongató legendája) egy az egyben ki lett ollózva a végeredményből. 


Rengeteg fontos szereplő és hozzájuk köthető történés szinte csak utalásként található meg a filmben, de ezeket csak a regény és a korábbi filmek rajongói szúrhatják ki. Ők joggal csapkodhatják az asztalt mérgükben, az egyszeri nézők meg csak értetlenül nézhetnek maguk elé, hogy akkor bizonyos figurák miért is tűnnek el nyom nélkül, esetleg néhány sejtelmes jelenet miért nem fut ki végül sehova.

Az ész nélküli "csonkítás" egyetlen pozitív hozadéka az, hogy a cselekmény egy pillanatra sem laposodik el, folyamatosan pörögnek az események. Persze, nehéz is lett volna így unalmasan tálalni a történetet, hiszen minden egyes jelenet egy-egy kulcsfontosságú momentumot emel ki a regényből.

Ilyen rohamtempóban azonban lehetetlen elmélyíteni a szereplők jellemét, a közöttük húzódó kapcsolatokat és azt a fajta borzongató hangulatot, amit King írása az elsőtől az utolsó oldalig érzékeltetni tudott.

A fentebb leírt sorok alapján arra lehetne következtetni, hogy a Borzalmak városa legújabb feldolgozása egy óriási kudarc.

Tény, hogy a túlságosan lecsupaszított cselekmény sokat ront az összképen, de még ezzel együtt sem tudnám ész nélkül ócsárolni a rendező/forgatókönyvíró munkáját.

Pedig Gary Dauberman nem éppen egy tévedhetetlen zseni, sőt! A Démonok között leggyengébb mellékágain ügyködő (Annabelle-trilógia, Az Apáca 1.2.) Dauberman eddig igazából csak olcsó ijesztgetésekben utazó, kompetens horrorként egyáltalán nem funkcionáló fércművekhez adta a nevét. A Borzalmak városa ehhez képest még a gyengébb pillanataival együtt is egy teljesen fogyasztható darab, ami rengeteget köszönhet a technikai megvalósításnak. 

A '70-es éveket hűen visszaadó kosztümök, frizurák és díszletek már alapból jól megágyaznak a hangulatnak, melyet később ügyesen fokoznak az igényes és kreatív operatőri/vágási megoldások. Persze, senki ne várja azt, hogy formai szempontból itt éri el a csúcsát a modern horror, de közel sem annyira jellegtelen és steril a képivilág, mint azt eddig megszokhattuk a rendező/író korábbi munkáitól.

Ebbe a korrekt minőségbe azonban csúnyán belerondítanak a CGI-effektek, melyek elsősorban a vámpírok megjelenítéséhez köthetők. Hiába próbálták a készítők hasonlóan ábrázolni a vérszopókat, mint a két korábbi feldolgozásban, sajnos nem álltak meg ott, hogy a maszkmesterek munkájára hagyatkozzanak. Emiatt a modern köntös miatt egész egyszerűen röhejesek az éjszaka teremtményei, főleg a Barlow névre hallgató fő-gonosz. 

Ha már a '70-es évek hangulatára és a klasszikus vámpírmítoszok elemeire épült a film, a szörnyetegek kivitelezésénél is megmaradhattak volna a készítők a praktikus megoldásoknál, mert a gyenge számítógépes trükkök így még erőteljesebben kilógnak az összképből. 

Csak sikerült visszakanyarodnom a negatívumok irányába és ezen a vonalon tovább haladva érdemes kitérni a film "borzongató" aspektusaira. Ahogy már említettem, Dauberman nagy mestere a hatásvadász ijesztgetéseknek és ugyan itt magához képest visszafogta magát, de így is sikerült néhány erőltetett és egyben olcsó megoldáshoz folyamodnia, hogy valamelyest feltornázza a nézők vérnyomását. Szerencsére, még ő is beláthatta azt, hogy Salem's Lot városának kálváriája többet érdemel ilyen bazári húzásoknál, így néhány semmiből felordító vámpír látványát leszámítva nincs a végtelenségig erőltetve ez a fajta sokk-effekt. Viszont az R-besorolás ellenére vérbő képsorokkal sincs átitatva a film, ami kissé fura, hiszen mégiscsak egy vérszívó-moziról beszélünk. 


Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy már a két korábbi adaptáció is visszafogottan ábrázolta az erőszakot és King eredetije se tobzódott a belsőségekben, de ha már narratív szempontból ki lett csontozva a sztori, akkor vérengzések tekintetében lehettek volna bátrabbak az alkotók.

Ezután a kitérő után térjünk vissza a pozitívumokhoz. Elnagyolt figurák ide vagy oda, a tehetséges színészeknek hála még a leghalványabban felskiccelt szereplők is képesek életre kelni ebben a friss feldolgozásban. Legfőképp Lewis Pullman-t (Top Gun:Maverick) illeti dicséret, hiszen még úgy is sikerült rendkívül szimpatikus hőssé faragnia Ben Mears-t, hogy az ő jellemrajza szinte teljes mértékben a vágószoba padlóján végezte. Hasonló a helyzet Bill Camp (A kívülálló) alakításával is, viszont Pilou Asbaek (Trónok harca) már csúnyán pórul járt, mint Straker. Már a "04-es verzió is elpazarolta Donald Sutherland tehetségét erre a szereplőre, de Asbaek még nála is rosszabb sorsra jutott. A regény egyik legfontosabb mellékalakjáról van szó, erre itt kap két-három rövidebb jelenetet és ennyi! Mindenesetre, Asbaek meggyőző abban a kis időben, amit kapott, pont ezért is fájó, hogy ennyire kevés teret szántak neki.

Megint sikerült elkalandoznom a negatív tartományba. Ebből is látszik, hogy az új Borzalmak városa bizony nem lett jó.

A feszes tempónak, az igényes technikai megvalósításnak, a jól elkapott atmoszférának, a kellemes zenei aláfestésnek és a korrekt színészi alakításoknak köszönhetően szórakoztató a végeredmény, de ebben az adaptációban sokkal, de sokkal több potenciál rejlett. 

Ezek kiaknázásához nem kellett volna más, csak az, hogy több teret kapjanak a figurák és ne kerüljenek ki a képből olyan mellékszálak, melyek a szerves részét képezték az eredeti sztorinak (Marsten-ház). És bizony a trükkök minőségén is lehetett volna még mit javítani.

Ebben a formában Dauberman próbálkozása nem több, mint egy üres, de legalább fogyasztható King adaptáció, ami ezzel a játékidővel és minőséggel bőven elfért volna a vásznakon is, hiszen ennél jóval gyengébb alkotások is kikerülnek a nagyérdemű elé.

( A Borzalmak városa megtalálható a MAX-kínálatában!)

Streamingstar: 6 stars


0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés