Vissza a gyermekkorba
Mindenkivel már megtörtént legalább egyszer, hogy vissza kéne
nézni a családi környékre, találkozni a gyerekkori barátokkal, akikkel nem
találkoztak öt, tíz vagy akár tizenöt éve. Nos, ez a nosztalgikus vágy a két
főhősünkben, Biankában (Waskovics Andrea) és Milánban (Olasz Renátó) is
kialakult. Így Budapestről visszamentek szülővárosukba karácsony környékén,
hogy találkozzanak a régi barátaikkal. Amikor a testvérpár megérkezik, a banda
már a kocsmában várja őket. De ki is ez a banda? Először is ott van Öcsi (Oláh-Badi
Levente) aki egy igen szórakoztató és egyben abszurd módon köszönti a
vendégeket. Az asztalnál pedig ott van még Kriszta (Udvari-Kardos Tímea), Laura
(Pál Emőke), Robi (Farkas Loránd), Dénes (Szén János) és Rómeó (Gedő Zsolt).
Ahogy telik az idő és poharak, úgy jönnek fel a gyermekkori emlékek sorra.
Amiket ismételten meg akarnak élni. Legyen az egy maszkulin törzsi Harcosok
Klubja szintű „játék”, barátok közti bunyó, vagy esetleg gyerekkori már elmúlt
szerelmi pillanatok újra való felidézése. Mindezt egy boldog nosztalgia és
netán egy szebb jövőkép reményében.
Félelem és megbánás
Időről időre mindenkiben megáll az idő egy ponton a hosszú
éjszaka közepette. Ez a pont az emberekből kiválthat egy olyat, hogy mi az,
amit megbánt az ember. Nem mondtam el valakinek, hogy szeretem; belementem egy
olyan házasságba, amiben nem vagyok boldog és valószínűleg sosem voltam; mindig
csak várok és várok valami csodára, de én magam sosem merek lépni semerre. Ezek
és ehhez hasonló dolgok feljönnek az emberekben ilyenkor és ez alól a
karaktereink se kivételek. A kérdés, hogy ilyenkor mit tesz az ember? Elfogadja
ezt és dolgozik rajta, vagy hirtelen, érzelmekkel túlfűtött döntést hoz? Hát a
szereplőink inkább a másodikat választják. Ami által Bianka és Milán egyre
furcsábban érzik magukat, hogy biztos jó helyen vannak-e? Biztos ez az a társaság,
akikre vágynak?
Mert Bianka akármennyire imádja a gyerekkori barátnőit, nem
akar olyanná válni, mint ők. Mondanom se kell, ilyet érezhetünk mi már, ha nem
is barátainkra gondolva, a szüleinkre biztosan. Milán meg mintha két világ
között billegne folyamatosan. Jó a régi barátokkal közösen inni, viszont az a
mentalitás, amit Öcsi és Robi képviselnek nagyon távol áll tőle. Emiatt szép
lassan az idilli színes kép kezd lassan beszürkülni.
Fehér Ló gyermekei
Ez a fejezet innentől kezdve masszívan SPOILEREKET tartalmaz. Így, ha még nem láttad
a filmet és nem szeretnéd magadnak/másnak elrontani a film élményét, akkor menj
tovább az Összefoglalóra.
A történetben időközönként feltűnik egy fehér ló, ami a néző
számára egy igen random dolog lehet. Viszont van jelentősége ennek a lónak. A
fehér ló gyakran az újjászületést és felülemelkedést jelenti. Viszont az
újjászületéshez szorosan kapcsolódik egy másik elem, a halál. Az a fajta halál,
amivel lezárjuk a múltat és eltemetve mindazt, új életet kezdünk. Bianka és
Milán is a film alatt folyamatosan ráébred, hogy az, ami itt van ebben a
városban az halott. A baráti kötelékek, az élmények, a város maga. A film még
egy szép jelenettel, párhuzamot is von a két főszereplő és két kisgyerek között,
akiket egy szekér visz éppen, fehér lóval az élen.
Így mikor reggel lesz, Bianka és Milán elhagyják a kocsmát
és azzal együtt a várost is. Néha visszafordulnak sétálás közben, de mindenki
tudja, ők soha nem fognak visszatérni.
Ahogy nekünk sem kellene. A filmben elhangzik egy monológ,
hogy vannak csillagok az égen, amiknek csak a fényét látjuk. Mert maga a
csillag már rég halott, de a távolságnak köszönhetően látunk. Ez a halott
csillag fénye minden olyan kapcsolatunk, ami elhalt, de valamiért ragaszkodunk
hozzá. Legyen ez osztálytalálkozó, egyetemi találkozó, gyerekkori barátok,
akikkel csak a nyáron találkoztál tizenévesként, volt munkatársak, akiket csak Facebookon
köszöntesz fel. Minden olyan dolog, amihez csak egy halvány szép emlék köt, de
alapja nincs. Ideje felülni arra a lóra és új hont találni, ahogy Bianka és
Milán tette.
Összefoglaló
Olasz Renátó első önálló filmje a Minden Csillag. Ez egy
kicsi film, nyolc szereplő, egy helyszín. Mégis a téma, ami köré épül, olyan dolog,
amivel az ember nap mint nap szembesül, ahogy telik felette az idő. A
fekete-fehér 4:3 kép a klasszikus művészibb oldalát fogja meg a film
alkotásnak, és egyfajta kontrasztot létrehozva ezzel. A film képi világa
elavultnak/réginek vagy inkább nem túl populárisnak mondható. Ennek ellenére ma
játszódik a film, mennek az SMS üzenetek és pityegések. A másik érdekes
kontraszt az abszurd humor és a tragikus dráma helyzete. Mivel majdnem minden
jelenet belerakható mindkét kategóriába. Mert elsőre érezhetjük az egyiket, de
közben a másik is megfordulhat a fejünkben. Nem tudom, mit vártam ettől a
filmtől, de még is sokkal többet kaptam általa.
Streamingstarts: 8 stars
Írta: Split
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése