A The Midnight Sky talán különösebb visszhang nélkül érkezett, de nem nehéz megérteni, miért. A film lenyűgöző vizuális effektusokat tartalmaz (amelyek Oscar-jelölést is kaptak), de a COVID-19 járvány miatti mozik bezárása következtében nem volt lehetőség arra, hogy a közönség a nagyvásznon élvezze. Ráadásul sokan talán szkeptikusan fogadtak egy hideg, realista poszt-apokaliptikus történetet, amikor a saját mentális egészségükkel kellett szembenézniük a lezárások közepette. Ezek a Clooney-tól független tényezők megakadályozták, hogy a film a megérdemelt figyelmet kapja. Ennek ellenére a The Midnight Sky egy gyönyörű elemzése az emberi teljesítménynek, amely megmutatja, milyen grandiózus is lehet a sci-fi műfaja.
Miről szól a The Midnight Sky?
Lily Brooks-Dalton Good Morning, Midnight című regénye alapján készült The Midnight Sky egy visszahúzódó tudós, Augustine Lofthouse (Clooney) történetét meséli el, aki az utolsó emberként maradt a Földön, miközben az emberiség új otthont keres. Egy katasztrofális esemény elpusztította a földi élet nagy részét, és a túlélők egy maroknyi csoportja kísérleti űrhajókon utazik a Naprendszer mélyére, hogy új lakóhelyet találjanak. Augustine azonban egész életét azzal töltötte, hogy más bolygókon keressen életet, és tudja, hogy munkáját csak akkor tudja a legjobban végezni, ha a Föld összes erőforrása rendelkezésére áll. Az ő önkéntes elszigeteltségének érzelmi oka is van: szakított egykori szerelmével, Jean Sullivannel (Sophie Rundle), és soha nem találkozott lányával, Sullyval (Felicity Jones).
A The Midnight Sky briliánsan építi fel a történetet, amely lehetőséget ad arra, hogy az emberiség túlélési ösztönének két különböző oldalát mutassa be. A film nagy része Augustine-ra összpontosít, aki összebarátkozik a fiatal Iris-szal (Caoilinn Springall), aki a bunkereiben él, és fokozatosan egyre inább apafiguraként tekint rá. Ezzel párhuzamosan azonban egy mellékszálon Sully és űrhajós társai, Adewole (David Oyelowo), Maya (Tiffany Boone), Sanchez (Demian Bichir) és Mitchell (Kyle Chandler) történetét is követhetjük, akik az űrben utazva időnként Augustine-tól kérnek tanácsot. Clooney mesterien ábrázolja a két csoport felelősségének különbségeit: míg Augustine egy olyan megoldásért küzd, amelyből ő maga sosem fog részesülni, Sully és csapata tudják, hogy bármilyen hiba az egész emberiség pusztulásához vezethet. Ez a hősiesség dinamikus bemutatása, amely megmutatja, mennyire fontos a csapatmunka egy közös cél elérése érdekében.
A Netflix szászlóshajónak szánta a The Midnight Sky-t, de közbeszólt a COVID-19 világjárvány
A The Midnight Sky hangulatát és felépítését nagyrészt George Clooney egyedi megközelítésének köszönheti. Miután korábban két sci-fi filmben, a Gravitáció-ban és a Solaris-ban szerepelt, Clooney tudta, hogy valami újat kell nyújtania. A The Hollywood Reporter-nek adott interjújában elmondta, hogyan győzte meg az akkori Netflix-vezetőt, Scott Stubert a film támogatásáról: „Azt mondtam neki: 'Tudod, Scott, szerintem tudom, hogyan kell ezt megcsinálni.' Ő pedig azt kérdezte: 'Tényleg?' Én pedig azt mondtam: 'Nézd, igen, szeretném eljátszani a szerepet, de szerintem más megközelítésem van.' Sok párbeszédet kihagytunk, mert úgy éreztem, hogy ez inkább egy meditáció.” Clooney fizikailag is átalakult Augustine szerepéhez: leborotválta a fejét és 11 kilogrammot fogyott. Az eredmény lenyűgöző; megjelenése a filmben teljesen eltér azoktól a sármos karakterektől, akiket általában alakít, ezzel is bizonyítva, milyen sokszínű és hiteles alakításokat tud nyújtani.
A Netflix szintén nagy támogatást nyújtott Clooney-nak; a streaming szolgáltató eredetileg IMAX formátumban tervezte bemutatni a The Midnight Sky-t, és Clooney speciális kamerákkal forgatott, valamint a The Mandalorian által úttörőnek számító StageCraft technológiát használta a hóval borított tájak megteremtésére. Azonban a COVID-19 világjárvány közbeszólt, és a film csak korlátozottan került a mozikba, majd hivatalosan a Netflixen debütált. Clooney úgy érezte, hogy a The Midnight Sky, mint minden jó sci-fi, időszerű volt a megjelenésekor: „Azt akartam, hogy legyen egy kis remény egy viszonylag sötét történetben az emberiség végéről,” mondta a Vanity Fair-nek. A film valóban reményteljesen zárul, amikor Augustine kijelöli az utat a K-23 felé, és utolsó pillanatait annak szenteli, hogy elképzelje, hogyan nézhet ki az új bolygó.
A The Midnight Sky mint egzisztencialista sci-fi eposz
Sajnálatos módon a The Midnight Sky nem kapta meg azt a mozis forgalmazást, amit megérdemelt volna, hiszen Martin Ruhe lenyűgöző operatőri munkája igazán IMAX-vászonra termett volna. Ugyanakkor sosem volt garancia arra, hogy a film óriási kasszasiker lesz, hiszen azok, akik egy izgalmas űroperát vártak a Star Wars vagy a Galaxis őrzői stílusában, talán csalódottak lehettek, mert a The Midnight Sky sokkal elmélyültebb sci-fi, amely hangulatában közelebb áll a 2001: Űrodüsszeia című filmhez vagy Clooney korábbi munkájához Soderbergh-gel, a 2002-es Solaris remake-hez. A film központi témája egy egzisztencialista dráma, amely arra keresi a választ, miért küzdenek tovább az emberek, amikor minden esély ellenük szól.
Bár a film nehéz témákat érint, mint a kihalás, depresszió és széthullott családok, a The Midnight Sky reményteli megközelítést kínál a sci-fi műfajában. Clooney és Iris kapcsolata, ahogy megpróbálják elütni az időt, remekül épít humort a történetbe; Iris szerepe különösen fontos, amikor kiderül, hogy ő valójában Augustine látomása Sullyról, a lányáról, akivel sosem találkozott. Bár a két szereplő közötti távolság szomorú, a film megerősítő módon mutatja be, hogyan folytatja Sully apja örökségét a kutatásban és a bátorságban.
A Midnight Sky mutatja mekkorát fejlődött George Clooney mint filmkészítő
Bár Clooney rendezői debütálása, a Good Night, and Good Luck egyöntetű elismerést kapott, későbbi rendezései vegyes fogadtatásban részesültek. A Bőrfejek, A hatalom árnyékában és a Műkincsvadászok című filmek legnagyobb problémája az volt, hogy bár érdekes történeteket meséltek el, a lehető legkevésbé érdekfeszítő módon tették ezt. Csalódás lett volna, ha Clooney karrierje hátralévő részét középszerű életrajzi filmek rendezésével tölti, de a The Midnight Sky bebizonyította, hogy képes kreatív és merész megközelítéssel dolgozni, amelyben nem fél a kétértelmű befejezésektől.
A The Midnight Sky nemcsak rendezőként jelentett visszatérést Clooney számára, hanem színészként is. Míg általában a saját rendezéseiben inkább mellékszerepeket vállal, ebben a filmben nyújtott alakítása sokkal önállóbb és megszállottabb volt, mint a könnyedebb, humoros szerepei. Örömteli látni, hogy a The Midnight Sky két fronton is kihívást jelentett számára, bizonyítva, hogy még mindig képes újat mutatni a filmvilágban.
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése