Préda (2019) - Kritika

 Mit kapunk akkor, ha a kétezres évek egyik legjobb horrorfilmrendezője összefog egy olyan kultikus figurával, mint Sam Raimi (Gonosz halott- trilógia) ? Erre a kérdésre szolgálhat válaszul a 2019-ben bemutatott Préda.




Alexandre Aja a 2003-as Magasfeszültség című francia mozival lopta be magát először a műfaj szerelmeseinek szívébe, 3 évvel később pedig már Wes Craven 1977-es klasszikusához, a Sziklák szeméhez készített kiváló újragondolást (melynek munkálataiban maga Craven is részt vett).

Aja a 2010-es évek elejéig megbízható minőségben szállította a kellően véres és kegyetlen zsánerdarabokat, hogy aztán 2013-ban a Szarvakkal, majd 2016-ban a Louis Drax kilencedik életével ellátogasson a sötétebb fantasyk birodalmába. Sajnos, egyik produkció sem aratott akkora sikert, mint a rendező korábbi munkái.

A minőségi hanyatlás azonban itt meg is szakadt, hiszen Sam Raimi közbenjárásával Aja újra egy igencsak brutális horror direktori székében találhatta magát. 

Ennyi felvezetés után, lássuk, miről is szól a Préda! 


Nem kell megijedni, rendkívül egyszerű az alapfelállás: Haley nevű főhősnőnk kénytelen egy hurrikántól sújtott floridai városba ellátogatni, hogy felkeresse édesapját. Ha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy a férfi otthonának pincéjében ragadt, ahová beszabadult néhány vérszomjas aligátor. Haley-nek így egyaránt kell felvennie a harcot a zord időjárással és az agresszív fenevadakkal.

Michael és Shawn Rasmussen ( The Ward-2010)  forgatókönyve nem árul zsákbamacskát, ez bizony egy végtelenül egyszerű állatos-horror, ami bőségesen használja a katasztrófafilmek népszerű sablonjait is. Aja azonban volt annyira tapasztalt és ügyes szakember, hogy ilyen faékegyszerűségű alapokra is rátudott építeni egy kifejezetten izgalmas, dinamikus és nem utolsó sorban véres kalandot.

A cselekmény mellőz mindenfajta mellébeszélést, minimális karakterépítést követően már a hurrikánzóna kellős közepén találjuk magunkat a főhősnőnkkel és innentől kezdve a stáblistáig nincs megállás. Igaz, nem árt a megtekintés előtt kissé elengedni a logikát, hiszen a film egy idő után sportot űz abból, hogy egyre meredekebb aligátortámadásokba sodorja a főbb szereplőket.

Az első néhány alkalommal még kellően feszültek azok a képsorok, ahol hőseinket megcsócsálják a fenevadak, de amikor már bizonyos karakterek törött lábbal és félig leharapott karral vágnak vissza a dögöknek, ott már bizony az önparódia határaira sodródik a Préda. 


Az ehhez hasonló túlzásokon azonban némi jóindulattal túl lehet lendülni, leginkább azért, mert erős a kivitelezés. 

Rögtön itt a színészi játék. Kaya Scodelario (Az útvesztő-trilógia) főhősnője egy kellően szimpatikus, egyben emberi figura, akinek a hátterét és motivációit meglehetősen biztos kezekkel építik fel az írók. Az apa szerepében felbukkanó Barry Pepper (Ryan közlegény megmentése) hoz egy erős közepes szintet, még annak ellenére is, hogy a szerepe nagyrészt kimerül a fájdalmas ordítozásban és a motivációs beszédek szavalásában.

A viszonylag alacsony büdzsé ellenére (nagyjából 13 millió dollár) a látványt sem érheti panasz. Helyenként persze észrevehető, hogy az aligátorok nem a legjobb CGI-effektekkel lettek életre keltve, a film azonban igyekszik a félhomályban tartani a húsevő hüllőket. A vérengzések és a különböző csonkítások viszont már praktikus-módon lettek kivitelezve, így ezekbe aztán végképp nem lehet belekötni.

Ezeket a pozitívumokat szépen megkoronázza a remek helyszín is, hiszen a hurrikán által megtépázott kisváros hangulatos hátteret ad ennek a vérgőzős túlélőshownak. Az külön érdekes, hogy filmet Szerbiában forgatták, ennek ellenére tökéletesen működik az illúzió, hogy a viharvert Floridában küzdenek az életükért főszereplőink. 


Mindezek után, térjünk vissza oda, ahol elkezdtem a gondolatmenetemet. Aja és Raimi közös munkájából egy sok eredetiséggel nem szolgáló, ennek ellenére kellően szórakoztató állatos-horror született, ami nem reformálja meg a műfaját, de bátran odatehető olyan jobban sikerült alkotások mellé, mint például a Zátony (2016) vagy a 47 méter mélyen (2017).

Alexandre Aja munkásságát pedig a továbbiakban is érdemes lesz figyelni. Legújabb dobása már idén szeptemberben érkezik Never Let Go címen, melyben Halle Berry játssza majd a főszerepet és az előzetesek alapján egy poszt-apokaliptikus horrorra/thrillerre (mi másra?) számíthatunk.

(A  Préda megtalálható a SkyShowtime kínálatában!) 

Streamingstar: 7 star

0 Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

Összes oldalmegjelenítés