Az Avatarban szereplő Pandora bolygó sok szempontból a legambiciózusabb módja annak, hogy a mozi erejébe vetett hitét megossza. Képesek vagyunk mindent magunk mögött hagyni az életben, és úgy átélni egy filmet, ahogyan az egyre nehezebbé válik. Ahogy a technológia fejlődött, Cameron még tovább feszegette a hit erejének határait, játszadozott a 3D-vel, a nagy képkockasebességgel és más olyan technikával, amely nem álltak rendelkezésre, amikor még elkezdte a karrierjét. De az Avatar: A víz útja című filmben többek között az is lenyűgöző, hogy ez a hit olyan témákban nyilvánul meg, amelyeket már oly sokszor felfedezett. Ez a durván szórakoztató film nem az "Avatar" újrajátszása, hanem egy olyan film, amelyben a rajongók felfedezhetnek több filmes elemet, többek között "Titanic", "Aliens", "A Mélység titka" és "A terminátor" filmek tematikus, sőt vizuális elemeit is ki tudjuk szűrni, ha annyira az alkotás mögé tudunk figyelni a hit érdekében. Nos, ez egyáltalán nem baj, hiszen ezekkel az elemekkel, mondhatjuk "utalásokkal" majdnem remekel James Cameron. Olyan érzésem volt, mintha Cameron örökre elköltözött volna egy nagy magányos bolygóra, mint a Pandorára, és magával hozta a kedvenc filmtárát, amiket eddig alkotott, csak hogy a hit meg ne ingadozzon. Cameron olyan sok lenyűgöző képpel és egész jól megformált akciójelenetekkel invitálja a nézőket ebbe a teljesen jól összetákolt világba, hogy minden más elhalványul, és minden mást is képes akár elfelejteni. Fontos, hogy zárkózzunk be, a mobilt kapcsoljuk ki, semmilyen tényező ne zavarja meg filmnézői tevékenységüket, mert különben könnyen kieshetünk a hangulatból. Ez a film marha látványos, látványorgia még mindig, és még soha ennyi jelenetet nem láthattunk vízi világban forgatva. Esküszöm, hogy a Kevin Costner Water world filmjébe nincs ennyi víz - hahaha!
James Cameron diadalmasan tér vissza a Pandorára egy páratlan filmeposszal. Az Avatar: A víz útja elmerít minket a kalandok, a megtorlás és a tragikus erőszak óceánjában, csak ne hogy megfulladjunk a sok víztől. Az emberiség támadása a na'vik és csodálatos érintetlen világuk ellen komolyan megkezdődik. Rég halottnak hitt ellenségek születnek újjá, hogy veszélyeztessenek mindent, ami Jake Sully (Sam Worthington) számára kedves. Szeretett családjának az életéért kell futnia, miután Jake nemezise már-már fanatikusan üldözi őket, és arra kényszeríti a volt "embermajmot", hogy elhagyja erdei otthonukat családjával, majd pedig menedéket keressenek egy teljesen más kultúrát viselő vízi na'vikoknál, akik természetesen befogadják őket. Az energikus fiatalokat Spider (Jack Champion) egészíti ki, aki Sullyék mellett nőtt fel, na'vi életérzéssel. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az Avatar: A víz útja a valaha készült legjobb, víz alatt készült 3D-s sci-fi fantasy film. Semmi, amit korábban láttál, nem ér fel ehhez a látványhoz, de tényleg.
Talán nem is azonnal. Az "Avatar: A víz útja" kezdetben inváziós hangulatot ad, ahogy pár flotta megérkezik és szétcsap a navikok között, és a narratíva picit nehézkesen dobja vissza a nézőket Pandora világába. Habár szinte tökéletesen felkészítik egy macska-egér játékra, ami egy bosszúhadjáratnak is megfelelne a két fél között, legalábbis Sam Worthington és Stephen Lang között ami lélektanilag felkészíti őket a bekövetkezendő csaták sokaságára. A Sully-gyerekek és a Pók egyértelműen a második fejezet középpontjában állnak. Jake úgy nevelte fel utódait, mint egy tengerészgyalogos egységet. Elvárja, hogy a parancsokat feltétlenül és szigorúan betartsák. Lo'ak lázadó természete komoly konfliktusokat okoz az apjával. Ez viszont alattomos támadásoknak teszi ki a családjukat. A zűrös kapcsolatok központi téma, meglepő kimenetelekkel.
Körülbelül a felénél rájöttem, hogy nem igazán világos, hogy Quaritch miért akarja annyira levadászni Jaket és a családját, azon kívül, hogy a cselekménynek baromi szüksége van rá, Lang amúgy elképesztően jól játssza az őrült katona szerepét navik bőrben. Az "Avatar: A víz útja" nagy része ugyanarra a kérdésre épít, amit Sarah Connor a "Terminátor" filmekben feltett - harc vagy menekülés a családért? Menekülj és bújj el a hatalmas ellenség elől, hogy megpróbálj biztonságban maradni, vagy fordulj és harcolj az elnyomó gonosz ellen? Jake először az előbbi lehetőséget választja, ami Pandora egy másik részébe vezeti őket, ahol a film Cameron egyik régi rögeszméjén keresztül nyílik meg: H2O. Ó, jaj!
Ha fel lehetne osztani a filmet, akkor 3 fő részből állhatna: inváziós előkészületek, a vízi világ menedéke, és végül a leszámolás. Igen, ám a film közepe hamar tónust vált a víz, tenger, vagy óceán szerepével, és Jake-ről hirtelen a fiatal gyerkőcökre helyezi a legnagyobb hangsúlyt. Előtte, ugye volt ez az inváziós rész. Itt a mozi hangulatban viszonylag gyorsan lelankad, innentől kezdve a vízi élet szokásait láthatjuk, meg kiderül az is, hogy egyik "furcsa" lányuk, Riki a természettel szinte együtt tud élni, és Éva istennőt annyira bálványozza, hogy megfeledkezik szüleitől is. A fiatal gyerekeken keresztül láthatjuk azt, amint megtanulják a vízi klán életmódját Itt meg is látszott, hogy Cameront a film világépítő vizes része érdekli leginkább, ami az egyik legnagyobb teljesítménye, ezért kapkodva halad át majd néhány beállításon, hogy eljusson majd a végső, és egyben utolsó fő részhez. A tartalmas leszámoláshoz.
Külön utalás a valóságra: Valahogy tetszett, ahogy idézőjelesen bemutatja ezekkel a jelenetekkel a valódi világ kegyetlen arcát. Cameron életének középpontjában ugyebár az óceánok megőrzése áll, nem hiába vett fel ennyi snittet a víz alatt is. Bizonyítja, hogy számára ezek a részek meglehetősen fontosak. Az RDA kegyetlen katona-gyarmatosítói megtizedelik a környezetet, miközben kifosztják az erőforrásokat és válogatás nélkül gyilkolnak. A Tulkunok, a bálnaszerű, felsőbbrendű intelligenciával rendelkező lények ugyanolyan szörnyű sorsra jutnak, mint a valóságban a delfinek vagy bálnák. Ezek a jelenetek abszolút brutálisak. A pusztítás áthatja a filmet, hogy tömören kifejezzék a lényeget. Az emberiség szüntelen kapzsiságával és zsarnokságával kivéreztette a Földet. Pandora lesz az olthatatlan mohóság következő mintakép és célpont.
Végül az "Avatar" világa úgy tűnik, hogy olyan módon bővül, ahogyan az első film nem igazán. Míg az az eredeti film inkább egyetlen történetre koncentrált, addig a Víz útjában több történetet is összekötnek, sokkal ambiciózusabb és végül kifizetődőbb módon. Míg néhány ötlet és cselekményfejlemény Kiri és Pandora kapcsolatát mutatják be, vagy ott van személyes kedvenc részem, amikor Pók (Jack Champion) nevű szereplőnek a karakter jellemét mutassák be, amely leginkább a Avatar 3. rész számára készül, hiszen az epilógus környékén olyanokat tesznek ezek a karakterek, aminek szinte biztosan következményei lehetnek évek múlva is. Egyébként azzal, hogy Cameron a fő történet mellé bevont legalább három mellékszállat, az egész projektet gazdagabbá tette, mivel nagyobb teret adott a történetmesélés számára. Bár lehet azzal érvelni, hogy szükség lenne egy erősebb főszereplő/antagonista vonalra egy olyan filmben, amely hosszú időre elveti mind Jake-et, mind Quaritch-ot, és akkor higgyétek el kaptunk volna egy 80 perces bosszú filmet, ami Chris és Stephen között zajlott volna le. De így, hogy egy kicsit tovább nyíltak a sztori lehetőségek, ebben a világban a főszereplő az egész család, sőt talán a bolygónak a fele is a megannyi sokszínű lényeivel. Viszont emiatt lett baromi hosszú a film, több, mint 3 órás játékidővel rendelkezik. Két estémbe került, míg végig tudtam nézni nyugodtan.
A nézőket figyelmeztetni kell, hogy Cameron dialógusok iránti érzéke még mindig nem javult - van néhány olyan sor, amely akaratlanul is nevetést vált ki -, de szinte van valami bájos a karakterek megközelítésében, amely a régimódi történetmesélést és az áttörő technológiát ötvözi egybe... A nagyszabású blockbusterek gyakran felesleges mitológiával vagy háttértörténetekkel zsúfolják tele a világukat, Cameron viszont éppen eleget tesz azért, hogy ez a lehetetlen világ átélhető maradhasson. A környezetvédelemmel és a gyarmatosítással kapcsolatos mélyebb témái érthető módon túl sekélyesek lehetnek egyes nézők számára - és az, ahogyan az őslakosok kultúrájának elemeit felhasználja. De ha egy család kiindulópontként használja ezt a filmet az ezekről a témákról szóló beszélgetésekhez, akkor ez már több pozitívum, mint a legtöbb blockbuster, amely nem ad elmélkedni valót.
Az utóbbi időben sok szó esett az "Avatar" kulturális hatásáról, hiszen a szuperhősök úgy uralták a popkultúra elmúlt évtizedét, hogy az emberek csak lestek és közben megfeledkeztek a na'vikokról. Az Avatar: A víz útja három óra tizenkét perces játékidővel rendelkezik. A film magával ragadó. A hang- és vizuális effektek az eddigi legjobbak, illetve soha ennyi vizes jelenetet nem láttam életemben, mint ebbe a filmben. Néhányan talán nyugtalanítónak találják a TrueCut Motion smoothing által lehetővé tett 48 képkocka/másodperc sebességű HFR-t (nagysebességű képkockasebesség). Több mint 10 évet kellett várni egy igen jó folytatásra. Jöhetett volna hamarabb is, és talán már rég az Avatar 3. részének a kritikáját írhatnám ezekben a percekben is.
Streaming: hamarosan a Disney pluszon
Streamingstar: 8 star
0 Hozzászólások:
Megjegyzés küldése