Jelenleg a szuperhőstörténetek korát éljük. Elég csak felcsapni a moziműsort, esetleg szétnézni a streaming-szolgáltatók kínálatában, számtalan filmmel és sorozattal találkozhatunk, melyek nem csak szimpla képregényadaptációk, de egyben egy nagy, összefüggő univerzum sokadik állomásai.
Ennek az őrületnek a fő zászlóshajója az MCU, azaz a Marvel Cinematic Universe, ami eddig a pontig 41 alkotást ölel fel.
Minden 2008-ra vezethető vissza, amikor is bemutatták a Vasembert, ami mind kritikai, mind anyagi szempontból hatalmas sikernek örvendett és ami ezt követően lezajlott, az igazából már történelem. A Vasember objektíve nézve nem több, egy nagyon szórakoztató és látványos szuperhőskalandnál, viszont ez az a produkció, ami letette az alapokat a ma is futó MCU számára.
De miért foglalkozok Kevin Feige (az MCU vezető producere) óriási méreteket öltött víziójával, miközben a cikk címében a DC univerzum szerepel?
Azért, mert erre a gyorstalpalóra szükség van ahhoz, hogy kellő mértékben megtudjuk vizsgálni, mi ment félre a konkurenciánál. A későbbiekben megpróbálom minél átláthatóbban összefoglalni azt a rögös utat, amit napjainkig bejárt a Warner szuperhősfilmes részlege. Az alapvető tények mellé persze a saját gondolataimat és meglátásaimat is oda fogom szúrni, de a célom az, hogy minél pontosabban kibogozzam azt a káoszt, ami odáig vezetett, hogy a 2013-as Az acélemberrel útnak indított univerzum 2023-ra igazából kilehelje a lelkét, hogy aztán 2024-ben egy új vezetéssel kb. a nulláról épüljön újra.
Próbálok majd nem leragadni a részleteknél, de muszáj megjegyeznem, egy elég nehéz témába fogunk most belevágni, melyről elképesztően hosszú tanulmányokat is lehetne írni. Ezt figyelembe véve azért igyekszem majd visszafogni magam. De nem is húzom tovább az időt, vessük bele magunkat a DC kaotikus világába!
A legegyszerűbb az lenne, ha Az acélember 2013-as bemutatójáig tekernénk vissza az idő kerekét, azonban ha minden "fordulatot" meg akarunk érteni, akkor Christopher Nolan Sötét Lovag trilógiájával kell nyitnunk.
Nolan első Batman filmje 2005-ben került bemutatásra (Batman: Kezdődik), ami egy kellően minőségi és újszerű megközelítésben tárta elénk a Denevérember történetét. A siker nem is maradt el, a folytatás Sötét lovag címmel érkezett meg a mozikba 2008-ban. Sokan a mai napig ezt tartják a legjobb képregényadaptációnak, ami kellő komolysággal és mélységgel járta körbe Batman és Joker kapcsolatát.
Igen, a Sötét lovag egy évben jött ki a Vasemberrel, így két nagyszerű, de megközelítésükben nagyon különböző alkotással is gazdagodhattak a rajongók.
A 3. Batman film 2012-ben érkezett meg (Sötét lovag-Felemelkedés) ami már megosztotta a rajongókat, viszont anyagilag kiváló eredményeket ért el és a kritikusok körében is sikert aratott. Ebben az esztendőben ismét jött egy MCU-film, a Bosszúállók, ami már nem egy önálló kis kaland volt, hanem egy csapatfilm olyan tagokkal, mint Vasember, Thor, Amerika Kapitány vagy éppen a Hulk. És hiába telt el viszonylag kevés idő a Vasember első része óta, ekkor már több más Marvel karakter is megkapta az eredetfilmjét, így a Bosszúállók nem a semmiből érkezett, hanem egy tudatos terv egyik legfontosabb megállója volt.
Persze, a Warner/DC producerei elégedettek lehettek a Felemelkedés teljesítményével, de ha átnéztek a "szomszéd" kertjébe, akkor már láthatták, hogy ott egy elég nagy buli van készülőben.
Ilyen szempontból Nolan trilógiájával egy nagy probléma volt, nem lehetett ráépíteni egy szerteágazó univerzumot. A Sötét lovag filmek ugyanis földhözragadt stílusban mesélték el a Denevérember történetét, nem igazán tettek utalást más hősök irányába és egy kompakt sztorit meséltek el, ami igazából egy nagyon szép lezárást kapott a Felemelkedés befejezésével.
Ha a Warner nagyon akarta volna, akkor persze tovább lehetett volna szőni úgy Nolan filmjeit, hogy azok beépüljenek egy későbbi univerzum szövetébe, de valószínűleg a stúdió belátta azt, hogy akkor tudják alkalmazni az MCU-sémáját, ha a nulláról kezdenek neki az építkezésnek.
És itt jutunk el a 2013-as Az acélemberhez.
Ebből a projektből még Nolan is kivette a részét, hiszen megmaradt producernek és az ő ötletei alapján vetette papírra David S Goyer (neki a Batman: Kezdődik-ben és a Sötét lovagban is benne volt a keze) a forgatókönyvet. A rendezői székben Zack Snyder foglalt helyet, aki ekkora már kétszer is bebizonyította azt, hogy nagyon ért a képregényadaptációkhoz (300 és Watchmen). Nem sokkal ezek után el is készült a végeredmény, Superman pedig Henry Cavill formájában berepült a vásznakra.
Az acélember kritika szempontból nem lett egy elismert darab és bevételek terén se robbantotta fel a kasszákat, viszont bőven hozott annyit a konyhára, hogy a későbbiekben lehessen rá építeni.
Megmondom őszintén, nekem mai napig ez a kedvenc Superman-filmem, de mielőtt jönnének a kövek, leszögezném, tényleg nem egy hibátlan darab, akadnak benne logikátlanságok és talán az se volt túl jó ötlet, hogy nagyon másolta a Batman: Kezdődik narratív felépítését. Azonban az MCU-mozikhoz képest jóval komolyabb és drámaibb hangulata nálam működött, az epikus akciójelenetei pedig egyszerűen lenyűgöztek.
Az MCU logikát követve Az acélembert egy folytatásnak kellett volna követnie, esetleg egy másik DC-karakter önálló filmjének és így lehetett volna szépen bővíteni az univerzumot. A Warner fejesei azonban vérszemet kaptak, hiszen a a Marvel ekkor már évről évre öntötte a különböző szuperhőskalandokat, melyek egyfajta kirakósként funkcionáltak és nagyon szépen egészítették ki egymást.
2016-ban aztán jött a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala. Gyorsan leszögezném, én ezt a filmet is szerettem, de a stúdió ezzel a projekttel lőtte magát lábon először. Ekkor már több éves lemaradásban voltak az MCU-hoz képest és ahelyett, hogy nagy levegőt vettek volna és aprólékosan építkeztek volna tovább, inkább egy huszárvágással a Marvel mögé akartak kerülni.
A végeredmény így egyszerre egyenes ágú folytatása Az acélembernek, ami aztán felvezette Ben Affleck Batman/Bruce Wayne karakterét, miközben olyan figurák is felbukkantak apróbb szerepekben, mint Flash, Aquaman, Cyborg vagy éppen Wonder Woman. Jól láthatóan, itt az volt a cél, hogy felvezetésre kerüljön egy Igazság ligája mozi, miközben a címben megjelenő szembenállást is le kellett vezetni, amin felül azért akadt még itt egy Lex Luthor is, sőt, Superman egyik legnagyobb ellenfele, Doomsday is bele lett sűrítve a sztoriba.
Snyder mindent megtett azért, hogy a BvS egy kellően komor, drámai és hatásos szuperhősmozi legyen, azonban a stúdió kapkodó világépítése eléggé visszafogta a kész művet, ami anyagilag se hozta a várt szintet, a kritikák pedig egyenesen a sárga földig taposták.
Ekkor már rengeteg rajongó köpködött Snyder-re, hogy szinte még el se indult normálisan a DC filmes világa, máris el is rontotta az egészet. Azt azonban elfelejtették, hogy a Warner vezetősége adott lehetőséget a rendezőnek, ők voltak azok, akik zöld utat biztosítottak elképzeléseinek.
A BvS csalódást keltő eredményei után azonban már a fejesek is láthatták, itt valami nincs rendben.
2016-ban aztán érkezett még egy DC- produkció, az Öngyilkos osztag, ami annyira pocsékra sikeredett, hogy rögtön beleírta magát a filmtörténelembe.
Ez volt a stúdió első igazán nagy baklövése, amit ugyan hatalmas anyagi sikert aratott, de ezt inkább ügyes reklámkampányának köszönhette, mintsem minőségének.
Alapvetően ez az alkotás is ígéretesen indult, hiszen David Ayer személyében kapott egy tehetséges írót/rendezőt és olyan sztárok vállaltak benne szerepet, mint Will Smith, Margot Robbie, Jared Leto vagy Viola Davis.
Az Öngyilkos osztag első körben egy szuperhős közegbe helyezett Piszkos tizenkettő átiratként kezdődött, látványvilágában pedig igyekeztek Snyder stílusához igazítani. A BvS negatív fogadtatása után azonban a Warner behúzta a kéziféket és az utolsó pillanatokban nyúlt hozzá Ayer munkájához, hogy az eredetileg kellően sötét és komor akciófilmből egy Galaxis őrzőit majmoló furcsa hibridet okádjon a vásznakra.
A stúdió itt teljes mértékben kihúzta Ayer alól a szőnyeget és az utómunkák során számtalan változtatást eszközölt, így a végeredmény egy borzasztó, ide-oda csapongó, logikát teljesen nélkülöző massza lett. Sőt, a vágási munkát egyenesen egy előzetesek gyártására specializálódott cég kezébe adták, így nem véletlen, hogy a két órás film is inkább érződött egy bő lére eresztett kedvcsinálónak, mintsem egy koherens, egészestés mozinak.
Ahogy említettem, a kritikusok cafatokra tépték az Öngyilkos osztagot, a rajongók se zárták szívükbe a végeredményt, viszont az anyagilag nagy sikert aratott a produkció.
2017-ben aztán kaptunk egy Wonder Woman eredetsztorit. Ez szerencsére egy teljesen korrekt darab lett, elvileg az előkészületét majd a forgatását sem árnyékolták be botrányok. Talán a játékidő utolsó harmadába szólt bele jobban a stúdió, de még az ott látható CGI-orgia se rontotta le jelentős mértékben az összképet. Gal Gadot remekelt a címszereplő bőrében és Patty Jenkins is annyira jó munkát végzett rendezőként, hogy a folytatásra is szerződtették. A Wonder Woman végre nem csak pénzügyileg teljesített jól, de a kritikák is dicsérték és a rajongók is kifejezetten pozitívan vélekedtek róla. Igazából ez volt az első film, ami minden téren sikert aratott a DC berkein belül.
Igen ám, de ugyanebben az évben került bemutatásra az Igazság ligája is, ami mind a mai napig a stúdió legnagyobb szégyenfoltja.
A BvS hiába lett megosztó, Snyder folytatta tovább a munkáját az Igazság ligájával, melynek munkálatai már 2016-ban elkezdődtek. Első körben két film volt tervben, de a producerek végül úgy döntöttek az elszálló költségek miatt, hogy legyen meg az első rész és majd a sikert követően folytatják a sztorit. Annyi kikötésük volt Snyder felé, hogy lehetőleg vegyen kissé vissza a sötét hangulatból és inkább törekedjen egy humorosabb csapatfilmre. A rendező elvileg elfogadta a stílusváltást és ennek szellemében dolgozott tovább. És itt jön a tragikus fordulat.
Az Igazság ligája munkálatai során Snyder lánya, Autumn öngyilkos lett. Erre hivatkozva a direktor ott is hagyta a projektet, elmondása szerint nem akart a munkával foglalkozni és inkább a családja körében akarta feldolgozni a tragédiát.
Ekkor még nem állt bemutatásra kész állapotban a projekt, így a Warner gyorsan áthívta a Marveltől Joss Whedon-t (a két Bosszúállók film rendezőjét), hogy a Snyder által leforgatott anyagból gyúrja össze a végeredményt. Whedon azonban rengeteg utóforgatást szorgalmazott, melyekre sor is került, miközben a kitűzött premier alig pár hónap múlva már esedékes volt.
Itt már lehetett érezni, hogy nagy a baj, de szerintem senki nem volt felkészülve arra a lebőgésre, ami következett. Az Igazság ligája egy igazi Frankenstein szörny lett, ami nyomokban tartalmazta Snyder stílusát, de egészében inkább emlékeztetett egy rendkívül erőltetett MCU-mozira, melyben a főszereplők is teljesen kifordultak önmagukból. A történet egy teljesen értelmetlen massza lett, a látvány kiábrándítóan gyengére sikeredett és az alapvetően tehetséges színészek is csak erőlködtek a rájuk osztott szerepeikben.
Az Igazság ligája mind anyagi, mind kritikai szempontból nagyot bukott és ezzel a Warner fejeseit is szembe állította azzal a ténnyel, hogy ez így nem mehet tovább.
A kudarcot követően nagyon sok DC-projekt repült a kukába, Ben Affleck pedig úgy nyilatkozott, hogy neki ennyi elég is volt a denevérjelmezből, a későbbiekben nem hajlandó visszatérni a figurához.
Ezen a ponton végleg világossá vált, hogy ész nélküli kapkodással, a koncepció folytonos változtatásával és az alkotók víziójának megtorpedózásával képtelenség sikerre vinni az MCU-formulát. Hiába vannak a DC-háza táján is híres és népszerű szuperhősök, tudatos tervezés hiányában, "fejjel a pénznek" mentalitással nem lehet köréjük épkézláb univerzumot építeni.
Erre a Warner vezetősége is rájött, így lenyilatkozták, a későbbiekben inkább az önálló sztorikra fognak ráfeküdni és az lesz a cél, hogy karaktereik kapjanak egy jól működő filmet és ha ez megvalósul, akkor majd ismét lehet szó átívelő cselekményszálakról.
Ebben a szellemiségben született meg az Aquaman 2018-ban, majd 2019-ben a Shazam!. Igazából mindkét alkotás jól sikerült, ezek már nem viselték magukon Snyder stílusjegyeit, inkább Marvel mintára készültek, elsősorban a poénokra és a színes, látványos akciókra fektették a hangsúlyt. A pozitív kritikák nem is maradtak el, sőt, anyagilag is jól teljesítettek az említett filmek. Az Aquaman bevételei még az 1 milliárd dollárt is elérték.
2019-ben aztán jött a Joker, ami ismét megmutatta, hogy az önálló sztorikban mennyi potenciál van. Todd Phillips filmje egy sajátos kitérő, ami az eddigi DC-univerzumon kívül helyezkedik el és egyfajta pszichológia thriller keretein belül meséli el Batman legfőbb ellenségének az eredetét. A produkció hatalmas siker lett, Joaquin Phoenix mint Legjobb férfi főszereplő, Hildur Guðnadóttir pedig mint Legjobb eredeti filmzene kategóriában kaptak díjat.
A Joker egy nagyszerű darab lett, ami be merte vállalni az R-kategóriát és egy könnyen fogyasztható akciófilm helyett egy rendkívül mély, drámai történettel állt elő, ami a kasszáknál is kiváló teljesítményt ért el.
Úgy tűnt, a Warner tanult korábbi hibáiból és végre hagyták érvényesülni a készítők vízióját.
Kár, hogy ez a nagy siker hamar elillant a 2020 elején érkező önálló Harley Quinn mozival. És itt ismét zavaros vizekre evezünk, hiszen a Ragadozó madarak igazából a rossz emlékű '16-os Öngyilkos osztag folytatása. Margot Robbie visszatért Harley szerepében, a történet pedig ott veszi fel a fonalat, miután szakít a Jared Leto-féle Jokerrel.
Mindezt úgy, hogy mind Leto, mind a producerek leszögezték, hogy a '16-os alkotás bohócával már nem akarnak számolni a későbbiekben.
Nagyot nem hazudtak, hiszen a Ragadozó madarakra nem is tért vissza a karakter, a szakítást sikerült megoldani a figura kihagyásával.
Ettől függetlenül egy hatalmas kérdőjel számomra a film, hiszen egy szabadszájú, R-kategóriás őrületről van szó, ami mintha esztétikájában próbálta volna visszacsatolni magát a Snyder-érához, miközben humorával és cselekményével a Deadpool mozikat idézte meg. Személy szerint egy kellően érdekes és szórakoztató élményként csapódott le nálam a produkció, de mind a mai napig nem világos, mit várt el ettől a produkciótól a stúdió. Hiszen ekkor már bőven ott tartottunk, hogy az önálló, elkülöníthető sztoriké a terep, erre a semmiből jött ez a visszacsatolás, ami több új karaktert is felvezetett.
A végeredmény el is hasalt a pénztáraknál, a kritikusok se nagyon díjazták Harley ámokfutását, a rajongók pedig a fejüket vakarták, hogy ez mégis mi akart lenni így az önálló Joker-mozi után.
2020 tavaszán aztán megérkezett a COVID-járvány és letarolta a világot. A mozik bezártak, a forgatások leálltak, a bemutatásra váró filmek felett meg elkezdtek malmozni a producerek. Ebben az időszakban elég nagy teret nyertek a streaming szolgáltatók, a Warnerhez tartozó HBO Max pedig már működött egy ideje, így logikus döntésnek bizonyult a Wonder Woman folytatását ezen a felületen bemutatni.
Talán jobb is, hogy Diana Prince 1984-es kalandja elkerülte a mozikat, hiszen a végeredmény egy elképesztően pocsék darab lett. Itt a Warner pont az ellenkező hiába esett bele, mint korábban: ahelyett, hogy korlátozták volna a rendező (Patty Jenkins) munkáját, teljes mértékben szabad terepet biztosítottak víziója kibontására, de a végeredmény sajnos egy óriási baklövés lett, ami meg se tudta közelíteni az első epizód minőségét. A DC ismét egy jókora kudarcot könyvelhetett el, amit anyagilag igazából a járvány nyírt ki, viszont a gyalázatos minőséget már nem lehet a COVID számlájára írni.
És itt megint felmerülhet a kérdés, hogy mi is a helyzet az univerzummal, amit Snyder kezdett el? A Wonder Woman 1984 egyáltalán nem illik bele abba a kontinuitásba, amibe a korábbi filmek tartoztak, viszont Gal Gadot maradt a főszerepben és az első epizód is a történet részeként van kezelve. Viszont az 1984 cselekménye több ponton is ellentmond a későbbi BvS-nek és az Igazság ligájának.
Sebaj, erre valószínűleg a fejesek se tudják a választ.
2020 Wonder Woman pofára esése nélkül is egy pocsék év volt, viszont pont ez okozhatta a DC egyik legérdekesebb húzását. Már korábban is voltak pletykák arról, hogy Zack Snyder annak idején kb. 90 százalékos állapotában hagyta magára az Igazság ligáját és létezik a filmből egy olyan verzió, ami az ő elképzeléseit tartalmazza.
Ez sokáig csak egy interneten terjedő teóriának tűnt, de aztán jött a bejelentés: 2021 tavaszán az HBO Max felületén elérhetővé válik Snyder víziója. Ezt maga a rendező is megerősítette, aki elmondta, hogy nagy szívfájdalmat okozott neki annak idején a projekt elhagyása és aztán végig ott is maradt vele az érzés, hogy be kéne fejeznie azt, amit elkezdett.
Mivel az HBO Max a járvány ideje alatt nem igazán tudott új tartalmakkal előállni, logikus lépésnek tűnt, hogy befektetnek a Snyder verzió elkészítésébe, hiszen némi utóforgatást és VFX csiszolgatást leszámítva minden megvolt ahhoz, hogy elkészüljön az Igazság ligája "rendezői változata".
Viszont a Warner/DC itt megint maga alatt vágta a fát. Ahogy létrejött az Igazság ligája 4 órás Snyder-vágása, rögtön lenyilatkozták, a későbbiekben ez a stílus és látásmód már tényleg el lesz felejtve, ez egyszeri alkalom volt, mert kellett a pénz. Persze, ezt az utolsó gondolatot én tettem hozzá a történethez, de senkinek ne legyenek kétségei, csak a piszkos anyagiak miatt térhetett vissza a rendező.
A rajongók azonban követelték, hogy épüljön tovább Snyder-világa, a laikus nézők ekkor meg már azt se tudhatták, hogy most akkor mi is a helyzet a DC-univerzummal.
'21-ben érkezett meg James Gunn The Suicide Squad filmje is, ami ugyan elképesztően ütősre sikeredett, sokan mégse tudtak vele mit kezdeni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy itt sem volt világos, hogy akkor ez most egy folytatás, vagy egy reboot? Ezt a kérdést a marketing is csak tetőzte, hiszen az alkotók össze-vissza nyilatkoztak mindenfélét. Hiába tértek vissza színészek az előző részből, az ott történtek meg se lettek említve, így az egyszeri nézők vakarhatták a fejüket, hogy most akkor mit is néznek.
Pedig Gunn egy remek mozit tett le az asztalra, ami szintén megkapta az R-kategóriát és a rendkívül véres, brutális akcióinak és pihent humorának köszönhetően be is tudta váltani azokat az ígéreteket, amiket Ayer meggyalázott filmjének nem sikerült: ez tényleg egy szuperhős köntösbe öltöztetett Piszkos tizenkettő lett.
A ködös reklámkampánynak, a DC körüli fejetlenségeknek, a magas korhatárnak és a COVID utóhatásainak következtében a film végül bukás lett, viszont a kritikusok szerették és bemutatása óta elég szép rajongótábort tudhat magának. Gunn készített is hozzá egy melléksorozatot a Peacemaker-A békeharcos formájában, ami szintén kiváló agymenés lett, ez az HBO Max felületén debütált és olyan jól szerepelt, hogy már a második szezonját is berendelték.
Elérkeztünk 2022 tavaszához, amikor megkaptuk a Robert Pattinson-féle Batmant. Ez abból a denevérember projektből nőt ki, amit még Ben Affleck közreműködésével álmodott meg a stúdió, viszont a színész dobbantása után Matt Reeves egy teljesen önálló alkotásként gondolta újra a sztorit.
A Batman végül a Joker mintájára készült el, a zavaros DC univerzumon kívül helyezkedik el és csak a bőregérre és az ő nyomozásaira koncentrál a sztori.
Eleinte sokan tartottak ettől a projekttől, végül azonban óriási sikert aratott, szépen termelte a pénzt, a kritikusok is szerették és minőség terén se lehetett rá panasz. A premiert követően szinte azonnal jött is a hír, pár éven belül érkezik is a folytatás.
'22 októberéig kellett várni a következő DC alkotásra, a Black Adamre. Ez ismét a kusza univerzumon belül játszódott és Dwayne Johnson nagy szerelemprojektje volt, aki iszonyat lelkesen vágott bele a munkába. Meg is ígérte, hogy ezzel a karakterrel felborítja az eddig beállított DC hierarchiát.
Az ex-pankrátor azt is elérte, hogy a filmben egy rövid jelenet erejéig Henry Cavill ismét magára öltse Superman jelmezét.
A nagy ígérgetések azonban látványos kudarcba fulladtak és kaptunk egy se íze-se bűze sablonkupacot, ami ahelyett, hogy megmentette volna a stúdió döcögő univerzumát, egyenesen a földbe taposta azt.
A Black Adam még a mozik vásznain pörgött, mikor érkezett a bejelentés, hogy a későbbiekben James Gunn (mint író/rendező) és Peter Safran ( mint producer) fogják egyengetni a DC útját. Az alkotópáros hamar be is jelentette, megpróbálják egy tudatos, átgondolt narratívára felhúzni az elkövetkező kalandokat, hogy végre az MCU-recept ne csak külsőségekben legyen lekövetve. Majd arról is szót ejtettek, hogy az eddigi kacifántos, szinte lekövethetetlen univerzumot jelen formájában elengedik, a nulláról fognak építkezni.
Ennek köszönhetően bizonyos színészektől búcsút mondanak, másokat viszont megtartanak. Jelenleg a biztos távozók között Henry Cavill neve szerepel (aki amilyen hirtelen beköszönt a Black Adamben, olyan hamar került lapátra ), a többiek sorsa (Gal Gadot, Jason Momoa, Ezra Miller, Zachary Levi többek között) még kérdéses.
Visszatérve Johnson CGI orgiájához, itt se volt világos, hogy akkor hol is helyezkedik el a történet. Maga a karakter ugye Shazam ellenlábasa, a '19-es filmre volt is néhány utalás, de ennyi. Viszont a '21-es The Suicide Squad több szereplője is megjelent a cselekmény során, sőt, a semmiből még egy új szuperhősbrigád is felbukkant.
De ezek után talán már kár is ezen gondolkodni, hiszen a Black Adam fogadtatásából kiindulva nem valószínű, hogy Johnson visszatérne később a szerepben.
Tehát ott tartunk, hogy a DC új vezetői felszántották a terepet, 2024-től jönnek az IGAZI DC mozik, amelyek aztán már tényleg egy egységes univerzumot fognak alkotni.
A probléma az, hogy 2023-ra itt maradt a Shazam- Az istenek haragja, a The Flash- A villám, Az Aquaman 2. és a Blue Beetle. Ezek még a régi vezetés alatt készültek el, aztán kérdéses, hogy a jövőben számolhatunk-e ezekkel a címekkel.
A Shazam második része márciusban került bemutatásra és óriásit bukott anyagi tekintetben. Ez nem véletlen, a Warner látványosan semmi energiát nem fektetett a reklámozásába és a film rendezője is kijelentette, nem szeretne a későbbiekben ebben a műfajban alkotni.
Pedig nem lett rossz a végeredmény, legalábbis ahhoz képest, amennyire a kritikusok lehúzták. Egy teljesen átlagos szuperhőszúzda lett a Shazam 2., ehhez képest hatalmas lebőgésnek bizonyult.
Nyáron érkezik majd a The Flash, amit valószínűleg nem fog ennyire lazán kezelni a Warner, hiszen már így is a poklok poklát járta meg a produkció. Már alapvetően éveket vett igénybe az előkészítése, rengeteg csúszott a premier is, hogy aztán a forgatást követően a címszereplő, Ezra Miller miatt kerüljön veszélybe a projekt.
A színész 2022 elején igazi ámokfutást rendezett a Hawaii szigeteken, ahol embereket bántalmazott, házakba tört be és ész nélkül randalírozott az éjszakában. Ezt követően pedig az államokban is bajba keveredett, hiszen kiderült, hogy egyfajta szektát vezet a farmján. A jelen állás szerint a stúdiónak sikerült kimosdatnia a színészt ezekből a balhékból, elsősorban pont azért, hogy ne keljen dobozba zárni a kész filmet, ami bizonyos jelentések szerint több, mint 200 millió dolláros költségvetést emésztett fel.
Aztán ott az Aquaman 2., ami elvileg decemberben kerül bemutatásra és eddig kb. ennyit is lehet róla tudni. Nem megerősített információk szerint ez a film is rengeteg pénzt emésztett fel, Amber Heard csúnya válása miatt bele kellett nyúlni a forgatókönyvbe és talán az eddigi tesztvetítésekről se érkeztek igazán pozitív visszajelzések. De ezek igazából pletykák, majd december környékén okosabbak leszünk.
És ott van még a Kék Bogár, ami egy önálló sztori lesz egy olyan hőssel a főszerepben, akivel eddig még nem találkozhattunk a filmes univerzumban. Ha ez jól sikerül, akkor könnyen átmentheti Gunn a saját térfelére, ha pedig megbukna, akkor gond nélkül kihagyhatják majd a buliból.
Ez lenne tehát a DC filmes univerzumának eddigi története. Igazából egy átgondolatlan, egységes víziót nélkülöző masszát hozott össze a régebbi vezetőség, amiből ugyan ki lehet emelni több jó, mi több, zseniális produkciót is, de az összképet tekintve a káosz és az átláthatatlanság uralkodott.
Értem én, hogy a Warner szeretett volna minél gyorsabban felzárkózni az MCU szintjére, de a nagy kapkodással csak azt érték el, hogy még jobban lemaradtak Kevin Feige birodalmától.
Ha James Gunn és Peter Safran a későbbiekben utat tud vágni ebben a jelenleg is tartó őrületben és sikeresen tudják majd elindítani az új DC-történetszálat, akkor is 16 év lemaradásban lesznek az MCU-val szemben.
Mindenesetre, én drukkolok annak, hogy minél több sikert érjenek el és abban is bízom, hogy ezek után tényleg kapunk egy jól működő, átgondolt narratívát, ami majd szépen összefogja a különböző hősök sztoriját. A DC karakterei megérdemelnék azt, hogy minőségi adaptációk készüljenek történeteikből.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése