2023 nyarán a Warner/DC kálváriája elérkezett az utolsó előtti fázisához. Nem szeretném nagyon részletezni azt, hogy áll most a stúdió élőszereplős szuperhősuniverzuma, hiszen a múltban már több írásomban is kitértem az ezzel kapcsolatos információkra.
Mindenesetre, álljon itt egy rövid helyzetjelentés: 2023 elején kiderült, a Zack Snyder által elindított DCEU-nak végleg befellegzett, ezzel a lendülettel pedig az univerzum élére ki is nevezték James Gunn-t és Peter Safran-t, hogy rázzák gatyába az eddig is vakrepülésben manőverező szériát. Igen ám, de ekkor még bemutatásra várt a Shazam 2., a The Flash, a Kék Bogár és az Aquaman 2. is.
A bejelentés nyilván nem tette népszerűvé ezeket a kifutó portékákat, de ezt követően az is kiderült, hogy az új vezetés egyáltalán nem kér az eddig megalapozott karakterekből és történetszálakból, ezek helyett a nulláról akarnak kezdeni. Ennyi után már borítékolni lehetett, hogy 2023 nem a DC éve lesz, de jöttek még itt különböző botrányok és sztrájkok is, melyek hatására a Shazam 2. és a The Flash csúnyán felsült (mind kritikai, mind anyagi értelemben), miközben az Aquaman folytása jelenleg is azért küzd a mozikasszáknál, hogy ne legyen akkora lebőgés, mint az előbb felsorolt címek.
De mi a helyzet a Kék Bogárral? Már alapvetően az is rendkívül érdekes (vagy inkább furcsa), hogy a Warner elsősorban az HBO Max platformjára szánta ezt az alkotást. Jaime Reyes első önálló kalandja a kezdetektől úgy indult, mint egy streaming-film, tehát a műfajtól megszokott költségvetéshez képest szinte aprópénzből készült, ehhez képest az utolsó pillanatban a stúdió mégis a mozis premier mellett döntött.
A mai napig nem sikerült megértenem, hogy három pofára esést követően (Black Adam, Shazam 2. , The Flash) kinek érte meg az, hogy a Kék Bogár eljusson a vásznakig, de ez legyen az én problémám. A helyzet az, hogy a kritikusok kifejezetten jól elvoltak a végeredménnyel és összességében a katasztrofális anyagi bukás is elkerülte a produkciót. Tegyük hozzá, a Kék Bogár ajtaján a hangos siker sem kopogtatott, azonban a visszaszorított büdzsének köszönhetően a szerény bevételek sokkal jobban festettek, mint az előbb már emlegetett alkotások esetében.
Jó szokásomhoz híven csak sikerült elhúznom a bevezetőt, úgyhogy ideje rátérni a lényegre.
Főszereplőnk Jaime, egy friss diplomás srác, aki azon ügyködik, hogy minél előbb találjon egy jól fizető állást, hiszen családja nincs épp kirobbanó anyagi helyzetben. Hősünknek végül a Kord vállalatnál sikerül munkához jutnia, ahol rögtön bonyodalomba keveredik és hozzájut egy földönkívüli technológiához, melynek segítségével emberfeletti képességekre tesz szert. Ezt persze a cég és annak vezetősége nem nézi jó szemmel, így megindul a hajsza Jaime után, akinek a kalandozásai során ténylegesen hőssé kell válnia ahhoz, hogy megtudja védeni családját.
Hol is kezdjem? Nézzük először a sztorit!
A rövid ismertetőm alapján érződhet, hogy a Kék Bogár nem kecsegtet sok újdonsággal. A szuperhős-műfajban azonban manapság talán nem is annyira elvárt ilyen szinten az eredetiség, hiszen újra és újra ugyanazokat a kliséket szállítja a zsáner. Ami nekem ennél fontosabb, az a kivitelezés, ezen a téren vannak bajok a Kék Bogárral.
Maga a cselekmény elképesztően töredezett, hiába az egyszerű felütés és a viszonylag rövid (120 perces) játékidő, a sztori többször is üresjáratokba fullad. Ezekből a "mélypontokból" az akció és a humor kettőse húzhatta volna ki az összképet, a probléma viszont az, hogy ilyen téren se tudtak igazán emlékezeteset nyújtani a készítők.
A látvány önmagában nem rossz, a kb. 100 millió dollárra leszorított költségvetés ellenére a CGI egész korrekt és a főhős jelmezét se érheti panasz. Viszont a nagy összecsapások kreativitás terén jóindulattal is csak a minimumot ütik meg, miközben az esetlen rendezés minden téren alávág az akciók dinamikájának. Amikor jönne egy menő beállítás, esetleg egy tényleg ütős látványelem, rögtön kapunk valami erőltetett poént vagy egy éppen oda nem illő eseményt, ami teljes mértékben elveszi az adott jelenet élét.
A poénkodásnál maradva, a Kék Bogár is azok közé a DC-produkciók közé sorolható, amik a komor atmoszféra helyett inkább a könnyedebb stílust próbálták magukra öltenie. Itt nagyon félrement ez a próbálkozás. A film humora kimerül a rendkívül kínos beszólásokban és a helyenként már a jóízlés határait súroló altesti poénokban.
Értem én, hogy ez a produkció a fiatalabb korosztályt akarta megcélozni, de az ő értelmi szintjüket nem ott kéne meghúzni, ahol a leghitványabb Adam Sandler komédiák helyezkednek el.
Még mielőtt túl szigorú lennék, azért tisztáznám a helyzetet, akadnak értékelhető poénok is a játékidő során, kár, hogy ezeket mennyiségben elnyomják a fentebb már taglalt, olcsó humorbombák.
Sajnos a színészi alakításokról se tudok igazán pozitívan nyilatkozni. A főszereplő Xolo Maridueña még korrekt módon elevickél Jaime karakterében, de a családját megformáló arcoktól már egy idő után a falra másztam. A legtöbb félresikerült poén hozzájuk köthető, így alapból hiába működne velük a csapatdinamika, egy-egy jelenetet már azzal agyoncsapnak, hogy megpróbálnak viccesek lenni.
Aztán itt van nekünk még Susan Sarandon, aki egy kiváló színésznő, de itt egy ezerszer látott gonosz figurát kapott, amivel jól láthatóan nem tudott mit kezdeni. A kötelező köröket persze lefutja alakításával, ez azonban még kevés az üdvösséghez.
A Kék Bogár ellenfele azonban nem a rosszul viselkedő Sarandon, hanem a Carapax névre hallgató, spéci páncéllal rendelkező zsoldos, aki viccen kívül egy kifejezetten érdekes, mi több, árnyalt szereplő is lehetett volna. Kár, hogy a készítők a film első felében csak a súlytalan akciójelenetekhez használják a figurát, aztán mind derült égből villámcsapás, a fináléban hirtelen 2 perc alatt összecsapják a komplett motivációs hátterét. Itt lettek volna érdekes ötletek, de olyan tempóban hadarja el őket a film, hogy szinte fel se fogtam, mit látok.
Ezek után még rugdoshatnám napestig a produkciót, de nincs hozzá kedvem, mert a végeredmény végtére is nem egy nézhetetlen szemét. Nem, a Kék Bogár szimplán egy minden eredetiséget és ambíciót nélkülöző szuperhőstörténet, ami felületesen lehozza azt, amit megkíván a műfaj, de ennél többre egyáltalán nem képes. Némileg kifinomultabb humorral és biztosabb rendezéssel akár még emlékezetes is lehetett volna a végeredmény, de így, ebben a formában ez csak egy könnyen felejthető, délutáni matiné.
(A film megtalálható az HBO Max kínálatában!)
Streamingstar: 5 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése