Sikoly 6 (2023) - Kritika

A Sikoly 5. része 2022 januárjában került bemutatásra és elég szép sikereket ért el, mind anyagi, mind kritikai szempontból. Nem meglepő, hogy a folytatást már a premiert követő hetekben bejelentették, az viszont közel sem volt bíztató, hogy a 6. rész érkezését 2023 márciusára tűzték ki. 

Alapvetően értem a készítőket és a producereket, hiszen addig kell ütni a vasat, amíg az meleg, viszont a horror műfajában már számtalanszor előfordult az, hogy egy-egy szériát a futószalaggyártás siklatott ki.

Sőt, nem is kell nagyon elkanyarodni a Sikoly-filmektől, hiszen annak idején a második részre is kb. csak 1 évet kellett várniuk a rajongóknak.

Igaz, a Sikoly 2. nem lett rossz (igazából ez az a széria, ami még a borúsabb napjain is képes volt megütni az átlagos szintet) de az első epizód magas minőségéhez már nem sikerült felzárkóznia.
Leginkább emiatt voltam bizalmatlan ezzel a 6. felvonással, mert azt éreztem, hogy itt is beleesnek majd a készítők abba a hibába, mint 97-ben Wes Craven.

Azaz nagyon gyorsan akarnak tető alá hozni egy okos horrort, a végeredmény azonban inkább lesz egy összecsapott, kötelező folytatás, mintsem egy igényes slasher.

A helyzetet pedig az is súlyosbította, hogy a sorozat főszereplője, Neve Campbell már nem kért ebből a 6. kaszabolásból (elvileg a piszkos anyagiakban nem tudott megegyezni a producerekkel), ezt pedig szintén nem tudtam "biztató jelként" elkönyvelni.

De vajon jogosak voltak a félelmeim? 

Szerencsére nem, ugyanis a Sikoly 6. egy rendkívül szórakoztató darab lett, ami ugyan tartalmaz hibákat, mégsem érződik egy lelketlen tucat-horrornak.  

A történet szerint 1 évvel járunk a legutóbbi woodsboroi mészárlás után. Az előző rész fiatal túlélői jelenleg New Yorkban tengetik mindennapjaikat. Tara (Jenna Ortega) és az ő barátai az egyetemen próbálnak érvényesülni, míg Sam (Melissa Barrera) egyfajta védelmezőként legyeskedik körülöttük. Tara nem örül annak, hogy a nővére folyamatosan a nyakában liheg, hiszen szeretné maga mögött hagyni a gyilkosságok emlékét.

Azonban megjelenik a városban egy újabb Ghostface-maszkos figura, aki elődeihez hasonlóan hamar elkezdi ledöfködni hőseink baráti körét. Innentől a megszokott forgatókönyv érvényesül: gyűlnek a hullák és velük együtt a gyanúsítottak, miközben főszereplőink azon vannak, hogy minél hamarabb kibogozzák, most kit is rejthet az álarc. 

A rövid sztorileírás talán nem erre enged következtetni, de a Sikoly formula még mindig nem fulladt ki. Persze, az alapok igazából ugyanazok, mint az eredetiben, tehát adva van egy maszkos figura, aki a főhősre és a hozzá közelálló személyekre pályázik, miközben úton-útfélen különböző kikacsintásokat kapunk jól ismert horrorfilmekre és unalomig ismert klisékre.

Azonban mindig sikerült annyit csavarni a jól bejáratott recepten, hogy a végeredmény még akkor is szórakoztató legyen, ha éppen a forgatókönyv nem sikerült annyira erősre (mint például a Sikoly 2. és 3 esetében).

A Sikoly 6. esetében sokáig azt éreztem, hogy itt mertek igazán bátrak és kreatívak lenni a készítők, hiszen már a nyitójelenet képes volt arra, hogy felülmúlja elvárásaimat. Ezt követően aztán kellő idő jut arra, hogy ismét felvegyük a fonalat a visszatérő karakterek mentén, betekintést nyerhetünk az egymáshoz fűződő kapcsolataikba, majd ahogy túl esünk az alapozáson, már érkeznek is a véres gyilkosságok.

A kicsit több, mint két órás játékidő igazából végig pörög, egy percig nem lehet unatkozni a látottak alatt. Ezen kissé meglepődtem, hiszen az 5. résszel az volt az egyik legfőbb problémám, hogy elég laposan közelítette meg az új szereplők drámáját, így többször is vontatottnak éreztem a tempóját.
Itt erről szó sincs, hiszen a karakterek konfliktusainak boncolgatása közben se ül le a cselekmény.

Ez nem csak a jó írásnak és a magabiztos rendezésnek köszönhető, hanem a színészek alakításainak is.
Amennyire nem sikerült megkedvelnem az előző epizódban Melissa Barrera főhősnőjét, addig itt ő volt az egyik legerősebb karakter. Mellette még Jenna Ortegát érdemes kiemelni, aki szintén a film egyik legfényesebb csillaga, az ő figurája is van annyira érdekes és szimpatikus, hogy végig magára irányítsa a nézők figyelmét. 

De a többi "visszatérőt" se érheti panasz. Nem gondoltam volna az előző epizód alapján, de sikerült olyan szinten kidolgozni az új generációs szereplőket (élükön Tara-val és Sam-mel), hogy egy pillanatig nem éreztem meg Neve Campbell hiányát. 

Szerencsére Sydney Prescott-ról azért nem feledkeztek meg a készítők és a sajnálatos helyzet ellenére sikerült úgy beleírni a történetbe a karaktert, hogy az esetleges folytatásokra megadják a lehetőséget a visszatérésének. 

De ha már visszatérők, Gale Weathers (Courtney Cox) most sem maradt ki a buliból és vele érdemben hiába nem kezd sokat a film, azért még így is akad néhány emlékezetesebb jelenete. 

Aki miatt kissé fájt a szívem, az a 4. epizódból "feltámasztott" Kirby Reed (Hayden Panettiere). Sajnos  őt sikerült igazán elpazarolni, hiszen annak idején egy rendkívül szerethető figuraként ismerhettük meg, aki most egy kifejezetten szürke és jelentéktelen mellékszereplő szintjére süllyedt. Egy nagyon rövid párbeszéd erejéig azért felsejlik a "régi" Kirby, de ezért talán kár volt visszahozni a színésznőt.

Szerencsére azért az új arcok között ott van még Samara Weaving és Tony Revolori is, akik szintén nem kiemelt főszereplők, de rövid felbukkanásukkal még így is a pozitív irányba tudták emelni a színvonalat.  

A készítők még a premier előtt többször lenyilatkozták, hogy a sorozat legvéresebb darabját igyekeztek elkészíteni a Sikoly 6. formájában. Ez elsőkörben nyilván üres PR-szövegnek hatott, de látva a végeredményt, volt igazságalapja a rendezőpáros ígéretének.

Oké, nem a világ legdurvább mészárszékét tették le az asztalra (mint ahogy azt a hazai korhatárbesorolás sugallta), de a szériához mérten egy kellően véres és brutális slasher lett a végeredmény, ami ha nem is tartalmaz különösebben kreatív halálnemeket, legalább nem fogja vissza az erőszak ábrázolását. Itt már akadnak elhullajtott testrészek, szétroncsolódott fejek és hasonló finomságok, melyek egy igazi horrorrajongó számára csak hozzáadnak az élményhez.

De nem kell megijedni, ez azért mégiscsak egy széles közönséget megcélzó popcorn horror, így akik attól tartanának, hogy a Sikoly 6. átlépi a jóízlés határait, megnyugodhatnak, az összkép semmivel se brutálisabb, mint például a két legutóbbi Halloween film.

A reklámkampány a vérengzések mellett az új helyszínt is elég erőteljesen kiemelte, ami nem más, mint New York. 

Mivel a forgatás Kanadában zajlott, a készítők nem igazán tudtak építeni a Nagy Alma híres nevezetességeire (Empire State Building, Times Square például), de talán nem is baj az, hogy nem lettek paródiába illő üldözések a leghíresebb városrészekben. Azonban még így is sikerült a kellő mértékben megteremteni a nagyvárosi hangulatot és a különböző helyszínek (metró, kisbolt, albérlet) sajátosságai is ki lettek használva az akciójeleneteknél. 

A széria ismertetőjegyei közé tartozik, hogy úton-útfélen előkerülnek aktuális horrorfilmes trendek és sablonok, melyekből aztán viccet csinál az aktuális epizód. Mivel az 5. rész óta csak 1 év telt el, nem igazán mehettek tovább ezen a vonalon az alkotók, hiszen a műfajnak legalább 5-10 év minimum kell, hogy látványos irányokba tudjon fejlődni.

Ennek ellenére akadnak ügyes utalások klasszikusokra (például az olasz giallokra, Dario Argento munkásságára vagy éppen a Péntek 13. 8-ra), de most nincsenek annyira az előtérben a filmes témák, mint például a tavalyi alkotásban. Ezek helyett aktuális témák merülnek fel (internetes karaktergyilkosság) vagy éppen a film a saját sablonjait szövi bele egy-egy humorosabb párbeszédbe. 

Kicsit hasonló a helyzet, mint a 97-es Sikoly 2. esetében, ott se tudott már annyira frissnek hatni a sztori, mint az eredeti esetében, így inkább a folytatások felépítése és problémaköre került előtérbe, mintsem a horror zsánere. Ez valahol észrevehető a 6. epizódon is, de érezhetően a rendezőpáros azért  igyekezett visszakanyarodni az alapzsánerhez. 

De általánosságban elmondható az a filmről, hogy olyan, mintha a Sikoly 2. felturbózott változata lenne. Hasonló tematikák jelennek meg benne, néhol képkockáról képkockára idéződnek meg ott már látott jelenetek, miközben a forgatókönyv terén is kísértetiesek a hasonlóságok. 

Ez persze nem a véletlen műve, sőt, nem is az alkotók kerültek kreatív válságba. Nem, már a '22-es Sikoly is tudatosan építkezett a klasszikus eredetire, a Sikoly 6. esetében pedig világosan az volt a koncepció, hogy most a 2. részhez igazítsák a sztorit és úgymond annak mintájára készítsenek egy aktuális slashert. 

Ez pedig nem sült el rosszul, sőt! Az írók és a rendezők voltak annyira okosak, hogy felismerjék, melyek voltak a 2. részben azok az elemek, amik működtek és azokat építették tovább a 6. epizódban. 
Ezen a csapásirányon haladva már most kíváncsi vagyok egy esetleges 7. felvonásra, hiszen ott a Sikoly 3.-at idézhetik meg és ott nagyon sok érdekes elem felbukkant, amit annak idején Craven nem tudott száz százalékosan kidolgozni. 

Mielőtt nagyon elmerülnék a dicséretekben, muszáj kitérnem az utolsó 20 percre, mert sajnos itt bicsaklik meg a Sikoly 6. lendülete. 

Amíg a játékidő első 90-100 percében nem igazán találkozhatunk égbekiáltó marhaságokkal és nagy logikai bakugrásokkal, addig a finálé szinte csak ezekkel van tele! 

Már a gyilkos leleplezése is elég erőltetett, hiszen a széria során talán ez az első film az, ahol nagyon kiszámítható az, hogy kit rejt a maszk. De ezen még túl lehet lendülni, hiszen a motivációkat tekintve azért megáll a lábán a fordulat. Ezt követően azonban bizonyos figurák teljesen kivetkőznek magukból és szinte ész nélkül rohannak a végzetükbe, míg mások hiába kapnak be halálosnak tűnő késszúrásokat, kb. egy tetanusszal megússzák az eseményeket. Tudom, a korábbi epizódokban is találkozhattunk már hasonló megoldásokkal, de itt nagyon rövid időn belül kapunk egy rakás bugyutaságot, amikből fel se tudunk lélegezni és már ontják is az arcunkba a következő adagot.

Mintha eddig tartott volna az írók lelkesedése és kreativitása és a végjátékot már két ebédszünetben dobták volna össze. 

Szerencsére azért itt is akad néhány kellően véres képsor és ötletes beállítás, de így is nagyon kiábrándító az, mennyire erőltetett lett a végjáték. 

Talán ilyen szinten már nem kellett volna megidézni a Sikoly 2. részét, hiszen ott is hasonlóan kaotikus és izzadságszagú volt a nagy leszámolás.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy a gyenge befejezés miatt szigorúbb leszek az összegzésnél, de valami mégis visszatartott. Ez nem más, mint az első 90-100 perc, ami tényleg kiválóan működik, legyen szó karakterekről, színészekről, cselekményről, gyilkosságokról, hangulatkeltésről vagy éppen zenei aláfestésről.

Itt még nyoma sincs erőlködésnek és ötlethiánynak, sőt, bizonyos sablonokat nagyon merészen tud kikerülni a film és elképesztően szórakoztatóan funkcionál. 

Ebből a profizmusból azért jut egy kevés a fináléra is, de ott már látszik az, hogy az alkotók vagy nem mertek kellő mértékben eltérni az alapoktól, vagy egyszerűen elapadt a kreativitásuk.

Mindent összevetve, a Sikoly 6. egy nagyon ütős kis slasher, ami szépen viszi tovább a széria alapgondolatait, újdonságokkal is szolgál, hogy aztán a fináléban elkövessen néhány olyan hibát, amik igazából a korábbi epizódokban is képviseltették már magukat.

Az eredeti klasszikust valószínűleg egy későbbi folytatás sem tudja már letaszítani a trónról, viszont az általam dobogósnak tartott Sikoly 4. mellé simán odatenném ezt a 6. epizódot. Ez azért talán nem is olyan rossz teljesítmény.

Streamingstar: 8 star