A The Last of Us második évad esetében senki sem mondhatja, hogy ne lett volna benne potenciál. A pilot epizód és a második rész közel tökéletesre sikerült—még ha apróbb hibák is becsúsztak. Az alaphangulat erős volt, az atmoszféra magával ragadott, és a történetvezetés kellőképpen megalapozta a következő eseményeket. Éppen ezért annál döbbenetesebb volt látni, hogy innen hova jutott az évad egésze.
A történet az első rész után játszódik, és középpontjában Joel tette áll, amelyért Abby - egy fiatal nő, aki bosszút akar állni apjáért - szüntelenül vadászik rá. Az előzmények egyszerűek: a Tűzbogarak bázisának tisztogatásakor Joel majdnem két tucatnyi embert kivégzett, köztük Abby apját, aki orvos volt. Az évadnak tehát megvolt az alapja egy mély, emberi drámának, amely feltárhatta volna a morális dilemmákat és a bosszú természetét. Ehelyett azonban sokszor olyan érzésünk támadt, mintha a semmiről szóló jelenetekkel húzták volna az időt.
A színészi alakításokról is érdemes szót ejteni. Bella Ramsey jelenléte kifejezetten gyenge volt ebben a szerepben. Hiányzott belőle az az érzelmi mélység, ami Ellie karakteréhez elengedhetetlen lett volna. A mimikája teljesen élettelennek hatott, és egyszerűen nem lehetett komolyan venni azt a helyzetet, amelyben MMA szintű birkózókat győz le. Az „Apa leszek” jelenetnél azt hittem, hogy a tévét vágom falhoz, de végül rájöttem, hogy nem éri meg százezreket kidobni egy csalódást keltő epizód miatt. A „Apa leszek” jelenet tehát tökéletesen illusztrálja a problémát. Nem hiteles, nem érzelmi csúcspont, hanem egy olyan pillanat, amely teljesen kibillentette a nézőt az események sodrásából. Bella Ramsey alakítása egyszerűen katasztrofális - mimikátlan, érzelemmentes és teljes mértékben hiteltelen a karakterre nézve. Még Steven Seagal több arcjátékot produkálna, mint Ramsey, és ez önmagában sokat elmond. Az alkotók szemmel láthatóan Ellie karakterét egy új irányba akarták terelni, de a megvalósítás abszolút félresiklott.
A legnagyobb probléma viszont az, hogy az évad során teljesen félrecsúszott az egyensúly. Druckmannék odáig jutottak, hogy már Dina és Abby rajongói közösségek alakultak ki, miközben Ellie karaktere teljesen hiteltelenné vált. A színészi játék valódi értékkel csak Pedro Pascal, Gabriel Luna és Jesse esetében bírt, de még Kevin anya karaktere is élvezhetőbb volt Ellie alakítójához képest. Abby színésznője egyértelműen kiemelkedett, és az ő játéka valóban hozta azt az érzelmi töltetet, amit várni lehetett volna egy ilyen sorozattól.
Látványos és emlékezetes akciójelenetek? Egy pillanatra gondolkodjunk el… volt bármi olyan, ami tényleg ütős volt? Jackson ostroma a második részben kiemelkedett, és az Abby–Joel szál feszültsége valóban jól működött. Ezt el kell ismerni, mert az évad egyik legjobban megírt pillanata volt. Az atmoszférával sem volt gond—Seattle kifejezetten erős, hangulatos helyszínként szolgált—de ez önmagában nem menthette meg a sorozatot.
Összességében a második évad egy óriási csalódás lett. Az egyetlen tényező, amely igazán romba döntötte az élményt, Bella Ramsey gyenge alakítása volt. Ha előre tudtam volna, mit kapok ettől az évadtól, soha nem kezdek bele. Pedig mozifilmként, egy összeszedett 140-150 perces alkotásként még működhetett volna.
Zárásként egy gondolat, ami itt különösen aktuális: "Nem minden, amit megtehetsz, egyben azt is jelenti, hogy meg kell tenned."
Hogy az HBO minőségellenőrei ezt mégis hogyan engedték át streamingre, örök rejtély marad.
Streaming: Max
Streamingstar: 2 stars
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése