Hopper és Eleven kapcsolata az új évadban látványosan szétesik, és ez azonnal kirántja a nézőt abból az érzelmi biztonságból, amit a korábbi évadok építettek fel. A dinamika, ami valaha a sorozat egyik legemberibb pillére volt, most üres gesztusokra és funkcionális jelenetekre bomlik. A rajongók frusztrációja érthető: eltűnt az a természetes apa–lánya jól működő duója, ami korábban minden közös jelenetet működtetett, és helyére egy hideg, rideg, darabos, teljesen érdektelen kapcsolat került, amelyből hiányzik a valódi érzelmi súly. Emiatt a teljes mélységbe rántja az egész évadot a két színész lelketlen játéka.
A karakterívek iránya sokat magyaráz. Eleven már nem a sérülékeny gyerek, hanem egy fegyverként kezelt ikon, akit a történet – sajnos – leginkább eszközként mozgat, mint emberként. Hopper pedig túl sok traumát cipel ahhoz, hogy visszatérjen ahhoz a jólelkű, gondoskodó apafigurához, akit a rajongók megszerettek. A sztori fókusza a világmegmentésre tolódik, és ezzel együtt a kapcsolatuk elveszíti azt a bensőséges ritmust, amely korábban a sorozat egyik legfontosabb érzelmi motorja volt.
A forgatókönyv sem segít. A közös jelenetek száma minimális, és amikor mégis kapnak pár percet, azok inkább logisztikai jellegűek, mint érzelmileg megterheltek. Ahelyett, hogy építenék a kapcsolatukat, a narratíva szétszedi őket, és a karakterek közti távolságot nem tölti ki semmi. A kémiájuk így gyakorlatilag nulla marad, és a néző pontosan érzi, hogy a régi dinamika helyén csak egy üres váz áll.
A rajongói találgatások ellenére nincs hiteles információ arról, hogy a színészek között bármilyen konfliktus lenne. Ha volt is a forgatások alatt, akkor ez bizony meglátszódott a végterméken. A probléma sokkal inkább írói döntésekből, fókuszváltásból és a karakterek új szerepköreiből fakad. A végeredmény egy érzelmileg kiüresedett kapcsolat, amely már csak árnyéka annak, ami a sorozat korai évadaiban működött.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése