Stephen King korunk egyik legnépszerűbb írója, akit sokan a horrorirodalom királyának tartanak. Nem vitás, King elég sok regénnyel és novellával gazdagította a műfajt, de ezen kívül más egyéb zsánerekben is képes volt maradandót alkotni. Hollywood-nak se kellett sok idő, hogy felfigyeljen a szerző irományaira, a különböző történetek mozgóképes adaptáció a '70-es évek második felétől igazából napjainkig szorgalmasan érkeznek, hol mozifilmek, hol sorozatok formájában.
Jelen cikkemben az 1983-ban megjelent Kedvencek temetője (más címen Állattemető) regény feldolgozásairól szeretnék kicsit bővebben értekezni.
Az írott alapanyag talán King egyik legsötétebb és legkilátástalanabb műve, melyben egy rendkívül drámai alaptörténetet ruház fel a horrorműfaj jegyeivel.
A regény elsősorban a gyászról, annak feldolgozásáról és a férfi lélek rejtelmeiről mesél a szerző jól ismert, de még magához képest is brutális stílusában.
Lássuk, ezt a nem könnyű sztorit hogyan tudták később a filmesek több ízben is feldolgozni.
Kedvencek temetője (1989)
Az első adaptációt '89-ben készítette el Mary Lambert rendezőnő, a forgatókönyvet pedig maga King vetette papírra. Ahogy észrevettem, ezt a filmet a rajongók közül sokan kisebb klasszikusként tartják számon és nem fogok hazudni, első alkalommal (gyerekként) rám is óriási hatást gyakorolt Lambert munkája.
Aztán teltek-múltak az évek, sikerült végre elolvasnom a regényt és újra megnéztem a filmet, ennek köszönhetően pedig valamelyest a véleményem is megváltozott.
Mielőtt előreszaladnék, gyorsan tekintsük át az alapsztorit.
A Creed család menekülve a nagyváros zajától, vidékre költözik, egy álmos maine-i kisvárosba, Ludlowba. Érkezésükkör már rögtön feltűnik számukra, hogy új otthonuk szomszédságában egy közel sem veszélytelen útszakasz fekszik, melyen éjjel-nappal száguldoznak a járművek (elsősorban kamionok).
"Ennyi talán még belefér" gondolják először hőseink, de szegény kiskedvencüket aztán hamar utoléri a végzete egy több tonnás teherautó képében. Louis (a családfő) némi közjátékot követően a szemközt élő öregúr segítségével elföldeli a jószág maradványait a helyi kisállattemető mögötti indián temetkezési helyen! Az egykoron kedves kiscica pár nap múlva visszatér az élők világába, ám már közel sem viselkedik olyan barátságosan, mint a történtek előtt. Az igazi pokoljárás azonban csak ezt követően veszi kezdetét!
A film alapvetően nagyon hűen leköveti a regény cselekményét (ismét kihangsúlyoznám, King saját művét adaptálta), az összes fontos momentum és karakterpillanat megtalálható benne. Ilyen téren egy kifejezetten bátor vállalásról beszélhetünk, hiszen a történet második felében elképesztően sötét fordulatot vesznek az események, a finálé pedig igencsak brutális pillanatokkal szolgálhat a felkészületlen nézők számára.
A probléma az, hogy a korábban video-klippeken dolgozó Lambert rendezése közel sincs egy szinten a történettel. Vizualitást tekintve akad ugyan néhány ötletes és hangulatos beállítás, de néhány kellően groteszk maszkon kívül sok egyediség nem szorult a végeredménybe.
Sajnos a cselekmény tempója is többször megbicsaklik, miközben a színészek alakításai sem a legjobbak. A gyerekszereplők kellően meggyőzőek (főként Miko Hughes, aki a főszereplők pici fiát formálja meg), de a fontos mellékszereplőként felbukkanó Fred Gwynne-t sem érheti panasz. A Creed házaspárt alakító Dale Midkiff és Denise Crosby esetében azonban már nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni, hiszen ők elég hamar átesnek a ló túloldalára és kissé túljátsszák szerepeiket.
Így hiába vannak jól megírva a főszerepek, egy idő után bizony irritálóvá válhat a főhősök alakítása, ez pedig elég sokat ront az élményen.
Elliot Goldenthal zenei aláfestése azonban kiegyensúlyozza a fentebb említett negatívumokat, a kellően baljóslatú taktusok sokat hozzátesznek a film sötét hangulatvilágához.
Mindent összevetve, a Kedvencek temetője nem egy rossz King-adaptáció, sőt! A helyenként lapos rendezői munka és a gyengélkedő színészi alakítások valamelyest csorbítják az élményt, de a '80-as évek atmoszférája és az erős sztori azért szórakoztató hatást kelt. A végeredményt azonban túlzás lenne klasszikusnak nevezni.
(A film megtalálható a SkyShowtime kínálatában!)
Streamingstar: 7 star
Kedvencek temetője 2. (1992)
A horror műfajában nem szokatlan az, hogy egy anyagilag sikeres filmet hamar folytatás kövessen. A készítőket általában még az sem szokta eltántorítani egy második résztől, ha az előzmény egy szép, kerek történet. A Kedvencek temetője 2.-vel is hasonló a helyzet. Az írott mű egy önálló egész, amit King a mai napig nem piszkált és mivel a '89-es feldolgozás ezt kifejezetten hűen adaptálta, a piszkos anyagiakon kívül más nem indokolta azt, hogy visszatérjünk a ludlow-i állattemetőbe.
Ehhez képest '92-ben már jött is a folytatás, mégpedig ismét Mary Lambert rendezésében. A forgatókönyv megírásában itt már King nem vett részt, helyette Richard Outten ötlötte ki a sztorit, akinek sok köze korábban nem volt a műfajhoz (később se lett több).
Jelen esetünkben egy megözvegyült állatorvos és az ő tinédzser fia a főszereplők, akik újonnan költöznek Ludlow városába. Hamarosan ők is tudomást szereznek a közeli állattemetőről, így nem kell sokat várni arra, hogy ismét benépesítsék a képernyőt a halálból visszatért kreatúrák.
A Kedvencek temetője egy nagyon érdekes darab, legalábbis olyan szempontból, hogy bizonyos történetelemeket leszámítva nyílegyenesen szembemegy a korábbi epizód által felállított elvárásokkal. Rendkívül sötét és drámai sztori helyett kapunk egy túlzásokban és morbid humorban tapicskoló, a kor MTV-klippjeinek stílusát magán viselő ámokfutást.
Itt már lehetetlen komolyan venni a látottakat, hiszen a forgatókönyv sem foglalkozik igazán érett témákkal. Persze, a gyász kérdésköre felszínesen megjelenik, de a halálból visszatérő lények a filmben már inkább azt a célt szolgálják, hogy abszurd poénokban gazdag vérengzéseket rendezzenek.
Ehhez képest a színészijáték teljesen rendben van. Edward Furlong meggyőző alakítást nyújt, mint magába forduló tinédzser, de az ő apját megformáló Anthony Edwards-ot sem érheti panasz. Az igazi jutalomjáték azonban Clancy Brown-nak jut, aki lubickol a szemétláda seriff karakterében.
Érdekes, míg az első epizód esetében Lambert talán túl óvatosan futotta le a kötelező köröket, addig itt bátran távolodik el korábbi alkotásától és az alapműtől egyaránt. Éjsötét, tragédiába hajló horror helyett a Kedvencek temetője 2. inkább egy vérbő őrület, megfűszerezve nagy adag humorral, ütős betétdalokkal, mindezt átitatva a '90-es évek video-klippjeinek vizualitásával.
Azonban ez az éles váltás az, ami miatt bőségesen lehet haragudni is a végeredményre. Nem baj az, ha egy folytatás merész terepekre viszi az alapkoncepciót, de itt sikerült a forrásmű minden egyes mozzanatát a végletekig kiforgatni.
Ezt az epizódot már nem is szokták klasszikusként emlegetni, de ezt leszámítva a maga módján még így is egy kifejezetten szórakoztató ámokfutásról van szó, aminek megvannak a maga emlékezetes pillanatai.
(A film megtalálható a SkyShowtime kínálatában!)
Streamingstar: 5 star
Kedvencek temetője (2019)
A megosztó második részt követően elég hosszú ideig csend honolt az állattemető körül (pontosan 27 év), de 2019-ben a kreatív filmesek végül kikaparták a "szériát" a sírból. Elsőkörben az indokolhatta a modern feldolgozás elkészültét, hogy a 2010-es évek közepétől új erőre kaptak a King-adaptációk, így jó ötletnek tűnhetett megbolygatni a Creed család történetét.
A feladathoz egy kifejezetten ígéretes rendezőpárost sikerült szerződtetni Kevin Kölsch és Dennis Widmyer személyében, akik korábban egy kifejezetten ötletes és hangulatos horrorral, a Starry Eyes-al már bizonyították tehetségüket. A forgatókönyvírók pozíciójára is sikerült két, a műfajban már jártas szakembert megnyerni, így joggal reménykedhettünk abban, hogy egy felesleges bőrlenyúzás helyett egy izgalmas és egyben érdekes újragondolás lesz a végeredmény.
A történet nagy vonalakban ugyanaz, mint a regény és az első film esetében: jön a Creed família, akiket hamarosan óriási tragédia ér, de az igazi borzalmak csak azután kezdőnek el, miután Louis (a családfő) elindul egy ásó és egy holttest kíséretében az indián temető irányába.
Kissé gondban vagyok, hiszen ez a remake félig-meddig igazolta sok rajongó előzetes félelmét: a korszerű vizualitás és trükktechnika ellenére nem sikerült épkézláb módon leporolni King klasszikusát.
A rendezői munka némileg biztosabb lábakon áll, mint a '89-es verzió esetében és szerencsére a színészi játék is sokkal élvezhetőbb (Jason Clarke és Amy Seimetz kifejezetten meggyőző a főszereplő házaspár szerepében), viszont az olcsó ijesztgetések és a modern stúdióhorrorokra oly jellemző steril hangulat erőteljesen rombolja az összképet.
Sajnos a sztori is jó ideig ugyanazokat a köröket futja le, mint az írott alap és az első adaptáció, viszont a cselekmény közepén található tragédia kimenetelét és az azt követő pokoljárást már sikerült új szemszögből megközelíteni. Mielőtt elégedetten csettintenénk, le kell szögeznem, a történet fontos momentumainak megváltoztatása nem igazán vált a film javára.
Egyrészt sikerült kiherélni a forrásmű legsötétebb mozzanatait, másrészt a főszereplő lelki összeomlását is sikerült valamelyest finomabban ábrázolni.
Egy kőkemény horror esetében sajnos nem a legjobb módszer az, ha pont a leghátborzongatóbb elemeket vizezik fel a készítők, de jelen esetünkben ez történt.
Mindezek ellenére, nem egy rossz próbálkozás a remake. A helyenként ötletes operatőri munkának, a jól eltalált zenei aláfestésnek, a kompetens színészi alakításoknak és a korrekt rendezésnek köszönhetően a végeredmény egy teljesen vállalható darab, de ügyetlen "újításainak" hála egy lapon sem lehet említeni a regénnyel. A '89-es verzió minőségétől már nincs annyira messze, de az sokkal bátrabban keltette életre a King fejéből előbújó borzalmakat.
(A film megtalálható a SkyShowtime kínálatában!)
Streamingstar: 6 star
Pet Sematary: Bloodlines (2023)
A remake elég hamar belesüppedt a közepesen sikerült King adaptációk mocsarába, de ez nem tántorította el a stúdiófejeseket attól, hogy ismét kilátogassanak az állattemetőbe. A 2023-as Bloodlines azonban nem folytatásként gondolta tovább a már jól ismert történetet, inkább a múltba révedt és a 2019-es feldolgozás előzményeként próbált meg érvényesülni.
Ez így első blikkre még ígéretesnek is tűnhet, főleg abból a szempontból, hogy a már eredeti regényben is megjelenő Tim Baterman-szál került a történet fókuszába.
A főszereplőnk ezúttal Judd ( később ő adja a tuti tippet Louisnak, hogy elhunyt szeretteit az állattemetőbe földelje el), aki minél előbb szeretne elköltözni barátnőjével Ludlow városából. Az indulás napján azonban tudomást szerez arról, hogy gyerekkori barátja, Timmy Baterman hazatért a frontról, így távozása előtt szeretne még vele találkozni.
A probléma az, hogy Timmy rengeteg változott a háború során. Vagy esetleg az indián temetőnek lehet köze ahhoz a srác fura viselkedéséhez?
Ígéretes felütés ide vagy oda, a Bloodlines a széria legalja!
A film próbálkozik azzal, hogy valamelyest új megvilágításba helyezze a címszereplő helyszínt, de a rendkívül amatőr rendezés teljesen aláássa az egész produkciót. A cselekmény össze-vissza csapong, a játékidő előrehaladtával olyan érzésünk lehet, mintha fontos jelenetek végezték volna a vágószoba padlóján. Ennek köszönhetően elképesztően gyenge a logikai kapcsolat a képsorok között, amin csak súlyosbít a rendkívül érdektelen sztori.
Igazán fontos információkkal nem bővül a sztori, az új karakterek pedig annyira kidolgozottak, mint egy üres A/4-es lap.
Egy-két véresebb képsor szerencsére akad, de ezekkel se lehet igazán sokat kezdeni, hiszen az olcsó ijesztgetések elképesztően aláássák az élményt.
A szomorú az, hogy olyan színészekkel találkozhatunk a stáblistán, mint David Duchovny, Henry Thomas vagy éppen Pam Grier, de vázlatos figuráikkal ők se tudtak mit kezdeni.
Ezen sajnos nincs mit szépíteni, a Bloodlines egy elképesztően gyenge és esetlen bőrlenyúzás, aminek fényében a 2019-es próbálkozás már egész ütősnek is érződhet.
Erre az előzményre ilyen formában semmi szükség nem volt. Elvileg a stúdió is csak azért adott zöld utat a munkálatoknak, hogy ne veszítsék el a Kedvencek temetője-jogokat. Ezt azért érdemes pletykaként kezelni, de ha mégis tartalmaz valamennyi igazságot, az választ adhat erre a siralmas teljesítményre.
Streamingstar: 2 star
Ezt követően mit is írhatnék zárásként?
King regénye egy elképesztően erős horrortörténet, melyet mindenképp érdemes elolvasni a filmadaptációk megtekintése előtt. Ezt követően a '89-es verzióval lehet próbálkozni, ahogy a 2019-es feldolgozással is, viszont a '92-es második epizódot már csak az igazi ínyenceknek tudnám ajánlani. A 2023-as Bloodlines-t pedig mindenki kerülje messzire.
Hogy ezek után mi lesz a széria jövője mozgóképes fronton? Egészestés filmmel valószínűleg egy ideig nem fogunk találkozni, viszont ha lehet hinni a pletykáknak, tévésorozat formájában még folytatódhat a történet.
Mindenesetre, néha talán jobb, ha a halott halott marad.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése